Mivel Azahriah, vagy ahogy még többen nevezik, „Azi” azelőtt adott el több tízezer jegyet a Puskásba, hogy kijött zeneileg eddigi legizgibb albuma, a Skatulya I., a koncert fő kérdése az volt, hogy tényleg a legaktuálisabb műsort látjuk-e, vagy inkább a közönségszórakoztatás a cél. A műfajilag őrületesen színes lemezen ugyanis a rockosabb, koncerti őrjöngésre szabott Tartarosztól, egészen a latin és cigányzenét összegyurmázó, könnyen táncolható Viadalig a legkülönbözőbb hangulatok és hangvételek keverednek. Az Azahriah-dalok zöme bulizásra késztet, a Skatulyán egy-egy szám viszont egyenesen kényszerít arra. A legfrissebb lemezről sajnos viszonylag kevés számot hallhattunk, a Desh-sel közös slágerek és a Memento album húzószámai sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a vasárnapi koncerten is.
A metró-, vagy villamosmegállóból indulva el sem lehetett téveszteni az irányt: egy csapatként hullámzott a tömeg az Aréna felé. Szabályosan kialakított szemétszigetek között vezetett az út: a metró járatszámán túl a kihelyezett szemetesek mennyiségét is érdemes lett volna megemelni a háromnapos népünnep idejére. A kapuknál a Tisza Párt gyűjtött támogatói bázist, illetve kis asztalokra kihelyezett dobozos sört lehetett kapni kerek ezer forintért – állítólag, ha valakinél pár száz forinttal kevesebb volt kézpénzben az is elégnek bizonyulhatott. A bejutás akadálytalanul zajlott, a újra Desh készítette elő a közönséget a Pakisztánival és egyéb dalaival, illetve a kertészgatyában ugráló Young Fly is feltűnt egyszer-kétszer a színpadon. Leginkább csak a küzdőtér első soraiban álló hardcore rajongók csatlakoztak be ebbe a kis kedvcsináló melegítésbe.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A viszonylag hosszú üresjáratot a novemberre datált Mi vagyunk Azahriah zenésfilm trailere, illetve az előző napokról ismerős, kivetítőt figyelgetős játék töltötte ki. A nézőtér soraiban többször feltűnt „Azahriah”, ugyanis a vetítőn megjelenő koncertezők arcára automatikusan Baukó-filter került. A humor-faktor mellett az „Azahriah itt ül közöttünk” kép Azi sikerének egyik fő eleme: a történelmet író, 22 éves self-made sztár „a nép gyermeke”.
Gyerekkorom belepi a beton
Hisz egy palotai nem vár már csodát
Csak egyedül bandukol az utakon
Amíg nem ütött az utolsó óránk (viszlát)
– a panelrengetegbe helyezett vallomás tökéletes felütése volt a koncertnek, Azahriah egy drámaiatlan belépő után nyomta el az Introvertált dalt, amiben nemcsak az (amúgy hiteles) népmesei szegénylegény sztori, de a magyar néplélek számára oly vonzó kiábrándult melankólia is megvan. Erre az élményre rádobott Azi megjelenése is, megint feketében, halászsapiban, rongyos nadrágban, összekent arccal, pengetővel a szájában lépett a színpadra és természetes szerénységgel (szinte alázattal) köszöntötte a több tízezres tábort.
A tracklist első pár számában nem volt változás az előző napokhoz képest: az Introvertált dal után a Miafasz, majd a Casa de papel pörgette fel a közönséget, a pihisebb gátat követően a Szosziazi adott újabb lendületet a csapatnak. Az egyensúly végig szuper volt csapatós és a merengős, lírai részek között. Az előadó jellegzetes kiejtése miatt a Szosziaziban is alig lehet elkapni a váltást angolról magyarra, Azi ebben is követi a popkulturális trendeket, a hazai terepen csak Sisi vegyíti ilyen organikusan az egyik nyelvet a másikkal.
A koncert dramaturgiája mellett maga a show is profi volt: hiphop koreográfián túl kommandósok, Azahriahnak öltözött táncosok, balerinák és egy rúdtáncos is szórakoztatta a népet. Ez a sokféleség és kaotikusság egyébként jól illett az Azahriah-jelenséghez – idős házaspárok, falkában őrjöngő tizenévesek, kisgyerekes családok is részt vettek a vasárnapi ramazurin. A falunapi atmoszférát erősítette a közönség felett úszó hatalmas búvárfigura eleme, mégis volt valami megmagyarázhatatlan mélysége és magassága a Mariana.ároknak ebben a mindent és bármit magába foglaló katyvaszban.
Általánosságban is feltűnt ez a meglepő ellentmondásosság: nem válogattak az ötletekben, mindenféle ad hoc eleme volt a vizualitásnak.
Míg a Mariana.árok a tengeralattjárós, halacskás képi világgal egyértelműen víz alatti, addig a Lesson című dal a csörgős dobokkal és az „in the jungle” sor ismétlésével egyértelműen földközeli élményt hozott. Ehhez a vonalhoz kapcsolódott színeiben a Four moods 2 is, melyben Queen Omega gyönyörű aranyszín ruhájában eleven és átszellemült produkciót nyújtott. Azahriah-nak a L’Entourloop nevet viselő reggae duóval közös számában, a Don’t turn the bass downban is megjelenik az őserdei hangulat („dzsungelben dzsaló vadállat”), illetve Azi a megszokott módon a Miniszterelnök úrnak is odaszól finoman:
Nézd! Európa-liga kaliberű lett a szarom
YouTube, TikTok, pikk-pakk nem töröl a hatalom
– utal az Orbán TikTokjáról eltűnt videóra. A dalt szombaton közösen is előadták a francia együttessel, ugyanis a L’Entourloop lépett fel Azahriah előtt. A Don’t turn the bass down egyébként vasárnap is hatalmasat szólt, az új albumra reflektálva a budapesti köztér elemi részei, a jellegzetes CIPOE falfirkák is fel-fel villantak a dal közben. Azi nosztalgiázott egy keveset a régi fanokkal (Blvck), megmutatott egy kiadatlan dalt, a zárásban pedig Desh-sel felrobbantották a Puskást (Rampapapam, Habibi, Pullup), az ülőhelyeken néhányan úgy ugráltak, hogy majdnem átestek a székeken.
A visszataps után a Viszlát nyár című AWS-számot adta elő egyszál gitárral, de teljes átszellemültséggel. Több ezer magasba emelt vaku fényében a Viszlát nyár bekönnyezős, összeborulós zárlata volt a koncertnek. Erről részben levált a Desh-sel közös Tisztán iszom, ami után újabb megható pillanat volt Azahriah „toast-ja” azaz „záró beszéde”. Baukó az előző koncertekhez hasonlóan a nemzetegyesítés vágyát fogalmazta meg.
Összehoztunk embereket, akik talán más nézeteket vallanak
– emelte ki az énekes. A köszönetnyilvánítás után, menedzserétől és barátjától Ferich Balázstól búcsúzott, aki egy hónappal ezelőtt, 36 évesen vesztette életét.
„Ha szeretitek ezt a produkciót, az nagyon nagyban Bazsi érdeme is” – emlékezett meg a Supermanagement társalapítójáról. Így már részben érthetővé vált, hogy a koncert közben miért vett vissza az átkötő szövegekből. Azi egyébként nagyon tudatosan és fegyelmezetten gazdálkodott az energiájával, egy ilyen háromnapos buli utolsó napjára is megmaradt, nem csúszott szét.