A versenysportot napi szinten követők számára nyilván nincs annak újdonságértéke, hogy az amerikai egyetemek sportolói szövetségének versenyzői igen nagy számban vannak jelen az olimpián; aki viszont nem tartozik közéjük, azt esetleg meglepheti, hogy mennyi említés esik NCAA-sportolókról és milyen kiemelkedő eredményeik vannak.
Az 1906-ban megalapított NCAA egy valóságos monstrum: nagyjából 1100 felsőoktatási intézmény tartozik az égisze alá. Az egyetemi sport nézettsége fantasztikus (egyes sportokban a profi bajnokságokat is maga mögé utasítja), így gigantikus üzletnek számít, a legjobb programok csúcskategóriás infrastruktúrával, költségvetéssel és busásan megfizetett elit edzőkkel várják a sportolókat.
A belső konkurencia is hatalmas, klasszis versenyzők sorával lehet együtt készülni, erről a 200 méteres hátúszás újdonsült olimpiai bajnoka, Kós Hubert így beszélt a Nemzeti Sportnak a párizsi kiküldetés előtt:
„Régebben azt ugyan tudtam, hogy jól edzettem, de abban nem voltam biztos, hogy a tökéletes úton járok, hogy jó eredményt érjek el. Az volt bennem, akadnak nálam jobbak. Akiket persze mindig meg akartam verni, de legbelül azt is éreztem, erre kevés az esélyem.
Amerikában viszont a legjobbakkal edzek együtt, és ha a hétköznapokban képes vagyok őket legyőzni, akkor ez versenyen is sikerülhet
Megfelelő utánpótláskori képzés nélkül persze az egyetemi közeg önmagában nem tesz valakit bajnokká. Kós Hubert sem jutott volna el az aranyig nevelőedzői, a felkészítését 2013 és 2022 között vezető Magyarovits Zoltán, illetve klubja, a BVSC nélkül; de az is biztos, hogy a rendkívül magas színvonalú amerikai egyetemi sportközeg hozzájárulhat a sportolói kiteljesedéshez. Bob Bowman személyében egy edzőlegendával dolgozhat együtt, akit az Arizona State Universityről Texasba követett.
Az NCAA nyilvántartása szerint a párizsi olimpián induló 206 küldöttség közül 125-ben áll rajthoz (jelenlegi, volt, vagy már nyilvántartásba vett, felsőoktatási tanulmányait megkezdő) sportolójuk – ez összesen 1228 indulót jelent!
Az adatok szerelmesei egy egészen remek infografikán tekinthetik át az NCAA öt kontinensre kiterjedő csápjait. A legtöbb NCAA-sportoló (389, ez a küldöttség kétharmada) természetesen az Egyesült Államok csapatában van, a legfontosabb „egyetemi” sportágak az olimpián pedig az atlétika (407 versenyző), az úszás (223) és a kosárlabda (154).
Ebben az összesítésben ráadásul nincsenek benne a többi ernyőszövetség (NAIA, NJCAA) sportolói, és azok sem, akik ugyan egyetemisták, ám sportjuk nem szerepel az NCAA égisze alatt (például az amerikai ritmikus gimnasztikázó Evita Griskenas a Columbia Egyetem pszichológia szakos hallgatója, de az rg nem NCAA-sportág, így nem is szerepel az összesítésben).
Az NCAA sportolói péntekig úszásban, vívásban, tornában és evezésben szereztek olimpiai aranyérmeket; és egészen biztos, hogy az atlétikai versenyeken is aratni fognak. Külön érdekesség, hogy az olimpiai bajnok amerikai női tornászválogatottnak három NCAA-regisztrált versenyzője (Sunisa Lee, Jordan Chiles és Jade Carey) van: tornában ugyanis nem egyezik az egyetemi ernyőszervezet szabálykönyve a nemzetközi szövetségével (FIG).
Lee példáján: amikor fél évvel a 2021-es olimpia után elkezdett versenyezni az Auburn Egyetem színeiben, akkor át kellett állnia egy teljesen más rendszerre (a női NCAA-ben még a régi, 10-es pontozást használják, a FIG versenyein, így az olimpián is fölfelé nyitott, maximum nélküli pontozást), amikor Párizs előtt visszatért az elit tornába, akkor megint áttervezhették a gyakorlatait egy nehezebb követelményrendszerre.
A legtöbb NCAA-sportolót a USC (University of Southern California, 59) küldte a párizsi játékokra, majd a Stanford (54) és a California, valamint a Michigan (41-41) következik. Az egyetemi sportoldalak persze jókora terjedelmet szentelnek büszkeségeiknek: a Texas Longhorns honlapján a látogató egy hatalmas Kós Hubert-képpel találkozhatott a vezető anyagban, a Notre Dame Fighting Irish honlapján Muhari Eszter mosolyog.
Ha a felsőoktatási ernyőszervezet égisze alatt regisztrált sportolók „NCAA-föld” képviseletében rákerülnének a virtuális olimpiai éremtáblázatra, igen jól állnának. Az aranyérmeseik a pénteki versenynap kezdetéig:
- Vivian Kong (Hongkong, vívás, női párbajtőr egyéni).
- Lee Kiefer (Egyesült Államok, vívás, női tőr egyéni).
- Jackue Dubrovich, Lee Kiefer, Lauren Scrubbs és Maia Mei Wentraub (Egyesült Államok, vívás, női tőr csapat),
- Jack Alexy, Hunter Armstrong, Caeleb Dressel, Chris Guiliano, Ryan Held és Matt King (Egyesült Államok, úszás, férfi 4×100 m gyorsváltó),
- Léon Marchand (Franciaország, úszás, férfi 400 m vegyes, férfi 200 m pillangó, férfi 200 m mell),
- Torri Huske (Egyesült Államok, úszás, női 100 m pillangó),
- Katie Ledecky (Egyesült Államok, úszás, női 1500 m gyors),
- Kós Hubert (Magyarország, úszás, férfi 200 m hát),
- Kate Douglass (Egyesült Államok, úszás, női 200 m mell),
- Jade Carey, Jordan Chiles és Sunisa Lee (Egyesült Államok, torna, női csapatverseny),
- Hannah Scott (Nagy-Britannia, evezés, női négypár).
Azóta teniszben és atlétikában is jöttek az aranyak, St. Lucia (Julian Alfred, női 100 m síkfutás) és Dominika (Thea LaFond, női hármasugrás) első olimpiai bajnoka is NCAA-sportoló lett. Vasárnap már kilenc ország sportkedvelőit boldogította olyan aranyérem, amelyhez köze volt az amerikai egyetemi sportrendszernek.
A csütörtöki versenynap után az egyetemisták képzeletbeli csapata olyannyira jól állt, hogy még az éremtáblázatot egyelőre vezető Kínát is maga mögé utasította volna. A tokiói játékokon érmek számában a 124 dobogós helyezést gyűjtő NCAA-sportolók lekörözték volna Kínát (89) és szorosan megelőzték volna az Egyesült Államokot (113) is.
Az AP hírügynökség beszámolója szerint az NCAA égisze alatt versenyző intézmények évi ötmilliárd amerikai dollárt költenek csak a „bevételt nem hozó” (olimpiai) sportprogramjaikra; a költségvetés döntő része a fejőstehén amerikaifutball és kosárlabda bevételeiből érkezik.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2320" width="3480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága (USOPC) érdeklődve és valószínűleg aggódva figyeli az NCAA-ben jelenleg zajló változásokat – ha megállapodás születik, 2025-től teljesen megváltozik a bevételelosztás (a sportolókat is fizetni fogják), ez viszont pont a bevételt nem hozó ötkarikás sportágakra jelenthet nagy veszélyt.
A felsőoktatási intézmények ugyanis biztosan a bevételi szempontból hasznos sportokra helyezik majd a hangsúlyt még az eddiginél is jobban.
A koronavírus-világjárvány alatt és után is látszott: ha kell, az egyetemek kíméletlenül meghúzzák a pénzt nem hozó sportokat, így tett például a Stanford, amely ideiglenesen valósággal csonkolta ötkarikás sportprogramjait.
„Mindent megteszünk, hogy segítsük a jelenlegi rendszer fennmaradását, mert csodálatosan működik, és a világ nem véletlenül irigyli azt. Ez prioritás számunkra. Árgus szemmel figyeljük, hogy mely sportokat fognak az egyetemek kitenni, figyeljük az erről szóló pletykákat is” – mondta az AP-nek Sarah Hirshland.
Pont az NCAA világszerte indázó csápjai miatt biztosak lehetünk benne: sok-sok nemzeti olimpiai bizottság tesz majd ugyanígy. Ugyanis az amerikai felsőoktatási sportrendszer már nemcsak az Egyesült Államok csapatának, de több mint 120 másik ország delegációjának is hasznot hajt.