Ismeretlen ember az olimpiai aranyérem mögött

Illefalvi Zsolt az a fickó, akiről a magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók olimpiai aranyérme kapcsán még szinte senki sem beszélt . Ő a sportág – egyik – csöndes háttérembere. Sosincs előtérben, ellenben mindent lát, rögzít. Nem a saját szemével, inkább az optikán keresztül.

Videókat készít. Nem csak a magyarokról, mindenkiről, mindenről. Leginkább az ellenfelekről. Nincs olyan versenyző, akinek előzési, kanyarvételi technikája ne lenne meg valahol az archívumában. Munkája végeredménye segíti a kínai edzőnőt, Zhang Jingnek, alias Linát abban, hogy a legrészletesebben ki tudja elemezni a vetélytársakat, majd a videókból leszűrt konklúzió alapján összerakja a soros futamon követendő taktikát.

Illefalvi Zsolt ennek ellenére Elizabeth Swaney nélkül nem jutott volna akkreditációhoz az olimpián. Az akrobatikus gyakorlat nélküli síakrobata, akiről az olimpiai aranyéremig többet beszélt a magyar és a világsajtó, mint a teljes magyar csapatról együttvéve, január 25-én kapta meg hivatalosan is az olimpiai részvétel jogát.

Vele gyarapodott a magyar csapat 17 főre. A létszám ugyan később még két ​fővel emelkedett (az alpesi sí csapatversenyét Liechtenstein, Horvátország, Japán és Szerbia is visszamondta, a Magyar Síszövetség ide is beugrott, ezzel mindkét nemnél újabb kvótákhoz jutott a magyar csapat), ám Swaney kvalifikációja döntött arról, hogy Magyarország még egy főt, az edzőjét is delegálhatja.

Az amerikai-magyar lány azonban nem vitte magával edzőjét, Chris „Hatch” Haslockot, így utóbbi helyén lehetett Illefalvi Zsolt hivatalos delegáltja a magyar küldöttségnek. Az olimpiai arany, a lányok negyedik helye, Liu Shaolin Sándor két ötödik, Jászapáti Petra hatodik helye azt bizonyítja, hiba lett volna akkreditáció nélkül hagyni.

Az olimpia extrém helyzet, a sportolók versenyrutinját tekintve is. Az Európa-bajnokság, a világbajnokság és a világkupa három, legfeljebb négy napig tartó eseménysorozat. Itt közel egy hónapról, s benne mindössze öt versenynapról beszélünk. Persze csordultig kitöltjük edzésidővel a fennmaradó napokat. Nekem más csapatok munkáját is figyelemmel kell kísérnem. Reggeltől estig dolgozom, ahogy a versenyzők. 28 nap pihenőnap beiktatása nélkül. Rengeteg munka, erőfeszítés, egyeztetés. Mindenben nagyon sok ez. Testileg, lelkileg. Viszont van, ami mindezt feledteti. Ezek a versenynapok. A szurkolás, a drukk, az első randi élmény. Izzad a tenyered, gyomorgörcsöt érzel, s még ennél is több elégtétel a sok áldozatért, a versenyzők szereplése. És akkor még hátra van a mai nap…

– mesélt a gyorskorcsolyázók melletti munkájáról Illefalvi  a szövetség közösségi oldalán.

Innen tudni azt is, hogy a történelmi arany délutánján a magyar csapat tagjai még valahol a szálláson pihentek, amikor a videós már felállította a felszerelését az üres csarnokban. Várta a kezdést és levideózott mindent és mindenkit, aki csak a jégre, vagy annak közelébe lépett.

Phjongcshangban 700 km-t autózott, 1,4 terrányi videóanyagot vett fel, 269 és fél órát volt jégen. Ha Illefalvinak olimpiai arany nem is jár, de annak elérésében mindenképp tevőlegesen részt vett.