Egy szégyentelen sorozat, amit nem szégyen nézni

A Shameless – Szégyentelenek címéhez hűen nem rest megmutatni mindent a középpontban lévő Gallagher-családról és az ő balhés mindennapjaikról. Az Amerikából 2011-ben a világra szabadított őrület lassan az 5. szezonjához érkezik és a népszerűsége eközben nemhogy nem lankad, de szemlátomást egyre csak növekszik. Szerencsénkre egy ideje már hazánkban is hódít a szereplők és környezetük taplóságát, szélsőségeit és nemi életét egyaránt a nagyvilág elé táró széria. A show kendőzetlen mivoltán speciel már csak azért sincs mit csodálkoznunk, mert az egészért ugyanaz a Showtime stúdió a felelős, akiknek az igen extrém Spartacust is köszönhettük. Csak itt a hősök nem kardoznak és nem is folyik patakokban a vér.

 

 

A Szégyentelenek nézői közül talán sokan nem tudják, hogy a sorozat egy remake. Egy brit sorozatnak, a nem túl meglepő módon ugyancsak Shameless című 2004 és 2013 között futott szériának az amerikai változata, és az eredeti még bőven műsoron volt, amikor a Showtime már megvásárolta a jogokat a saját adaptációhoz. Nem mintha az európai sikerfilmek és -szériák átvétele olyan nagy ritkaságszámba menne, de az ilyesfajta “lecsapás” azért nem gyakori. A korábbi legismertebb, hasonló eset A hivatal amcsi átirata volt Steve Carellel a főszerepben, ami 2005-ben indult, és tavaly ért véget. Ennek az alapja, a Ricky Gervais és Martin Freeman fémjelezte brit változat viszont 2001-től 2003-ig futott. Magyarán az új Shameless producerei igen vakmerőek voltak, pláne, hogy a brit eredeti esetében egy többszörös díjnyertes produkcióról beszélünk, de szemlátomást tudták, hogy mit csinálnak.

 

A sorozat igen sok színésszel működik. A szinte minden részben feltűnő társulatot tekintve 9-10 karakterről beszélhetünk, akikre minden alkalommal külön-külön is koncentrál a történet. Ők azok, akik hétről-hétre hajba kapnak, kikezdenek másokkal, gúnyt űznek önmagukból uganúgy, mint a “csórók” világából. Ezek a figurák és az ő kis ügyeik igen szerteágazóak, az egyes epizódok eseményei ennek ellenére mégis koherensek és élvezetesek tudnak maradni. A készítők munkájának színvonalát – akik nem kevés munkával tartják lendületben a szériát – a szakma is elismeri: 6 tévés díj és 22 jelölés is kinézett már a Shameless-nek.

 

 

Megkerülhetetlen, hogy szót ejtsünk a színész-keménymagról, vagyis a Gallagher-családról. A széria legfőbb sztárja a vérprofi William H. Macy, aki olyan nagyjátékfilmekben bizonyított, mint a Fargo, a Magnólia és a Jurassic Park 3. A 64 éves Macy ékes példája annak a mai trendnek, hogy már befutott filmszínészek egyre szívesebben vállalnak el hosszútávon is szerepeket tévés produkciókban. Ez, ami 10-15 éve még elképzelhetetlen volt, ma már egyenesen divat és határozottan működik is. Immáron nem ciki platformot váltani, még akkor sem, ha valaki Macy-hez hasonlatosan azért teszi ezt, mert filmszerepekkel egy ideje nem keresik annyira. Macy a legjobb példa: a leírhatatlanul tuskó és szerencsétlen Frank Gallagher szerepében csak úgy parádézik. Nem csak a széria húzóneve ő, hanem ehhez méltó módon a legjobbja is, mégsem ő az egyetlen, aki kifogástalanul játszik.

 

Macy mellett a show másik főszereplője a Fiona Gallaghert (Frank legidősebb lányát) alakító Emmy Rossum. A 28 éves színésznő a Shameless-t megelőzően már feltűnt olyan komoly produkciókban, mint a Titokzatos folyó, a Holnapután és Az operaház fantomja, amelyben azt is megmutatta a nagyvilágnak, hogy kiválóan tud énekelni. Rossum mint szoprán egyébként számos operában szerepelt, mi több, mostanra már két szólóalbumot is kiadott, amelyekhez ő maga írta a saját dalait. A vad széria mégsem szimplán kiugrási lehetőség neki, a csapatból ugyanis messze ő teszi hozzá a legtöbbet a Szégyentelenek sikeréhez: figurája, Fiona van a legtöbbet a középpontban, miután a Gallagher-családban folyamatosan őrá hárul a feladat, hogy megóvja és irányítsa a problémás testvéreit. Rossumnak ennélfogva többet és sűrűbben kell megvillantania a drámai oldalát is.

 

 

A sorozat többi Gallaghere pedig (életkor szerinti csökkenő sorrendben): Fiona után a legidősebb Phillip azaz “Lip” (Jeremy Allen White), aki annak dacára, hogy egy született zseni, mégsem jár suliba, helyette vagy valami illegális pénzszerzési lehetőség után kajtat, vagy az éppen aktuális brátnőjével problémázik. Nála nem sokkal fiatalabb Ian (Cameron Monaghan), aki katona akar lenni, amit kissé nehezen egyeztet össze azzal a ténnyel, hogy meleg. A család másik lánygyermeke Fiona mellett a tinédzser Debbie (Emma Kenney), aki rendkívül lelkiismeretes és gyakorlatilag ő az egyetlen, aki szereti is a link apjukat, Franket.

 

A legifjabb szereplők egyike a 12 éves Carl (Ethan Cutkosky), aki imádja a fegyvereket és egy született szociopata. Végezetül ott van még a kis Liam, akit nem mindig ugyanaz a gyerek alakít, miután ő még csupán 2 éves – azt viszont mind a mai napig senki sem tudja, hogy Liam miért lett színesbőrű, miközben sem a srácok ritkán előkerülő anyja, a bipoláris Monica, sem Frank nem azok… Meghatározó figurák még az egy párt alkotó Kevin Ball (Steve Howey) és Veronica Fisher (Shanola Hampton), akik nem Gallagherek ugyan, de a család legjobb barátai. Az első 3 évadban kulcsszereplő még Fiona autótolvaj pasija, az a Steve (avagy Jimmy), akit a Spielberg-féle Világok harcával a köztudatba berobbanó, majd a Dragonball: Evolúcióval nagyot bukó Justin Chatwin alakít. Chatwin kihasználatlan tehetségéhez méltó módon kimagaslóan jót alakít.

 

 

A Shameless számtalan pozitív és csábító jellemzője mellett meg kell említenünk annak egyedüli negatívumát: a sorozatot bizony célszerű tartósan nyomon követni, különben elveszítjük a fonalat, még úgy is, az események, éppen a sok karakternek köszönhetően sosem pörögnek túl magas fordulatszámon, és rakétatudósnak sem kell lenni az aktuális balhék (azaz a cselekmény) felfogásához. A Szégyentelenek alapvetően tehát egy arcátlan, társadalomkritikus, szappanopera-szerű családi sorozat, ami képes rá, hogy szókimondásával felhőtlenül szórakoztatni tudjon bárkit, aki tesz egy próbát vele.