Az E. T., a földönkívüli 1982-es bemutatója után azonnal elképesztő sikerré vált, sőt, a rajongók ma is elképesztő összegeket hajlandók kifizetni a film egy-egy kellékéért: nem kivétel ezalól a Spielberg által a különleges effektek megalkotásához felkért Carlo Rambaldit dícsérő, mozgatható fej sem, ami december 14-én 650 ezer dollárért, azaz közel 230 millió forintért cserélt gazdát a Juliens Auctions árverésén.
A bőven az aukciósház által becsült érték (0,8-1 millió dollár) alatt új gazdára talált tárgy leírása magáért beszél, az ugyanis egy történetet mesél el, ami szerint a rendező három elhunyt ikon, a pályája során három Pulitzer-díjat besöprő költő-író Carl Sandburg (1878-1967), a relativitáselmélettel a fizika világát fejtetőre állító Albert Einstein (1879-1955), illetve az író Ernest Hemingway (1899-1961) portréját küldte el Rambaldinak, a következő üzenettel:
imádom a szemeiket, szóval lehetnének E. T. szemei ugyanannyira frivolak, bölcsek, de ugyanakkor szomorúak?
A művész ezt a kérést nem igazán vette figyelembe – emlékezett vissza később lánya, Daniela, aki szerint Rambaldi úgy gondolta, hogy több ártatlanságot kell adnia a karakternek, hírességek helyett tehát a család himalájai macskája, Kikka szemeit vette alapul.
A nő jól emlékszik arra, hogy apja egy nappal a Spielberggel való bemutatója előtt behívta a műhelyébe, majd megmutatta a földönkívüli háromdimenziós modelljét, és megkérdezte:
Kirázott tőle a hideg? Együttérzel vele? Vagy egyszerűen csak undorítónak tartod?
A válasz meglepő volt, de Rambaldi nyilvánvalóan ezt akarta hallani:
Nagyon csúnya, de megsajnáltam, így ha találkoznánk, akkor biztosan segítenék neki. Tetszik a hátsó része is, Donald kacsára emlékeztet.
A többi pedig már történelem – a találkozó jól sikerült, a film megszületett, a negyven év alatt kissé lebomlott fej pedig végül kalapács alá került: