Meglepően erős írást tett közzé Ungváry Krisztián kedd reggel a Qubit oldalán: a XX. századi had- és politikatörténet, valamint a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság szakértője cikkében azt állítja, hogy Wass Albert (1908-1998) a rendelkezésére álló bizonyítékok szerint meghamisította a saját zsoldkönyvét, és nem létező kitüntetéseket adományozott önmagának.
A történész kijelenti: Wasshoz Magyarországon ötvenhárom köztéri szobor kötődik, így Petőfi és Arany után bizonyos körökben a legnépszerűbb szerzőnek számít, pedig
az életmű az irodalomtörténet professzionális művelői között finoman szólva sem arat osztatlan sikert.
A szerzőről kialakult képet tovább rombolja, hogy az író második világháborús katonai szolgálatával kapcsolatban számos olyan adat áll rendelkezésre, amit Wass nemes egyszerűséggel tudatosan meghamisított, ezek egy részét pedig
a vele kritikus szerzők is tényként kezelik,
sőt, a szerző ennek ellenére része a nemzeti alaptantervnek, több politikus pedig hivatkozási alapként tekint rá.
A tanulmánynak is beillő cikk ezeket fel is sorolja, így rámutat többek közt arra is, hogy
- 1942-től nem a lovasságnál, hanem a híradóknál szolgált,
- 1943-ban nem üldözte a Gestapo, így nem kellett előlük kivonulnia a frontra – hiszen a 9. magyar királyi lovasezred akkor még nem is létezett,
- egy 1944-es cikk szerint a férfi két Vaskereszttel érkezett haza a frontról, amiket többek közt azért kapott, mert elképesztő bátorsággal előbb százharminc embert mentett meg a haláltól, vagy minimum a biztos hadifogságtól, korábban pedig egy német belvízi uszályhajót óvott meg egy partizánmerénylettől, sőt, egy teljes partizánegységet is felszámolt. Az állításokat három fontos bizonyíték is kétségbe vonja: egyrészt Wass egyetlen fotón sem hordja a kitüntetéseket, másrészt semmilyen német dokumentum nem bizonyítja azok adományozását (a Harmadik Birodalom akkor még mindent nyilvántartott), harmadrészt pedig a zsoldkönyvben jegyzett két időpontban az író szabadságon volt Kolozsváron.
- visszaemlékezései szerint fejsérülést, illetve egy akna felrobbanása miatt légnyomást is kapott, ezeket aznban nem regisztrálták a honvédségi nyilvántartásban.
- a zsoldkönyv arról is beszámol, hogy 1944 szeptemberében a Kormányzói Dicsérő Elismerés Bronzérmét (Signum Laudis), majd négy hónappal később a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta, ezek azonban valószínűtlenek: előbbi azért lehetetlen, mert az adományozást megelőző nyolc hónapban semmiféle harci cselekményben nem vett részt, így ha érdemes rá, akkor hamarabb tüntették volna ki. Utóbbi esetben a problémát a kitüntetés szintje okozza, az ugyanis igen magas lett volna egy nem harcoló csapatnál szolgálatot teljesító tartalékos tiszt számára.
A teljes írás itt olvasható.