Olyasvalamit épít, ami az új Transformers vagy Marvel-univerzum lehet
– mondta a Michael Bay-jel közös produkciós céget vezető Adam Goodman arról a férfiról, aki emberfejű vécéket eresztett össze kamerafejű emberekkel, és ami ennél is megdöbbentőbb, ezzel le is tarolta az internetet. A Skibidi Toilet névre hallgató történet elsőre a trash teljesen új dimenzióit vetítette előre, pillanatok alatt ért el milliós nézettséget, tavaly összesen 65 milliárd megtekintést szedett össze, mi több, dollármilliós szerződések köttettek, amelyek merch cuccoktól kezdve játékokon át a filmekig mindent magukba foglalnak.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2937" width="4404" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A múlt héten vált nyilvánossá ugyanis a hír, hogy Bay – akinek a neve nemcsak a Transformers-filmekkel forrt össze, hanem általában a megalomán akciófilmekkel is – és Goodman, a Paramount Pictures korábbi elnöke nagyon ráharaptak a vécés őrületre. Invisible Narratives nevű digitális stúdiójukkal nemcsak filmet, de rögtön komplett franchise-t építenének a Skibidi Toiletre, olyan alkotásokat megnevezve stilisztikai referenciaként, mint a John Wick-filmek vagy a 9-es körzet. Hozzátették, hogy animációs-élőszereplős hibridben gondolkodnak, a tévés és filmes formátumokat is megcéloznák. De más szempontból is meglepő, bár a jelenség viráljellegéhez passzoló megközelítést alkalmaznának: az általános gyakorlattal ellentétben megengednék a felhasználóknak, hogy a franchise karaktereiből saját tartalmat gyártsanak. Azt, hogy mennyire sokat várnak a Skibidi-üzlettől, jól mutatja, hogy máris számos irányba nyitnak zsíros szerződésekkel: a Minecrafttal például úgy működnek együtt, hogy integrálják a karaktereket a videojátékba, de partnerük közt tudhatják az online játékplatformot, a Robloxot és a játékgyáros óriást, a Bonkers Toy-t is – az utóbbival többéves szerződést írtak alá arról, hogy ők gyártják majd a Skibidi-játékokat, úgyhogy nem marad senki vécéemberes plüssök nélkül.
Az, hogy nem teljesen ismeretlen alkotók szenzációhajhászásáról – ahogy volt az például a Micimackó: Vér és méz esetében – van szó, hanem két, a szakmában komoly tekintélynek számító név beszél ekkora lelkesedéssel egy ilyen jellegű tartalomról, nem feltétlenül csak arról árulkodik, hogy elgurult a gyógyszerük, hanem arról is, hogy a filmgyártásba is feltartóztathatatlanul kezdenek bekígyózni a virális tartalmak. A téma az utcán hever – hangzik a rongyosra használt közhely, amely helyett lassan adekvátabb lenne azt mondani, hogy a téma az interneten hever. A Skibidi Toilet távolról sem az első ilyen jellegű tartalom, de az biztos, hogy minden eddiginél nagyobb ambíciók kapcsolhatók hozzá, ennek kapcsán mutatjuk be, hogyan és miért lehet egy kifejezetten silány látványvilágú vécéháború az új Marvel.
Rémálmokból született, de Jézus is kellett a vécék megszelídítéséhez
A 25 éves Alekszej Geraszimov Youtube-csatornájának neve beszédesen fedi le az azon található tartalmakat: a grúz férfi évek óta gyárt a DaFuq!?Boom nevű profiljára zavarba ejtő videókat. Geraszimov teljesen autodidakta módon sajátította el az animációs technikákat, közel egy évtizede gyártja a Source Filmmaker (SFM) segítségével az animációit hol saját agymenéseit követve, hol ismert videojátékokra reflektálva, amelyek közül néhány már berobbant: a 2017-ben megjelent, a GTA-témában gyártott I’m at Dip 48 millió megtekintést ért el, a tavaly megjelenő Ultimate Male_07 Compilation pedig 151 milliónál jár – mindkettő meglehetősen pihent humort ötvöz évtizedekkel ezelőtti minőséget tükröző vizuális megoldásokkal. Azzal valószínűleg ő sem számolt, hogy egy vécéből kikandikáló fej fogja meghozni a világsikert, pedig 2023 február hetedikén pont ez történt: ekkor töltött fel egy mindössze tizenegy másodperces videót, amelyben egy férfi feje bukkan fel egy vécécsészéből, és kezd énekelni egy Timbaland-Biser King remixet. A bizarr, nyugtalanító és teljes mértékben értelmezhetetlen videót nagyon hamar felkapták, rövid idő alatt ért el milliós megtekintést, a cikk megírásának pillanatában több mint 191 milliónál jár a számláló.
Geraszimov továbbfűzte a történet nélküli történetet, vagy ha úgy tetszik, – divatos szóval élve – elkezdett univerzumot gyártani. Míg az első néhány részben céltalanul kukkantanak ki az éneklő fejek a vécéből, addig az epizódok előrehaladtával kiderül, hogy igenis komoly háttérsztori bújik meg a fajanszok mögött: komoly konfliktus van a vécétestű lények és a különféle elektronikai cikkeket – jellemzően tévéket, képernyőket és kamerákat – a fejük helyén viselő humanoidok között. Az előbbiek le akarják igázni az utóbbiakat, és ezzel olyan háború veszi kezdetét, amely a sztori szerint azóta is tart: 2023 februárja óta 76 epizód jelent meg, a legutolsó július második felében jött ki, Geraszimov YouTube-csatornája pedig hamar az egyik legnézettebb profillá vált a videómegosztón.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis milyen jellegű kreatív erők kellettek a Skibidi Toilet életre hívásához, Geraszimov pedig a jelenség bizarrságához jól passzoló választ adott erre a Forbesnak: egy időben visszatérő rémálmok rémálmok gyötörték, vécéből kibukkanó fejek nyomasztották álmában. A rémisztőnek és kellemetlennek leírt álmok megszüntetésére azt a tanácsot kapta, hogy az alkotás segítségével adja ki magából az élményt, ez azonban nem lett volna elég egy olyan meglepő fordulat nélkül, amelyet olvasva az ember inkább gyorsan csekkolja, nem április elsején jelent-e meg az ominózus interjú. Geraszimov ugyanis állítása szerint Jézussal találkozott álmában a vécék között, aki megnyugtatta: a Skibidi Toilet áldás lesz a világ számára.
Ez volt az első olyan vécés álmom, amiben nem rettegtem. Az a furcsa érzésem lett, hogy a vécék valamiféle felderítetlen, isteni entitások. Így született a Skibidi Toilet
– idézte fel Geraszimov a jelenség eredettörténetét. Amint megrajzolta, kiadta magából, eltűntek a rémálmok.
Az interjúban azt is elárulta, hogy saját rémálmai mellett mi szolgált inspirációforrásnak: a Half Life 2-höz kiadott Garry’s Modot jelölte meg és nem mást, mint Bay Transformers-filmeit, így ért körbe a történet. A rajongás ugyanis kölcsönös: Bay-t legalább annyira lenyűgözik a vécéfejű emberek, mint Geraszimovot a robotokká alakuló autók.
Már karrierje kezdete óta figyelem Boomot, amikor még Transformers témájú rajongói videókat gyártott. Igazán inspiráló látni, hogyan lett belőle egy olyan alkotó, aki képes volt létrehozni egy ilyen karaktergazdag franchise-t. Boom egy ritka tehetség, és a java még csak most jön.
– nyilatkozta a filmkészítő.
Új generáció, új igények
A Skibidi-jelenség elsőre érthetetlennek tűnő sikerét sokan próbálták már megfejteni. Az távolról sem újkeletű, hogy az internetes szenzációkból film lesz: a sor hosszú, de talán az egyik legnagyobb figyelmet a Slenderman-mítosz kapta, amely YouTube-videókkal indult, hogy aztán óriási hype, majd egy meglehetősen pocsék film legyen belőle.
A Washington Post szerint az, hogy Bay-ék nemcsak ráharaptak, de komoly építkezésbe kezdenének a siker láttán, azt mutatja, hogy a virálhullám meglovaglása akár új üzleti modellt is hozhat Hollywood számára, amely egy ideje komoly harcot folytat a nézők figyelméért a közösségi médiafelületeken terjedő tartalmakkal szemben. Goodman a lapnak arról beszélt, hogy a YouTube „a szellemi termékek egyik legfontosabb melegágya”, amelyben legalább annyi kiaknázandó anyagi lehetőség van, mint a szolgáltatóipar hagyományos területeiben, csak egy kicsit más megközelítés szükséges hozzá. A Skibidire többek közt azért is csaptak le Will Hanisch, az Invisible Narratives márkaigazgatója szerint, mert még sosem láttak olyan digitális szellemi terméket, amely ilyen szintű érdeklődést generált volna ilyen rövid idő alatt. Ennek megfelelően a szellemi tulajdon védelmét is máshogy gondolják: ha egyszer egy virális tartalomról van szó, miért ne engedhetnék meg, hogy továbbgyártsák a rajongók a Skibidi-mítoszt? A cég nemhogy komoly copyright-jogokat fektetett le, hanem szabaddá tette a tartalmak felhasználását, egyenesen bátorítva a felhasználókat arra, hogy gyártsanak tartalmat, így pörgetve az érdeklődést.
Mindig az a fajta rendező voltam, aki a kockázatvállalásban hisz. A közönség szomjazza az új, friss ötleteket. A Skibidi az, amit a fiatal generáció néz, és ezt nagyon komolyan veszem
– nyilatkozta a Postnak Bay, rámutatva a jelenség másik fontos aspektusára: az alfa generációra.
Ez alatt a 2010 után születetteket, azaz a mostani koratinédzsereket és a gyerekeket értik, azokat, akik már okostelefonnal a kezükben nőnek fel. A tartalom jellege is passzol az átalakuló igényekhez: rövid, néhány másodperces vagy perces epizódok, szöveg nélkül – ez a tökéletesen TikTok-kompatibilis recept. Azt, hogy mennyire fiatalon függtek rá tömegek a Skibidire, jól mutatja az a videó, amelyben első látásra öt-tíz éves gyerekek ugrálnak egy plázában egy olyan színpad előtt, ahol vécének és kamerafejű humanoidoknak öltözött emberek táncolnak a színpadon.
A szakértői vélemények azt is kiemelik, hogy mindebben benne van az újdonság varázsa, amely abban a Hollywoodban kifejezetten frissítőnek hathat, ahol láthatóan a remake-ek és rebootok, azaz az újrahasznosítások fénykorát éljük. Ezekkel kapcsolatban egy alfa generációsnak nincsenek saját emléke, nem hatja meg őket a nosztalgia, sokkal inkább kötődnek azokhoz a tartalmakhoz, amelyhez már kapcsolhatnak személyes élményeket. „Megalkothatják a saját nosztalgiájukat, amelyet nem a nagyszüleiktől örökölnek, vagy olyanoktól, akik azt mondják: biztos imádni fogod a Twistert, mert a kilencvenes években nagyot szólt. Ők fedezték fel a Skibidi Toiletet – ez teljes mértékben az övék” – nyilatkozta Goodman. Geraszimov azt emelte ki, hogy az alfa generáció épp amiatt rajonghat agyszüleményéért, mert nem a hagyományos, családbarát médiacégek terméke, ott sosem készülhetett volna el – őszintesége és hitelessége miatt vélik valami másnak, valami újnak, mint amit egyéb felületeken láthatnak.
Skibidi Toilet-szindróma
A jelenséget magyarázó érvek ellenére természetesen nem lehet azt mondani, hogy nem bizarr az, ha a gyerekek rajongásának tárgyát vécékkel harcoló lények képezik. Nem véletlen, hogy a jelenség aggodalmat szült: a Redditen például tömegével jelennek meg az aggódó szülői posztok arról, hogy a „Skibidi-szekta” elnyelte a gyerekeiket, és tanácsot kérnek, mit kezdjenek a telefonmegvonástól dührohamot kapó utódokkal. Moszkvában például egy édesapa már a rendőrségen is jelentette, hogy tegyenek valamit a „káros hatással bíró tartalommal”, és a 2015 óta a mémeknek hadat üzenő orosz hatóságok már nyomoznak is az ügyben. Már fogalom is született a különféle, szülőket tömörítő weboldalakon és közösségi felületeken: Skibidi Toilet-szindrómának nevezik a gyerekek rajongását.
Egy sor videó szól arról, hogy a gyerekek magukat kosárba ültetve, a dalt dúdolva próbálják reprodukálni a videókat, amelyről a már említett családbarát jelleg távolról sem mondható el: rémisztő alakok erőszakoskodnak benne más rémisztő alakokkal. A Guardian a jelenséget boncolgató cikkében úgy fogalmazott, hogy mindez „morális pánikot ébreszt azzal kapcsolatban, hogyan mérgezi az internet a gyerekek agyát”, ám azt is hozzáteszi, hogy az ilyen jellegű félelmek gyakorlatilag azóta folyamatosan felmerülnek, amióta internet, sőt, a tévé létezik.
Nagyon úgy fest tehát, hogy el kell fogadni: az új generáció új igényekkel rendelkezik, ehhez tökéletesen asszisztálnak a fiatal generáció művészei, a szórakoztatóipar nagyöregjei pedig máris meglátják benne a potenciált. Hogy totális baklövés vagy valóban egy új Marvel-univerzum van kialakulóban, azt majd az idő megmondja, ahogy azt is, sikerül-e Bay-éknek a teljes agymenést tető alá hozni, jelenleg ugyanis a projekt még nagyon gyerekcipőben jár, egyelőre befektetőket keresnek hozzá. Az biztos, hogy az aggódó szülők mellett egy ember biztosan nem örül ennek: a Skibidi inspirációjának számító Garry’s Mod alkotója, Garry Newman X-en azt írta: ő bizony levágja a nemi szervét, ha valóban megvalósul a film.