A szexjelenet, ami négy hónapig készült

Napi két és fél másodpercnyi hasznos anyag készült az idei díjszezon legfurcsább filmjéhez.

Szexjelenetet forgatni sosem egyszerű, mint ahogy azt például ebből az erősen virális videóból már a laikusok is tudják: csak az lehet benn, akinek muszáj, viszont mindenki idegesebb a megszokottnál, a fűtés a csúcsra jár, és a köntösök sosem kerülnek távolabb karnyújtásnyinál. Az idei év egyik legizgalmasabb-legfurcsább Oscar-jelöltje, az animációs kategóriában jelölt Anomalisa esetében azonban ez a különleges bánásmód elmaradt – a küzdelmes jelenet pedig négy egész hónapon át készült!

Oké, mielőtt nagyon aggódna a kedves olvasó, álljon itt még egyszer, mintegy kiemelésképp, hogy ez egy animációs film, azaz nem hús-vér színészek szaladgáltak egy szál pöcsben-csöcsben 120 napon át, „csak” egy csapat animátor kirakózott kőkeményen a szilikonból készült, valósághű bábokkal ebben az időszakban. Az Anomalisa – mely egyébként részben közösségi finanszírozásban készült – munkálatai naponta általában tíz órán át tartottak, mely idő alatt csinos kettő és fél másodpercnyi (!) végleges anyag készült el. Így aztán érthető, hogy a kérdéses ágyjelenet is eltartott egy darabig. A mozi egyébként animációs mivolta ellenére kimondottan nem gyerekfilm, bár erre a szexjelenet szóból alighanem rájöttél, a történet egy kiégett, életunt ügyfélszolgálatos nagy találkozását meséli el egy furcsa nővel, aki megváltoztatja az életét.

A film szilikonbábokkal és stop-motion technikával készült, minden, a vásznon látott elem valóban elkészült – egyebek mellett a főszereplő vizeletsugara is! – semmit nem turbóztak fel digitális technológiával, ami már önmagában is bravúros, a történet milyenségéről pedig alighanem az alkotók személye még többet mond: az író az a Charlie Kaufman, akinek egyebek mellett A John Malkovich-menetet és az Egy makulátlan elme örök ragyogását is köszönhetjük, a főszereplők hangját pedig David Thewlis és Jennifer Jason Leigh kölcsönzi.

A kérdéses szexjelenet nehézségét is éppen az adta, hogy szilikonbábokat kellett úgy mozgatni, hogy valóságosnak és mélységesen emberinek tűnjön a kép. A jelenet animátora, Kim Blanchette két hónapot töltött csak azzal, hogy kitalálja, hogyan fog majd gyűrődni és mozogni az ágynemű, vagy miként nehezedik majd a két figura az ágyra. A forgatás még ezen felül tartott 3-4 hónapig, a visszhangok alapján meglehetős sikerrel: a kritikusok meghatónak és érzelmesnek nevezik a jelenetet. A filmet itthon a tavaly novemberi Anilogue-on láthatta néhány szerencsés, széles körű forgalmazása sajnos nincs tervben. Az Oscaron ez a film az Agymanók egyetlen reális versenytársa – Shaun, a bárány, komolyan? – ám ismerve az Akadémia kockázatmentes ízlését, valószínűleg nem sikerül díjra váltani a jelölést, bár tény, hogy soha rosszabb győztest, mint a briliáns Agymanókat.

Forrás: CNN