A britek jégből és parafából akartak anyahajót építeni a második világháborúban

Így válhattak volna láthatatlanná a radarok előtt.
Kapcsolódó cikkek

A második világháború derekán a britek nem tudták felvenni a harcot a folyamatosan fejlődő németekkel szemben, akik bár elvesztették a legendás Bismarck csatahajót, tengeralattjáróikkal mégis akkora pusztítást vittek véghez az Atlanti-óceánon, hogy legyőzésük lehetetlen feladatnak bizonyult.

Churchill azonban 1942 utolsó heteiben fura ötlettel állt elő:

láthatatlan repülőgép-anyahajót kel építeni, amelynek segítségével könnyedén elpusztíthatnák a közelgő veszélyt, így a tengeralattjárókat is.

A britek végül az amerikaiakkal összefogva kezdték meg a Habakuk-prjojektet, melynek első célja egy (Geoffrey Pyke és J. D. Bernal által tervezett) jéghajó építése volt – ez elsőre lehetetlennek tűnik, de Pyke felfedezte, hogy könnyű alumíniumvázzal, illetve üvegessé váló jéggel az acéllal megegyező súlyú hajót kapna, ami egy felszálló, illetve számos repülőgép, valamint a legénység súlyát is elbírná.

Arról persze senki sem beszélt, hogy a kétmillió tonnás (!) jégcsodát az első célba érő torpedó darabokra törte volna.

A terv a nevét a bibliai Habakuk próféta könyvéről kapta – első fejezetének ötödik verse illik is a projekthez:

Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

A páros előállt végleges, hatszáz méter hosszú, negyvenezer tonnányi, szigetelésként használt parafát és elképesztő mennyiségű jeget ötvöző, állandó keringetésű hűtőrendszerrel bíró, de továbbra is olvadásveszélyes hajót leíró tervével, melyen akár százötven repülőgép is állomásozhatott volna.

Rövidesen el is készült egy tizennyolc méter hosszú, ezertonnás prototípus, melyet a kanadai Sziklás-hegység csúcsai közt megbúvó Patricia Lake-en teszteltek.

A prototípus építése

A mindössze egylóerős motorral hajtott hűtési rendszer tökéletesen tette a dolgát, így a nyári hónapokig a hajó tökéletesen állta a sarat az elemekkel szemben. A tesztek során persze problémák is felmerültek, így például a jég alakváltozása, hiszen a Habakuk alsóbb részeit a jégtömb súlyának egy tekintélyes része is nyomta. A Brooklyn Polytechnic Institute két mérnöke azonban véletlen felfedezésének köszönhetően megoldotta a problémát, hiszen ha faforgácsot, vagy fűrészport kevertek vízzel, majd azt lefagyasztották, a keletkezett anyag

tizennégyszer erősebb lett a mezei jégnél, sőt, keményebb a betonnál – amellett persze, hogy közel összenyomhatatlanná és golyóállóvá vált, olvadásakor pedig a kioldódó fareszelék egy része védőburkot képezett a jég körül, így megóvta azt a további olvadástól.

A keletkezett csodaanyagot Pyke után pykrétnek nevezték el.

A teljes méretű, 2,2 millió tonnás vízkiszorítású hajóra végül (szerencsére) nem különítették el az építéshez szükséges összeget, mely a méret csökkentésével, illetve a nehézségek felbukkanásával alig egy év alatt egyre irreálisabbá – mai árfolyamon 36 milliárd forintra – nőtt.

A prototípus roncsai a Patricia Lake mélyén

A modell fémvázának roncsai ma is a Patricia Lake fenekén fekszenek, a Habakuk projektet pedig 1944-ben lezárták.

Az Amusing Planet nyomán