Pogány Judit színészi pályája nem indult éppen zökkenőmentesen: az első fordulóban kiszórták a színművészetiről – saját bevallása szerint egyébként teljesen jogosan, ugyanis nemigen készült rá, és „csupa rossz mozgalmi verset” vitt, ráadásul, mint mondja, valószínűleg kiskamasznak nézték, olyan vékonyka és gyerekes volt akkoriban. A kislánykora óta vágyott színészi pálya helyett tehát előbb a kaposvári vasútállomáson dolgozott forgalmistaként, majd adminisztrátor volt a helyi bíróságon. Színházba csak 1965-ben került, akkor is csupán segédszínészként. Hogy felfedezzék benne az ezerarcú, rendkívüli színésznőt, akinek ma ismerjük, ahhoz a ‘69-ben Kaposvárra szerződő friss diplomás Zsámbéki Gábor éles szemére volt szükség. Ő szúrta ki a János vitézben a katonákat sírató lányok között, és ő adta neki az áttörést hozó lehetőséget, a 14 éves csúnyácska kislány szerepét a Várj, míg sötét lesz című krimiben.
Pogány különleges, örök gyermekhangjával könnyen beleragadhatott volna előbb a kislányos, majd a bájos naíva szerepekbe, ehelyett azonban inkább végigjátszotta a skálát drámai hősnőtől, a shakespeari sírásón és a megkeseredett édesanyán át Bogyóig és Babócáig. Nincs is már beteljesületlen szerepálma.
Engem nem érdekel az, hogy eltelt az idő, meg megöregedtem, meg nemtommi’, mert olyan végtelenül gazdag vagyok emlékekben és megélésekben, hogy azt már senki nem veheti el tőlem, és ez nekem boldogságot okoz
– mondta nemrég egy interjúban. Ez a gazdagság szerencsére az általa eljátszott szerepekre is igaz, így filmek terén is van miből válogatni.
Ajándék ez a nap (1979)
Gothár Péter első nagyjátékfilmje – amivel mellesleg mindjárt elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Oroszlán díjat Velencében – olyasmiről szól, ami akkoriban nemcsak sok filmest, de az emberek nagyrészét is szerfelett foglalkoztatta, ráadásul ma is könnyű átélni: a lakásszerzés kálváriájáról. Egy óvódai tanárnőről (Esztergályos Cecília), aki elhatározza, hogy minden áron új lakást szerez, ettől reméli ugyanis a boldogságot, valamiféle megoldást kibillent sorsa problémária. Ott tervez összeköltözni az egyébként családos szerelmével, ennek érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy feleségül menjen egy ismeretlen férihoz. Ebből az alapszituációból lehetne akár kedélyes komédia is, az Ajándék ez a nap azonban inkább a szomorú emberi sorsokra és silány kapcsolatokra koncentrál, amik a lakásmizéria kapcsán tárulnak fel.
Ekkorra azért már elismert színésznő volt, tárt karokkal várta a filmszakma (korábban Gazdag Gyula filmjeiben tűnt fel), és az sem okozott nagy meglepetést, hogy a filmmel 1980-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok a legjobb női alakításért járó nagydíját.
Vuk (1981)
A színésznő különleges orgánumát hamar felfedezte a szinkronszakma is, legemlékezetsebb alakítása valószínűleg az egész generációkban élénken élő kis Vuk szerepe volt. Dargay Attila egészestés rajzfilmje Fekete István regénye alapján készült, és a kor legkiválóbb színészeinek egész seregét sorakoztatta fel a kisróka kalandjait kísérő erdei állatok és Simabőrűek megszólaltatására (a főbb szerepekben például Bitskey Tibort, Gyabronka Józsefet, Csákányi Lászlót, Földi Terit és Szabó Gyulát).
Pogány telitalálat volt a főszerepre, az 1981-es, elsöprő tévés siker óta pedig máig előfordul, hogy azt kérik tőle, szólaljon meg Vuk hangján. Néha egészen furcsa helyzetekben is: amikor például a Pedig én jó anya voltam című monodrámájával börtönökbe és javítóintézetekbe látogatott, az egyik társaság pedig az előadását látva saját folytatást készített a gyilkosságot az elkövető édesanyja szemszögéből feldolgozó daradbhoz, ők sem tudták megállni, hogy ne kérjék a színésznőt egy kis nosztalgiázásra:
A bemutató után mentem gratulálni a csapatnak, és megkérdezték, lehetne-e egy kérésük. Mondtam, hogy maguknak most bármi! Azt kérték, mondjak pár mondatot a kis Vuk hangján. Ezek a felnőtt férfiak ugráltak és boldogan nevettek, amikor megszólaltam. Én pedig nagyon furcsán éreztem magam attól a gondolattól, hogy ők bűnösök? Nagy élmény volt
Szaffi (1985)
A Vuk után aztán rengeteg rajzfilmben és mesében kamatoztatta még jellegzetes hangját. A Pannónia Filmstúdió a sikeren felbuzdulva gyorsan elkészítette Dargay-val Jókai Mór A cigánybáró című műve alapján a Szaffit is, amiben Pogány ismét főszerepet kapott: a címszereplő Szaffi hangját kölcsönözte. A Jókai-regényből Dargay mellett Nepp József és Romhányi József készítette a forgatókönyvet, nem is olyan meglepő hát, hogy a Vuk után a Szaffi is instant klasszikus lett.
De Pogány Judit adta a Moha és Páfrány mesélőjének, vagy a Kacsamesék kiskacsáinak, Tikinek, Nikinek és Vikinek a hangját is. Hogy egy produkción belül több szerepet eljátsszon, a színésznőnek, úgy tűnik nemhogy nem kihívás, de szinte alapvetés: a Pom Pom meséiben több mint száz, a 2010-ben bemutatott Bogyó és Babóca című mesesorozatban pedig több mint hetven hangon szólalt meg.
Panelkapcsolat (1982)
Koltai Róberttel a kaposvári színházban ismerkedtek meg, 1971-ben kötöttek házasságot, és 2006-ig alkottak egy párt. Számos filmben szerepeltek együtt, az egyik legemlékezetesebb, és a Pogány-filmográfia talán legjobb darabja Tarr Béla 1982-es filmje, a Panelkapcsolat. A cím tulajdonképpen remekül összefoglalja a lakótelepi lakásba szorult, boldogtalan kispolgári létet bemutató történetet (már megint a „lakásügy”).
Borzalmasan bírok vágyakozni
– mondja a háztartást vezető feleséget alakító Pogány Judit a fodrásznál, mikor férje munkahelyének nagy ünnepségére készül. A buli azonban, ahogy korábban a házassági évforduló-üneplés, vagy a strandon töltött szabadnap is, mindenki számára csalódás – Pogány karakterének vágyai sosem teljesülnek igazán. A házaspár egyszerűen képtelen boldogan létezni egymás mellett: a feleség csapdában érzi magát a kisgyermekkel otthon töltött szürke hétköznapokban, a férjet meg az anyagi kilátástalanság fojtogatja. Drámájuk, súrlódásaik szokatlanul valóságosak: egy olyan keserű emberi valóságot mutatnak meg, ami ritkán kerül ilyen nemes egyszerűséggel tálalva filmvászonra.
Eldorádó (1988)
Az Eldorádó Bereményi Géza legszemélyesebb filmje, részben saját gyermekkorának története. Monori Sándor (Eperjes Károly) felemelkedését és bukását meséli el, a Teleki téri vásár és ócskapiac „királyáét”, aki szívesen elad mindent, és bármit saját előrejutása érdekében. Monorit, ezt a már-már mítikus alakot Bereményi saját nagyapjáról mintázta, ahogy a karakterek többsége is emlékezetéből lép elő. Pogány Judit, mint hosszú filmes listájának oly sok darabjában, itt is a főszereplő feleségét alakítja, aki azonban azon kevesek közé tartozik, akik átlátnak a nagy üzletemberen.
Eperjes főhőse egy utat ismer az életben való boldoguláshoz: a pénzt. Unokáját saját maga szeretné felnevelni, így előbb kivásárolja vejét a lánya életéből, aztán a halálból is egy aranyrúd segítségével hozza vissza a kisfiút.
– Én vagyok az apád!
– Ne hazudj a gyereknek! Ő a nagyapád, angyalom.
– Az is én vagyok! Mindened én vagyok, igaz? Egy kiló aranyat adtam érted.
– hangzik el a filmben a Csillagok háborújából ismert idézet sajátos magyar verziója. Sanyi bácsi elsöprő karaktere mellett nem könnyű kitűnni, Pogány Judit azonban remek alakítást nyújt a mélyen vallásos nagymama szerepében. Az Eldorádó egyébként filmtörténetileg is fontos darab, 1988-ban Velencében tartották a premierjét, Bereményi pedig Európai Filmdíjat kapott a rendezésért.
A legényanya (1989)
Béláim, tűz van!
– indít Garas Dezső emlékezetes szatírája, ami valószínűleg helyet kapna a legtöbbet idézett magyar filmeket összegyűjtő listán. A felkiáltás furcsán hangozhat, ha az ember nem ismeri a rátótiakat, de mindjárt értelmet nyer, ha tisztában vagyunk vele, hogy Rátóton mindenkit Bélának hívnak. A Schwajda György A rátóti legényanya című könyvéből készült filmben Pogány Judit karaktere, Rozi indítja be a történéseket: mikor kijelenti, hogy ő márpedig Józsinak nevezi el a fiát („Azt akarom, hogy Józsi legyen. Hátha akkor nem lesz olyan hülye, mint te” – magyarázza férjének), a falu addig kényelmes ostobaságban csordogáló élete feje tetejére áll.
Pogány Judit mindenesetre nagyszerű a bolond falucska egyetlen kiábrándult lakójaként, a film pedig remekül példázza, hogy a komikus szerepekhez is nagyon ért.
Csinibaba (1997)
Bár vágóként már A legényanyán is dolgozott, Tímár Pétert a színésznő a Csinibaba rendezőjeként ismerte csak meg. Az Egészséges erotika miatt a színésznő tisztában volt ugyan Tímár stílusával, de azért eléggé meglepődött, mikor megtudta, hogy (az emlékezetes részekben amúgy igencsak bővelkedő film egyik legjobb jelenetében) egy kalauznőt kellene alakítania, aki egy villamoskocsin igyekszik bebizonyítani Andorai Péternek, hogy de bizony, van rajta bugyi. A forgatás ráadásul egy hideg őszi éjszakán zajlott – nyitott kocsin.
Az ikonikus jelenet egyébként nagyon furcsa módon készült, meséli Pogány Judit: Tímár alapvetően trükkvágó volt, épp ezért volt egy olyan rendezői szokása, hogy valami bizarr ötlettel mindent kicsit groteszkké szeretett formálni. A Csinibaba esetében a beszédtempókba kutyult bele: Pogányék jelenetét például egy előre felvett hangfelvételhez igazítva forgatták le, de úgy, hogy míg Andorai normális tempóban szólalt meg, addig a színésznő hangját lelassították, ennek megfelelően ő is lassítva játszott. A filmben látható végeredményhez aztán visszagyorsították a részeit, és az egészet újraszinkronizálták. Meg kell hagyni, kellőképp abszurd lett a dolog. A színésznő mindenesetre imádta:
Ma is hajlandó lennék megfagyni egy ilyen nyitott villamoson, ha úgy alakulna, hogy még egyszer egy ilyet forgathatunk
– mondja.
Újratervezés (2012)
Az Újratervezés ugyan nem nagyjátékfilm, hanem egy mindössze tizenkét perces rövidfilm, mégis felkívánkozik a listára, hiszen az anyósülésről szüntelenül kotyogó, kedves-idegesítő Pogány Judit örökké az emlékezetünkbe vésődött ezzel a filmmel. Tóth Barnabás díjnyertes rövidfilmje az idős házaspár (a férjet Kovács Zsolt alakítja) finom humorral átszőtt, szomorkás autóútjait meséli el egy meg nem nevezett orvosi kezelésre, közben azonban apró részletességgel mutatja meg kettejük kapcsolatát, és annak drámai fordulatát. Az Újratervezés mégsem szomorú, inkább keserédes alkotás.