Hosszú Katinka, az úszás Hídembere

A vasárnapi versenynap 18 órára kiírt rajtja előtt hatvan perccel már enyhe füstbe és halványlilába borult nézőtér, meg a rajtkövek mögött alig öt méterrel felállított dj-pulton vadul sikamikáló lemezlovas fogadta a nagyérdeműt a Duna Arénában.

A főszereplők, azaz az úszók akkor már javában melegítettek a medencében, a parton ISL-felirat és a négy résztvevő csapat neve – Iron, London Roar, Los Angeles Current, New York Breakers – váltakozott a kivetítőkön, csakhogy mindenki tisztában legyen azzal, milyen eseményre érkezett.

Látványos, pörgős cirkusz ez

– foglalta össze lényegre törően a tapasztalatait kérdésünkre egy, már szombaton is kilátogató lelkes szurkoló. És valóban az.

A világcsúcs itt is világcsúcs

Az az érdeklődő, aki hasonló élményre számított, mint amit a 2017-es úszó-világbajnokság vagy az október első hétvégéjén szintén a Duna Arénában megrendezett FINA-világkupa garantál, az International Swimming League budapesti állomásán nem azt kapta, amit remélt. Persze azért úszást látott, de versenyként kicsit mást, látványban, hangulatban sokkal többet a megszokottól.

Az úszás alaphangon egyéni sport – leszámítva a kevés váltóversenyt –, ahol férfiak és nők nemenként, négy úszásmódban és különböző távokon mérik össze a tudásukat. Ennek megfelelően az úszók tekintete általában már a bemutatáskor feszültséget tükröz, értelemszerűen a legjobb idővel célba csapó a nyerő, és persze világcsúcstartóként könyvelik el minden idők leggyorsabbjait. Így tudtuk eddig.

Az ISL-versenyeken épp az eddigi lényeg, az egyén és az idő szorul a második helyre, mivel a sportág innovatív versenysorozatában a vidám, stresszmentes hangulat, a csapatérdek és a közös szurkolás ír felül mindent.

Egy ötödik helyért kapott csapatpont is épp olyan fontos, mint egy-egy futamgyőzelem. Nyilván mérik az időt, amely – mindenki megelégedésére – a kivetítőn is megjelenik. Szabó Szebasztián például országos csúcsot úszott 50 pillangón (22,20), Minna Atherton meg 100 háton a sorozat első világcsúcsát érte el (54,89). Mivel a budapesti hétvégét Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke időben lejelentette a nemzetközi szövetségnek, már szerepelt a FINA-versenynaptárban, így a nemzetközi és a magyar szövetség is elfogadja, hitelesíti mindkét rekordot.

Mindez, és a helyezésekért kapott pontok, az ezzel járó folyamatos matekozás tartja fogva a nézőt. Meg a már említett show.

Olyan a hangulata az egésznek, mint amit az ember az amerikai egyetemi sportok közvetítését nézve tapasztal. A sportolók egymást biztatják, mindenki vidám, mosolyog és ez a közönséget is magával ragadja

– válaszolta a „Hogy tetszik?” kérdésünkre egy kipirult fiatal nő a nézőtéren.

Az ISL-ben nincs nemzeti színű melegítő

Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új sorozat egy csapásra eltörölte a hagyományos nemzeti színű gondolkodást. Állomásonként négy, 24 fős nemzetközi csapat verseng egymással. Hosszú Katinka Iron névre keresztelt, elvileg magyar gyökerű társulásában is csak nyolc hazánkfia, -lánya kapott helyet, miközben a London Roarban úszott Kapás Boglárka és Bernek Péter.

Ennek megfelelően például az ironos Vlagyimir Morozovnak hallhatóan jobban szurkolt a hazai publikum, mint Kapás Boglárkának, ami hagyományos úszóversenyen nyilvánvalóan elképzelhetetlen lenne.

A FINA-versenyekkel összehasonlítva masszív különbséget mutat az is, hogy az ISL-sorozatban nem csak egy-két világsztár ugrik a medencébe, hanem a regnáló olimpiai és világbajnokok 75 százaléka tagja valamelyik csapatnak. Úgyhogy az egymást sűrűn, pörgősen, különösebb átmenet nélkül követő versenyszámokban piszok éles küzdelem zajlik, az ember nem győzi kapkodni a fejét.

Hogy hosszú távon is sikeres lesz-e az ISL-versenysorozat, azt az idő, a televíziótársaságok és a potenciális szponzorok majd eldöntik. Ami biztos: az ISL két, budapesti versenynapjára kicsivel többen váltottak jegyet, mint szűk hónapja a FINA-világkupára. A közönség láthatóan vevő az újfajta úszóshow-ra, ahogy a sorozat egyedülálló újítására, a kieséses „csillagszóró” futamra is (50 gyorson nyolcan indulnak, az 5-8. helyezett kiesik, 1,5 perc pihenő után négyen újraúsznak, ahonnan ez első kettő jut a fináléba – így a végső győztesnek három percen belül háromszor kell az ötvenet izomból lenyomnia extra csapatpontokért).

Hosszú Katinka, a Hídember

Ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyrészt Hosszú Katinkának – 47 ponttal ő lett a budapesti versenyhétvége MVP-je, azaz „legértékesebb játékosa” – köszönhető mindez, hiszen a sportág változása érdekében kezdetben egyedül, tavaly december óta már Michael Andrew-val és Tom Shieldsszel szállt szembe a FINA eléggé elöregedő, öncélú, szűk látókörű vezetésével.

Hosszú az ukrán milliárdos, Konstantin Grigorisin segítségével mára több lett, mint sikeres sportember. 

Az ISL tető alá hozásával hidat épített az úszás csúcsbiznisszé válása felé, az egyéniből a csapatszemlélet, illetve az egymástól eddig viszonylagosan elszigetelt úszónemzetek közé.

Az úszás Hídemberévé vált. Márpedig ez több mint elismerésre méltó.

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI