A gálán három 2×10 perces mérkőzést rendeztek. A Keleti-főcsoportból az Atlanti csoport együttese 4-3-ra verte a Metropolitian divízió alakulatát, a Nyugati főcsoportból pedig a Csendes-óceániak 9-6-ra bizonyultak jobbnak a Központi csoportnál. A két győztes vívta a finálét, amelyet végül Corey Perry 14. percben ütött góljával 1-0-ra nyert a Csendes-óceáni csoport.
Az MVP-nek választott Scott szereplése már önmagában is meglepetés volt, hiszen eddigi 285 NHL-mérkőzésén mindössze 5 gólt ütött és adott 6 gólpasszt (11 pont), miközben 542 perc kiállítást kapott, javarészt verekedések miatt.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="150" width="300" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szurkolók azonban összefogtak, beválasztották a gálára, és ő lett a Csendes-óceáni csapat kapitánya. Ez nem tetszett az NHL-vezetőinek, megpróbálták elérni, hogy ne szerepelhessen a sztárok mezőnyében. Még egy hónappal ezelőtti klubja, az Arizona Coyotes is elcserélte a Montreal Canadienshez, amely aztán a farmcsapatához száműzte.
A hokifanatikusok azonban kiharcolták, hogy Scott mégis ott lehessen az ünnepi eseményen, és a hokistársak is nagy örömmel fogadták. Scott amúgy maga is bevallotta, hogy nem All star-színtű játékos, ám a rajongók döntését illik figyelembe venni minden érintettnek. A legértékesebb játékosnak járó díjat többek között azzal érdemelte ki, hogy ütött két gólt az elődöntőben.
Az All Star-gálákon test-test elleni játék alig fordul elő, verekedés meg sohasem, a sztárok vigyáznak egymás épségére, ezért okozott nagy derültséget, amikor Scott és Kane egymásnak ugrott.