„Itt vagyunk az aranykorban / Krúbi, Azi, Hofi, Carson Coma”
(Krúbi: Krúbi interjú)
Krúbi, Azahriah, Beton.Hofi, a Carson Coma, illetve Dzsúdló is az utóbbi években robbantak be a magyar könnyűzenébe, megtöltik a Budapest Parkot, Puskás Arénát. Rekordsebességgel váltak országszerte ismertté az újhullámos hiphopot vagy éppen könnyű popot csináló srácok – a headlinerek között egyelőre nincsenek női nevek.
Már közhelyszámba megy, hogy itthon a könnyűzenei ipar hímsoviniszta, hogy sokkal nehezebb nőként érvényesülni és sokan világították már meg, mitől nehezített az a bizonyos pálya – ezekkel a kérdésekkel mi is foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben. De kik azok a lányok, akik így is tudnak érvényesülni, és akár az első vonalba is kerülhetnek? Műfaji szempontból kísérletezős, kaotikus, témáiban színes és nagyon kollaboratív a mai könnyűzenei terep – a hazai ipar mérete nem kompetitívvé, hanem együttműködővé teszi a közeget. A hasonló zenét játszó szereplők közösen nagyobb közönséget tudnak megszólítani és több koncertjegyet tudnak eladni, ráadásul egy-egy underground előadó könnyebben kitörhet, ha népszerűbb kollegái dalain featel. Ezzel mindenki nyer: egy nagyon új és friss hang hatalmasat tud dobni a nagyobb nevek számain. A kollaboráció jelentőségét a jazzes R&B-ben utazó Kollár Dea is kiemelte, aki a 2023-as Kikeltetőn adta első koncertjét, illetve SUNDÆ művésznéven a keverőpult mögött is találkozhatunk vele, rengeteg bulin játszik forró afrobeatet. A napokban épp egy brightoni zenei fesztiválról jelentkezett be.
Viszonylag hamar bekerültem egy egymást segítő, inspiráló közegbe, ahol a versengés fel se merül. Nyilván amikor egy csomó elvont művészlélek, tele érzelmekkel és egóval összegyűlik, lesznek súrlódások, de itt mindenre van tér. Nagyon szeretek ebben a közegben lenni, megtaláltam az én embereimet
– mesélte lapunknak. Saját számain zene és vizualitás összeérésével teremt sajátos, komplex világot, és éppen a debütáló lemezén dolgozik, aminek felépítésében elsődleges szempont a történetmesélés és a képi világ. „Az album egy óda lesz a szerelemhez” – tette hozzá. Szerinte könnyű itthon érvényesülni és ez a hazai közönségnek is köszönhető: sok zenét hallgatnak, nagyon nyitottak és befogadóak is. Maximum az intézményes keretek nehezíthetik a zenészek dolgát, „mivel ilyen kicsi az ipar, még nem épült ki olyan infrastruktúra, amitől a hazai produkciók olyan tempóban és olyan minőségre ugorhatnának, mint a nemzetközi társaik” – fejtette ki Kollár Dea. Úgy látja, specifikusan a női előadóknak jelenthet nehézséget, hogy úgy fogalmazzák meg a vízióikat, ötleteiket, hogy azokat egy férfiak által dominált közegben is komolyan vegyék. Azt is kiemelte: a közönség jobban fogadja a cenzúrázatlan szöveget egy férfitől, mint egy nőtől:
A férfi előadók lehetnek szabadosak anélkül, hogy ezt elítélné bárki, sőt, ünneplik is őket.
Ennek ellenére Kollár Dea nem ijed meg se a túlfűtött, érzéki témáktól (Méz), se a férfiaktól megszokott explicit beszédmódtól. Könnyeden szexis verzéje kitűnik Beton.Hofi Minden kutya a mennybe jut című dalából is, egy kis reflex-referencia után („csorog a nyála, Pavlov-álma”) ügyesen viszi végig a kutya-férfi párhuzamot:
Szelíd fenevadak, mind ugat, de nem harap
Ülj le, fekszik, forog, állj, aztán megy a doggy style.
A gengszter rap klasszikus eleme a nőkre vonatkozó szexista, tárgyiasító beszéd, ebből a szexizmusból csinál viccet több hazai rapper is (Krúbi, Mirror Glimpse), a Minden kutya a mennybe jut című dalban pedig Dea és Hofi is felveszi a „gazdi” szerepét. A női előadók sokszor helyezkednek bele szexizmust parodizáló játékokba – vagy egy hagyományosan férfi szerepbe bújnak bele, vagy pedig szélsőségesen szexualizált, fetisizált alakot öltenek. Sisi Krúbi Tárgyalás a Nők Vezérigazgatójával című számában duruzsolva hozza az irodai pornót, azonban saját albumain egyáltalán nem jelenik meg ez a karakter. A kanbuliba csöppent Sisi a hazai kortárs hiphop gyakorlatilag egyetlen ismert női szereplője. Viszont egyáltalán nem kell félteni: ütemes, szellemes rappel és régisulis vagy éppen váratlanabb lüktetésű beatekkel az egyik legropogósabb, legtrendibb zenét csinálja itthon – mindezt önazonosan. Annyira erős flow-ban kapcsolódik össze az alap és a hangutánzó szavakkal teletűzdelt, pattogó rap, hogy a Sistematik EP-t és a Sistahood albumot is egy lendülettel végig lehet pörgetni. Mindemellett az egyik legerősebb színpadi jelenléte van: szűrő nélkül ontja magából a hülyeségeket angolul és magyarul felváltva, a dilis zokni és a papucsdobálás pedig védjegyévé vált. Az angol és a magyar folyamatos keverése a számoknak is fontos eleme, Sisi nagyon elkötelezetten beszéli a hunglisht, rapkarrierje kezdetén random beatekre még teljesen angol nyelvű szövegeket írt – mesélte a 24.hu videójában.
A Wavy zenei kollektíva Babel című albumán szintén keverték az angol és a magyar szöveget, de vegyítve vannak a különböző műfajok és hangulatok is: a hiphop, illetve elektronikus zenei előadók közös projektjében az együttes sokszínűsége izgalmas ötleteket szül. A Wavy legújabb lemezén többször is feltűnő Halász Emesét (Indigo) 2021-ben hallhattuk először testvére, Halász Kolos, azaz Co Lee albumán, a zene azonban már kiskora óta szerves része az életének: zongorázik, dobol, furulyázik és már gyerekként videoklipeket forgattak a barátaival – mesélte a 24.hunak.
„Kolos 2021-ben dobott ki egy angol EP-t, amin az egyik dalt az édesanyánkról írta. Megkérdezte, hogy ráénekelnék-e, végül másik háromra is rákerültem. Itt még egy bécsi producerrel dolgoztunk együtt, később Kolos vezetett be a magyar zenei szcénába.” Indigo első minialbumának (Archives) bájos és bensőséges hangvétele nagyon levegős, éteri hangzással párosul. A számokat zongorára írta, majd az album zenei producere, Blaize segítségével konvertálták át őket beates zenei alapra:
A beat-csinálós, vagy digitális zeneíráshoz nem értek, ezért különösen hálás vagyok a Wavynek és Blaize-nek, hogy teljesen bevonnak a folyamatba. A dalszövegírást is nagyon élvezem, szeretek kiadni magamból dolgokat, ennek legjobb formája az írás, legyen szó naplóról, versről, vagy dalszövegírásról. Egyébként a versírást, mint gyakorlatot több olyan szövegíró is javasolta, akire felnézek a magyar szcénában, például Kolibri.
Az Archives még angol nyelvű, ami egy fölösleges plusz rétegnek érződik a fesztelenül őszinte hangon. Idén márciusban jött ki Indigo immár magyar nyelvű, Sivatag című száma, ami letisztult szövegével hangulatokra és képekre épít. Dan Pinto egyszerű, karcos alapjához jól megy a természeti elemeket felsorakoztató, magyar nyelvű szöveg. Következő projektjével ezen az úton halad tovább: novemberre datálható új albumán szintén Blaize-zel dolgozik közösen, terv szerint tíz-tizenkét magyar nyelvű szám lesz rajta.
Indigóhoz hasonlóan Szalai Anna is több projektben vesz részt: ő a Csaknekedkislány új albumát tarkító női hang, illetve 2020-ban alakult meg Dorozsmai Gergővel közös formációja, az LA Suzie. Nem sírok, csak táncolok című albumuk őrületes találkozásokkal van tele, Karády Katalin egyik slágerét például elektronikus zenével gyurmázták össze. Szalai Anna a Recordernek adott interjújában azt is elmondta, hogy nemcsak imádja a művésznőt, de többször megkapta, hogy hasonlít rá a hangja (szerinte az orrsövényferdülése miatt).
Az LA Suzie tehát egészen Karádyig, Kollár Dea Zoránig (A szerelemnek múlnia kell), Ajsa Luna pedig a Tankcsapda egyik klasszikusáig nyúlik vissza a magyar könnyűzenében: Világvége című lemezén a Mennyország Tourist átdolgozását hallhatjuk. Az egész albumot egyfajta trashy erőlködés nélküliség, nemtörődömség hatja át, erre ráerősítenek a vizuálok is. Pixeles, őzgidás bugyi az albumborító, a Túróscsusza és a Hercegnőflow klipje pedig olyan, mintha egy ezeréves VHS kazetta ismétlődő képsorait néznénk. Ezek a főként idézetekre épülő, három perc alatt maradó számok még nagyon kezdetlegesek, viszont már itt is van fantázia és ötlet bőven. Az Illeg*lis partyk egy sokkal tudatosabb album, egyszerre egységes és sokszínű, szinte minden számhoz más producer készített zenei alapot. A Beton.Hofival közös Illeg*lis party az album egyik legerősebb száma, ehhez ANUBII$ adott táncolós beatet. Ajsa Luna hiperfeminin, hamupipőkés imidzsébe érdes durvaság keveredik – úgy fogalmazott a 24.hu videójában, hogy a gyerekkorból maradt hercegnős képet és elvárást csavarja, fordítja ki. Főként filmes klisékkel találkozunk vizuális téren: van itt rebellis, szexi apáca és bambiszemű, de csak látszatra ártatlan szereplő is. A Maszkulin videóklipje egyszerre idézi a Bonnie és Clyde roadmovie-s, kudarcra ítélt hangulatát, ugyanakkor a Born to Die (Lana del Rey) klipjét is. Ajsa Luna Bonnie-ként hófehér ruhában várja, hogy történjen vele valami izgalmas, ugyanakkor Lana del Reyhez hasonlóan ő is egy angyalarcú femme fatale, veszélyes és provokatív.
Luna számára Beton.Hofi Tiszalök című száma, valamint a Hundred Sins producelte Legszebb lány jelentette az igazi áttörést, egyik percről a másikra a Budapest Park színpadán találta magát Hofi mellett. Idén áprilisban az Akváriumban mutatta be legújabb albumát, itt „hogyan legyél anyu” kezdőszettet is lehetett kapni. Ez egy sapit, egy öngyújtót és egy kondomot is tartalmazott. Trendin szexpozitív hozzáállásához még nem nagyon kapcsolódik saját sztori vagy gondolat, ezért könnyen semmitmondóvá, idejétmúlttá válhat szövege:
Minden kislány játszik
Minden nagylány maszturbál
– énekli a Minden kislányban. Pár évtizede még akár forradalminak is számított ez a mondat, értjük az üzenetet, de érdemes lenne több dimenziót adni neki. Ettől függetlenül a női előadók közül itthon ő csinálja az egyik legpopulárisabb, legtöbb ember számára hozzáférhető zenét, így könnyen lehet, hogy pár év múlva egyedül is megtöltheti a Parkot. Főleg, ha kapunk több fantáziát, fricskát szövegben, nemcsak képben.
Ezzel szemben Cseri Hanna (cserihanna) látszatra szűk rétegnek csinál érdekes zenét, mégis egy-egy ponton feltör az underground szférából a mainstreambe. Ilyen pont a szinte zavaróan fülbemászó BÁCSI, amin Puzsér Róbert húsz percen keresztül dühöngött az Önkényes Mérvadóban. Később elnézést kért és behívta Hannát egy beszélgetésre, ami nagyon vidámra sikerült. Lehet, Puzsérnak is csak dallamtapadása volt.
A BÁCSI példájából is érezhető, van egy mázlifaktora a felkapottságnak. Kérdésünkre Cseri Hanna úgy fogalmazott: „Nem gondoltam volna, hogy a zenémet akár ennyien is hallgatni fogják, ez felülmúlta az elképzeléseimet.” Párszor megkapta már, hogy ha erősebb lenne a social media jelenléte, többekhez eljutna a zenéje, viszont ez az ő komfortzónáján túl van:
Sokan mondják, hogy kellene TikTok videókat csinálni, mert az is nagyon megdobná a közönséget, de ilyenekre már abszolút nincs kapacitásom, ráadásul nekem ez alapból nehéz kicsit, ez alkati kérdés is.
Kollár Dea szerint is vannak a zenén túlmutató összetevői egy produkció népszerűségének. Az önazonosság mellett nagyon fontos, hogy a közönség egy fullos csomagot kapjon, aminek a hangzásvilágon kívül még sok más eleme van. Solére (Szigeti Zsófi) már egyértelműen zenei szempontból fogta meg a kérdést: a 24.hu-nak adott interjújában arra világított rá, hogy „ha meg akarsz tölteni ezrekkel helyszíneket, ahhoz a legemészthetőbb dolgot kell csinálnod, ami az egyszerű popzene”. Új albuma egyértelmű elmozdulás az „egy per egyes pop” irányába – a március 31-én kijött Boldogok vagyunk-e masszív gimis utánérzés azoknak, akik az ezredforduló környékén születtek, és leginkább a svéd Tove Lo hangzásvilágára emlékeztet a 90-es évek dance-popját a 10-es évek házibuli-hangulatával vegyítő zenéje. Bár csak néhány éve van a pályán, ma ő az egyik legpopulárisabb női előadó, júniusban koncertezik a Müpában, a teltházas Coldplay- koncertek előtt pedig ő játszik majd a Puskásban.
A legmeglepőbb műfajokkal is be lehet törni a mainstreambe: a folktronikában (a folklór és elektronika szavak összerántásából) utazó Дeva (Takács Dorina) a Platon Karataevvel tölti meg idén a Parkot. A goával és könnyű technóval megspékelt népzenei elemek az énekesnő szellős, finom hangján színes, elszállós élményt adnak. A hazai közönséget magával ragadja, de máshol is izgalmas ez a különleges hangzásvilág, főleg a magyar nyelv „egzotikumával” párosulva: Дeva idén nyáron a barcelonai Primavera Sound fesztiválon is fellép. Nem olyan egyértelműen, mint Takács Dorina esetében, de Cseri Hannánál is érezhetőek a népzenei gyökerek.
Anyukám hegedűművész, egy népzenei formációban is részt vett, már kisbabaként ott voltam a próbáikon. Fuvolázni tanultam, de aztán a gitározást menőbbnek éreztem
– mesélte nekünk. Így mikor már egészen fiatalon zeneírásba kezdett, kísérni is tudta magát. A színházi tanulmányok alatt a zenélés egy kissé háttérbe szorult, most pedig színház és zene között egyensúlyozik: egész nyáron járja a fesztiválokat, az új albumán dolgozik, de emellett a Budapest Bábszínház zenei vezetője és rendezője. Megkérdeztük, hogy szerinte nőként nehezebb-e érvényesülni a hazai zeneiparban.
Nehéz lenne erre válaszolni, mert nem voltam még férfi.
Közönsége is abszolút vegyes, zenéje fiúk számára is azonosulható, ezen pedig ő lepődött meg a legjobban: „Azt hittem, csak csajok fognak hallgatni.”
2023-ban jött ki első albuma, a Kikötő, ami többféle érzést, állapotot is megfog: találkozhatunk csúnya rosszkívánságokkal egy népies-reggae-s dalban (Akinek én sok vagyok), idilli jövőképet kapunk kutyáról, meg gyerkőcökről némi iróniával (Vaugli), vagy éppen megcsap minket a semmiből jött szorongás felett érzett tehetetlenség (Pánick). A szövegeket és a zenét is Cseri Hanna írja, alkotótársa, Kövér Kristóf főként a hangszerelésben segít. Az alkotás számára egyszerre flow élmény és tudatos folyamat, van benne „ez is, az is”:
Az a gyakoribb, hogy az írást megelőzi egy hosszabb gondolkodási folyamat. Jegyzetelek, és kitalálom, hogyan lehet a legpontosabban megfogalmazni azt, amit érzek, gondolok. Számomra most a zenében a legérdekesebb a több különböző szólam használata, mindig nagyon sok énekszólamot találok ki, és ez iszonyú izgalmas. Az is fontos kérdés számomra, hogy abból a vázlatból, amit kitalálok, hogyan lehet egy komplex hangzás
– mondta lapunknak. A több szólam használata még sajátosabbá teszi azt a színes-szagos „cserihanna világot”, aminek minden toporzékolós dühe, kislányos álmodozása, felszabadult bohóckodása ismerős, átérezhető. Őszintesége, személyes szövegei adják hitelességét. Szerencsére nem érzi kihívásnak, hogy „kitegye magát” a dalokban.
„Nagyon személyes a szöveg, viszont onnantól, hogy megszületik, megkönnyebbülök. Úgy érzem, semmi szégyellnivaló nincs benne. Sokszor, amíg bennem van, sokkal parábbnak tűnik. Mintha leválna rólam, egy önálló alkotás lesz belőle, és én is távolabbra kerülök kicsit” – meséli. Tehát a melankolikusabb számok nemcsak minket segítenek át egy-egy nehéz pillanaton, neki is tudnak valamit adni, az alkotásnak a feldolgozásban is van szerepe.
De valamit benéztem, valamit nagyon.
Nem nagy cucc, csak e benézés nyom agyon.
Eltékozlódott minden perc
Hiába jött ennyi rím meg terc
– énekli a Színes panelházak című számban, ami leginkább egy éjszakai magányos séta merengésébe vezet minket. Bár egyszerűbb hatalmas érzelmi orkánban hányni a „rímeket és terceket”, Cseri Hanna most viszonylagos lelki békében írja következő lemezét:
Ez egy nagyon más folyamat. Most nincs olyan krízis az életemben, ami felszínre dobná a tartalmakat. Nekem kell utánamenni, a mélyére ásni a dolgoknak, ez pedig nehezebb kutatómunka. De nem várhat mindig arra az ember, hogy teljesen szétzilálódjon az élete, csak hogy legyen valami jó ötlete. Ezt tanulom most.
Az anyázás közben is kedves, Pöttyös Panni-hang újabb színfoltja a magyar könnyűzenei szcénának. Bár a Blahalousianától a Margaret Islanden keresztül egészen az Anna and the Barbiesig számtalan női előadó vált ismertté a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején, azóta feltűnt egy új generáció – a gen-Z zenészek pedig friss és váratlan hangon szólalnak meg. Fesztiválokat, vintage boltokat és sütögetős piknikeket dobnak fel jófej és tehetséges csajok némi üvöltözéssel, csiripeléssel és pusmogással. A kérdés már csak az, hogy egyedül is képesek lesznek-e arénákat megtölteni valamikor.