Semmiképpen sem definiálom magamat a korom szerint, és nagyon dühös vagyok, ha bárkit is a kora szerint definiálnak
– mondta Telexnek adott interjújában Pataki Ági filmproducer, „Magyarország első szupermodellje”. Pataki a beszélgetésben feleleveníti, hogy a ’70-es években – ahogy akkoriban mindenki – véletlenül csöppent a divatszakmába, mikor Rotschild Klára divattervező felfedezte. A ’80-as évekre aztán az ország egyik legismertebb modellje lett, részben a Fabulon kozmetikai termékcsalád arcaként. Az ikonikus Fabulon-plakátnak egyébként akkoriban nem örült: tudta nélkül választotta ki a képet egy amatőr portrésorozatból a Kőbányai Gyógyszergyár propagandafőnöke. Először maga is az utcán találkozott a poszterrel, ami igencsak meglepte. „Önhibámon kívül lettem ismert” – fogalmaz az interjúban.
Most, 73 évesen is fel-feltűnik, modellként, kampányokban, aminek szerinte fontos üzenete, hogy meg lehet mutatni egy idős arcot is. Úgy fogalmazott: nem attól változik a személyisége, hogy fizikailag öregszik, hanem „a megtapasztalt események vagy a megtapasztalt élet” miatt. Szerinte időskorban is érdemes úgy élni, ahogy az ember szeretne, nem pedig a társadalmi elvárások és szokások szerint, bár ennek nyilván anyagi korlátai is adódhatnak.
Az idősödés és az öregedés nyilván egzisztenciális kérdés is, hogy mit engedhetünk meg magunknak öregebb korunkban. Minél szegényebb országban élünk, annál inkább igaz ez, és nyilván Magyarország nem Németország vagy Amerika, ahol hetvenéves korunkban fellélegeznek az emberek, hogy felszabadult egy csomó idejük és tudnak ezzel mit kezdeni. De Magyarországon sokszor tapasztaljuk, hogy akik megengedhetnék maguknak, azok sem élnek ezekkel a lehetőségekkel
– mondta.
Az interjúban a magyar film helyzetéről is szó esik, hiszen, például, Pataki is a számos producer között volt, akik Szimler Bálint Fekete pont című filmjének létrejöttében segítettek.
Úgy kerültünk bele, hogy nagyon ínséges időket él a magyar film, legalábbis a független film
– fogalmazott Pataki, aki szerint a hasonló filmek anyagi támogatása a producerek részéről „színtiszta mecenatúra”: senki, aki egy low budget alkotói filmet pénzzel segít, nem várja el, hogy az visszajöjjön. Arra a kérdésre, hogy mennyiben lenne más a film, ha sokkal több pénzből készült volna, azt felelte: nem lenne más, viszont ki lettek volna fizetve a dolgozók. „Egyáltalán nem normális, hogy mindenki éhbérért dolgozzon. Az lenne normális, ha tehetséges emberek vagy jó szakmunkások, akik a filmiparban vannak, azok normális gázsit kaphatnának a munkájukért. De ezek a filmek gyakorlatilag baráti szívességekből épülnek fel, illetve produceri összefogásból.”
Van létjogosultsága ezeknek a low budget független filmeknek, de remélem, hogy a jövő nem ez. Nagyon reménykedem abban, hogy ez változni fog. Lehet, hogy ahhoz egy rendszerváltás kell, de hát én abban is reménykedem. Az nem tartható, hogy egy teljes szakma marginalizálódjon
– mondta el.
Pataki egyébként a Rákay Philip-féle Most vagy sohát is megnézte, hiszen szakmai érdeklődésből szinte minden magyar filmet megnéz, furcsa élmény volt a vetítés, amin részt vett: egy huszonéves társaság ugyanis az egészet végigröhögte.
Azoknak, akiknek elvileg készült, egy nagyon széles csoportja kiröhögte a filmet. Mondjuk, én is
– ismerte el az interjúban.