– Elnök Úr, hétfő reggel érkezett haza a tornász-világbajnokságról. Inkább a MOB elnökeként volt jelen vagy olimpiai bajnok tornászként, szurkolóként?
– Tudathasadásos állapot, mert mindkettő. Elnökként a Japán Olimpiai Bizottság elnökével írtunk alá együttműködési megállapodást. Ennek köszönhetően sok egyéb mellett adva van a lehetőség, hogy magyar sportolók az olimpia évében kimagasló feltételek mellett készülhessenek bármelyik japán edzőtáborban. Nem mellesleg végigszurkoltam Berki Krisztián aranyérmes és Hidvégi Vid negyedik helyet érő gyakorlatát a döntőben. Magyarország 83 nemzet közül az 5. lett az éremtáblázaton. Felemelő érzés, óriási siker.
– Némi üröm azért akadt. A végül harmadik helyen végző angol leesett a lóról. Hidvégi bronzot érdemelt volna.
– Kis ország vagyunk, tudomásul kell venni, hogy egy szeren két magyar nem kap érmet.
– Ugorjunk egyet. Másik földrész, másik sportág. Legeredményesebb olimpiai sportágunk, a vívás leszerepelt a cataniai vívó-világbajnokságon. Változnak a honi sportági erőviszonyok, és vele változik majd a sportági támogatás is?
– Ha a parlament elfogadja a beterjesztést, akkor minden változik. A MOB kiemelt helyzetbe kerül. Az évtizedes többcsatornás finanszírozási rendszert felváltja majd az egy. A MOB-nak lehetősége lesz a tervezhetőbb, áttekinthetőbb sportfinanszírozásra.
Kovács István, Dr. Magyar Zoltán, Berki Krisztián, Borkai Zsolt, Altorjai Sándor
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="308" width="410" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
– Még az olimpia előtt?
– Nem. Ha megkapja a MOB a feladatot, akkor először stratégiai terveket kell készíteni, amiben kirajzolódik a cél, a hozzá vezető út, és ezt a jelenleginél nagyságrendileg nagyobb feladatot, munkát optimálisan ellátni képes szervezet képe.
– Mi lesz a MOB célja? Több aranyérem az olimpiákon?
– Az emberek az elmúlt húsz évben leszoktak a sportolásról. Elsődleges cél ennek a folyamatnak a megállítása, majd megfordítása. Ha több gyerek sportol, nagyobb az esély az élsport, a „kirakat” feltöltésére is. Mennyivel könnyebb dolgom volt nekem kijutni az olimpiára, mint Berki Krisztiánnak? 1992 magasságában még sokkal több terem, edző és igazolt tornász volt. Nem volt kérdés a férfi, női magyar csapat szereplése az olimpián, holott a torna akkor is és most is világsportnak számított.
– Ezek szerint nem Londonból érkezik haza újra 12 aranyéremmel a magyar küldöttség?
– Ha elültetsz egy magot, másnapra nem dől virágba a kerted. Sportnyelven: az előttünk álló paradigmaváltásnak először a gyermekekre lehet jótékony hatása, ami az élsportban, így az olimpiákon jó esetben 2020-24-ben jelentkezhet.
A rendszerváltás óta fejtörést okoz a magyar sport jelenében rejlő anakronisztikus ellentét. Vannak olimpiai sikersportágaink, amelyeket ma már azért ostorozunk, mert nem nevezhetőek úgynevezett látványsportnak, nem vonzanak tömeget sem nézőként, sem aktív sportolóként. Mindez a szocialista rendszer tudatos sportpolitikája mentén öröklődött át a mába. Anno azokat a sportágakat támogatta az állami vezetés, amelyekben “kisebb volt az ellenállás”, könnyebbnek tűnt a siker, ergo kidomborodott a szocialista embereszmény. Nevén nevezve a gyermeket, ilyen például az öttusa, a kajak-kenu, a vízilabda.
Nyugat-Európában a 70-es évek közepén dinamikus fejlődésnek indult látványsportokat a „rothadó kapitalizmus” motorja, a piaci alapú társadalom hajtotta turbósebességgel. Ott azok a sportok fejlődtek, amelyeket nézni és űzni is tömegek szerettek.
1989 óta az állam lényegében elengedte a sport kezét. Ez tetten érhető a megmaradt állami sportingatlanok rothadásán, és az egykor sikersportágaink versenyzői létszámának drasztikus apadásán.Mára annyiban változott a kép, hogy az egykor jobbára a szocialista blokk által favorizált sportágak csendesen világsporttá értek. A mi a siker, és mi a sikertelenség kérdése jelentősen átértékelődött. Ma már sportágtól függetlenül örülünk bárminek, amit versenyzőink nyakába akasztanak, csak fémből legyen…