Traktoros díva, szörnyeteg anya, páncélos angyal – Udvaros Dorottya hetvenéves

Bogárka, Sziráky Lucy, Frau Plastic Chicken. És Janika. Udvaros Dorottya fontos szerepei, amik bizonyítják, hogy a vasárnap hetvenedik születésnapját ünneplő színésznő az előkelő dámákat és az úriasszonyok groteszk paródiáját is egyforma virtuozitással képes eljátszani. Mondhatjuk, hogy színésznek született, színházi családba, és gyerekkorától a színpadon állt. Talán ezért választottunk több olyan történetet is néhány emlékezetes filmszerepét összegyűjtő listánkba, amelyekben színésznőt játszik – mintha az őt jellemző finomságot és eleganciát a hétköznapokban nem, csak a színpadon találhatnánk meg. Hét alakításának felidézésével köszöntjük.

Ripacsok (1981)

Udvaros Dorottya megjelenésében, mozdulataiban, egész fellépésében, még a szemöldöktartásában is a dáma eleganciáját hordozza. Talán ezért alakult úgy, hogy a listánkon szereplő filmek java részében Udvaros színésznőt vagy másmilyen előadóművészt játszik.

Ennek az úriasszonyos finomságnak, a dívaminőségnek alapot kell adni, helyet kell csinálni a történetben, mert a szürke, koszos világban máskülönben nincs helye a dámáknak.

Hogy jön ez a Ripacsokhoz, amelyben Udvaros éppen, hogy a nagy színésznő paródiáját, a kis kabaréasszisztenst formálja meg? Nos, az ő színészi eszköztárához nemcsak a díva, hanem annak groteszk tükörképe, nevetséges, olykor riasztó visszfénye is hozzátartozik. Sándor Pál filmje Kern András és Garas Dezső miatt számít kultikusnak, de amíg a két sztár szándékosan harsány és sok, addig Udvaros – az igyekvő Bogárka szerepében – az egyik kabarészínész új partnereként éppen a visszafogottságával tüntet. Három évvel korábban vétette észre magát Mrożek Tangójában Szolnokon, egy színháztörténeti jelentőségű előadásban, ami után a filmszakma is tárt kapukkal várta.

Elveszett illúziók (1982)

És jöttek a korszak fiatal és kevésbé fiatal rendezői, akik az átalakuló magyar filmkultúrában keresték a maguk helyét. Az átalakulás részint intézményi jellegű volt – létrejött és sajnálatosan hamar, a kollégák nyomásgyakorlása miatt, meg is szűnt a Társulás Stúdió –, részint művészi jellegű. Felfrissültek, új hangsúlyokat és formákat találtak a hetvenes évek modernista trendjei, a dokumentarista és a tudatfilmes közelítésmód, illetve fokozatosan egyre fontosabb lett, hogy a szerzői film is legyen minél professzionálisabb, és kerüljön közelebb a nagyközönség ízléséhez.

A sokszorosan betiltott Gazdag Gyula Balzac-adaptációját is hozzákapcsolhatjuk ezekhez a tendenciákhoz, miközben a rendező megint darázsfészekbe nyúlt: a hatvanas évek Budapestjére helyezett történet egy olyan korszakot, a korai Kádár-rendszert tette kritika tárgyává, amelyhez addig nemigen mertek hozzányúlni a magyar filmesek. A törtetés, az igazodás, a kisszerű hatalmi pöffeszkedés e szomorú körtáncában Udvarosnak jut a szeretőjét elhagyó és ezért szakmailag tönkretett színésznő fontos mellékszerepe.

Amikor a szerepéből kisemmizett, kezdő színésznő a tükör előtt lesminkel, érett, nagy művészként marad meg emlékezetünkben

– írta Létay Vera a Filmvilágban arról az Udvaros Dorottyáról, aki ekkor még mindig filmes pályája elején járt.

Szalay Zoltán / Fortepan – Rádiójáték-felvétel a Magyar Rádió 20-as stúdiójában, 1974-ben. A bal szélen Udvaros Dorottya főiskolai hallgatóként.

Te rongyos élet (1983)

Udvaros Bacsó Péter szatírájában játssza leghíresebb filmszerepét, a Pestről kitelepített színésznőt, aki a világvégén is feltalálja magát, és ujja köré csavarja a csorgó nyálú, pitiáner férfiakat, a falusi párttitkártól az erotomán színházi rendezőig. Nem túlzás állítani, hogy amiként csakis Sziráky Lucy, a történet hősnője tölti meg élettel a vidéki művházat – a fináléban valami bornírt, traktoros, termelési színdarabot kell előadnia –, úgy Bacsó bohózatát is Udvaros viszi a hátán.

Különös, hogy amíg ugyanebben az időben más magyar rendezők szomorú identitásdrámákban dolgozták fel a lélekromboló Rákosi-rendszert (Kovács András A ménesgazdában, Gábor Pál az Angi Verában), addig Bacsó A tanú szatirikus közelítésmódjához nyúlt vissza, de harsányabb és erőtlenebb eredménnyel. Mindenesetre Udvarosnak filmtörténeti szerep jutott, már csak azért is, mert a Te rongyos élet előtt nem készült magyar film a kitelepítésekről.

Janika (1989)

Megszegjük a saját szabályainkat, mert a Janika nem film, hanem a Játékszín előadása (felvétel azért készült belőle). Így viszont felidézhetjük azt a nem mindennapi alaphelyzetet, amikor Udvaros Dorottya egyszerre játszotta el anyát és fiát. Békeffy István a felesége, Turay Ida számára írta a színművet a negyvenes években, amiből aztán film is készült – már kommunista lózungokkal felvizezve, Latabár Kálmánnal –, és színpadon azóta is rendszeresen előveszik. Udvaros megint színésznőt játszik, akinek az otthonába egyszer csak betoppan Amerikába disszidált, egy évtizede nem látott férje. A hősnő éppen egy fiúcska szerepét próbálja, a férj pedig azt hiszi, Janika az ő fia. A feleség nem igyekszik tisztázni a helyzetet.

A Játékszín Janika-változatában Gálffi László, Bajor Imre és Rátóti Zoltán felváltva, időként egyszerre csinál magából bohócot, amit Udvaros karaktere bölcs derűvel figyel. A színésznő ráadásul együtt játszhatott az eredeti Janikával, Turay Idával, sőt az édesanyjával, Dévay Camillával is, akivel ezen kívül csak egyszer, a Szentivánéji álom 1959-es előadásában állhatott közösen színpadra – óvodás gyerekként.

1989-ben, a Janika bemutatásának évében egyesek mindenféle politikai megmozdulásokkal és nekibuzdulásokkal voltak elfoglalva, de akik a Janikát nézték a Teréz körúton, azok biztosan jobban szórakoztak.

A miniszter félrelép (1997)

Apropó, bohózat: Udvaros a nagy, drámai szerepek mellett – Csehov Három nővéréből kettőnek specialistája a magyar színpadon – könnyed darabokban is remekül érzi magát. Olyannyira, hogy a moziban is egy bohózat filmadaptációjában aratta egyik legnagyobb sikerét, A miniszter félrelépet ugyanis többen látták a moziban, mint bármelyik másik magyar filmet a rendszerváltás után. Ahogy a Ripacsokban vagy az Elveszett illúziókban, a színésznőnek itt is alig van tere brillírozni, de megoldja. Ő a címbeli miniszter sokat güriző és cserébe rendre megalázott felesége, akit a férje megcsal Dobó Kata titkárnőfigurájával („neked viszonyod van az ellenzék titkárnőjével?”).

Kernnel ezekben az években sorra forgatták a vígjátékokat. Kettősük egy évvel A miniszter félrelép előtt a Sztracsatellában is olajozottan működött a csélcsap férj és a kitartóan szerelmes feleség férfifantáziájában. Udvarosnak ezekben a szerepeiben nem kellett megerőltetnie magát, csak időnként produkálni egy hisztérikus nagyjelenetet, jelezve, hogy egy igazi nőből negyvenen túl sem párolog el a szenvedély. Sőt!

Nexxt (2001)

Amikor Udvaros Dorottya idén tavasszal a francia Jérôme Bel alteregójaként adott elő monodrámát a Trafóban, néhányan meglepődtek, hogy a nemzet színésze, a Nemzeti Színház (akkori) színésznője efféle avantgárd színházi kísérlethez adja a nevét. Pedig Udvaros hosszú pályája során rendszeresen támogatta a feltörekvő, fiatal alkotókat, Szabó Ildikótól (Csajok) Szeleczki Rozáliáig (Cicaverzum). Schilling Árpád is számíthatott rá első és eddig egyetlen nagyjátékfilmje, a Nexxt főszereplőjeként.

Schilling a Krétakör Színház kibontakoztatásának időszakában, az ezredfordulón rendezett filmet az egyik előadásukból, amelyben a tökéletesen amorális és gátlástalan médiacirkusz szatíráját adta. Udvaros egy Frau Plastic Chicken művésznevű műsorvezetőt játszik, aki két sorozatgyilkossal – a Gépnarancs és az Amerikai pszichó hőseinek paródiáival – bájolog a kamera előtt. Nem nagyon emlékszünk, mi történik a filmben, talán csak arra, hogy Bodó Viktor nyájas arccal elmond egy gusztustalanságokkal teli, trágár monológot.

A végén Udvaros Dorottya Robotzsaru-páncélt és sisakot ölt, majd elszáll, mint az angyalok. Mire volt ez jó?

Ha másra nem, arra biztos, hogy a színésznő bizonyíthassa vele a bátorságát és a nyitottságát.

Nyugalom (2008)

Bartis Attila mizantróp sikerregényéből Alföldi Róbert rendezett felejthető, halvány filmváltozatot, ami a színésznő több másik filmes munkájához hasonlóan megint csak méltatlan volt az ő formátumos alakításához. Alföldi, aki a Nemzeti Színházban hosszú éveken át számíthatott Udvarosra, ebben a filmben meglehetősen magára hagyja őt a fiával beteges kapcsolatot ápoló, megtébolyodott színésznő szerepével.

Udvarosnak saját arányérzéke alapján kell megoldania a feladatot, ami már csak azért sem egyszerű, mert a központi anya–fia párosra építő történet eleve az incesztus szexuális tabuját zsákmányolja ki, így a botrányos téma könnyen túlnövi, zárójelbe teszi magát a karaktert.

Gálos Mihály Samu – Ünnepélyes díszbemutatóra érkeztek a film – és színészvilág nagyjai szerda este a MOM Parkba – ugyanis bemutatták Alföldi Róbert első, Nyugalom című nagyjátékfilmjét.

A színésznő nem először játszott itt szörnyeteg anyát (Kardos Ferenc feledés homályába merült filmjében, az Iskolakerülőkben a fia „rohadtnak” nevezte a figuráját), és a Nyugalomban is képes egyszerre fenyegető és szánalmas lenni, miközben egy-egy gesztusával emlékeztet az örök szerepjátszásba beledermedt színésznő hajdani nagyságára.