A gól nélküli első, belgrádi meccs után reménykedve várta a hazai visszavágót a Videoton a Partizan ellen az EL utolsó selejtezőkörében. Erre a meccsre már elutazott a szerbek félelmetes ultracsoportja, a Grobari, azaz Sírásók, akik Belgrádban éppen a korábbi balhéik miatt nem láthatták a csapatukat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="683" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A Videoton erősen kezdett, soraiban az első meccsen sérülés miatt lecserélt játékosaival, az első 12 percben vagy féltucat nagy helyzetet dolgozott ki. Igen ám, de közben a Partizan egy kontrából betalált (Suljic adta el előtte a labdát), és innentől kezdve lépéskényszerbe került a Vidi.
A több kockáztatás nem tett jót a hazaiaknak, jött egy húszperces periódus, amikor a Partizan lényegében átrohant az ellenfelén: előbb Soumah növelte az előnyt, majd Djurdjevics használta ki a két egymás utáni zicceréből a másodikat.
Közben, 0-2-nél még jöhetett volna egy fordulat, Osztojics csúnyán elütötte az egyedül kapura rontó Suljicot, de piros lap helyett csak sárgát kapott. De Marriner játékvezető másképp döntött, és innen érezni lehetett, hogy a Partizan többet nem hibáz.
Nem is tette: a szünetre 3-0-s előnnyel mehetett, majd a második félidő Juhász Roland korai kiállítása miatt jóval érdektelenebbre sikerült. A Videoton próbálkozott becsülettel, de a Partizan uralta a játékot, Djurdjevics pedig volt annyira motivált, hogy ne nyugodjon, míg meg nem szerzi a második gólját.
A Videoton 4-0-al búcsúzott Európától, és bár a párharc mindkét mérkőzése alakulhatott volna másképp (az első meccs legvégén Pátkai Máté közeli lövését nagy bravúrral védte Sztojkovics kapus), a maradék közel három óra alapján a szerb továbbjutás megérdemelt.