A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Nem rejtik el őket újra, azt azonban még nem tudni, hogyan építik be őket a múzeum utcai arcába.
A Józsefvárosi Galéria egykori terében, a József körút és a Nap utca sarkán nyílik meg rövidesen a frissen alapított Józsefvárosi Múzeum, aminek munkálatai már hónapok óta tartanak.
Ennek a munkának természetesen egy méltó utcai arc is a részét képezi, hogy a ma látható portál helyét egy színvonalas gyűjteményhez illő utód vehesse át:
A ház dr. Gergelyi Kálmán (1840-1928) megrendelésére, az alig ismert Roszlozsnik Lukács műépítő (itt végiglapozható) tervei szerint, épp százharminc évvel ezelőtt, 1893-ban született tervei a következő évre, Lemberger Alfréd építőmester munkájaként váltak valósággá, majd lettek a Nagykörút színvonalas historizáló házsorának szerves részei.
Az építtető
Gergelyi alig negyvenévesen, 1880-ban fejezte be az ügyvédi pályáját, hiszen az Újság (1933. dec. 3.) szerint annyira gazdaggá vált, hogy voltaképp semmi szüksége nem volt a folytatásra.
Az 1890-es évek végén az Országos Magyar Méhészeti Egyesület alelnökeként is aktív ügyvéd élete során számtalan házat épített, ezek közül hat pedig még halálakor is a birtokában volt.
Örökségén gyermekei, illetve a titkáraként alkalmazott unokája öt hosszú éven át pereskedett, köszönhetően annak, hogy Gergelyi élete utolsó másfél évében az Igazságügyi Orvosi Tanács szerint már nem volt épelméjű.
Az 1928 júliusában pedig gondnokság alá helyezett idős férfi a pengőt és a koronát sem tudta megkülönböztetni egymástól, időskori demenciában szenvedett, és a kétségkívül a pénzre utazó titkára több olyan okiratot is aláíratott vele, amiknek köszönhetően egyre nagyobb szeletre tartott igényt a magánvagyonból.
Az eredeti kép azóta sokat változott: a város sok másik épületéhez hasonlóan itt is eltűnt a karcsú saroktorony, az idő pedig a kétszintes üzlethelyiségeket sem kímélte, hiszen a homlokzati díszei eltűntek, helyüket pedig átvették az egyszerű sárga, dísztelen falak:
Hosszú időn át kérdés volt, hogy az eredeti díszeket az átalakítások során vajon
eltávolították-e, vagy egyszerűen csak beburkolták, meghagyva a lehetőséget egy későbbi helyreállításra.A rejtélyt egy, az 1956 őszén, a forradalom napjaiban, vagy rögtön azután készült fotó sem tudta feloldani, azon azonban egyértelműen látszik, hogy a millenniumi ünnepségekre készülő fővárosban született ház sarki üzletbejáratát
még körülvették az eredeti oszlopok, a díszek azonban már láthatatlanok voltak:
A választ végül az idei év hozta meg: néhány héttel ezelőtt, a Galéria feliratának eltávolításakor ugyanis
előbukkant egy százharminc éves részlet, ami az építtető monogramját – GK – is újra láthatóvá tette,
sőt, az is jól látszik, hogy a felesleges űrt szimplán csak téglával töltötték ki.
A felfedezés nyilvánvalóan teljesen keresztülhúzta az Önkormányzat terveit, így kérdéssel fordultunk Józsefváros sajtóosztályához, remélve, hogy az ügyben pozitív választ kapunk, a monogram és a részlet pedig látható marad.
A gyorsan érkező válasz szerint a kerület egyértelműen
meg akarja őrizni, sőt, eredeti állapotában, eredeti helyén akarja megmutatni az ornamentikát,
aminek előkerülése nyilvánvalóan pozitív meglepetés volt. Épp ezért
több építészeti verziót is készítenek a megőrzésre, amiket a kerület főépítésze, Barta Ferenc a fővárosi főépítésznek, Erő Zoltánnak is bemutat,
hogy biztosan a legjobb verzió valósulhasson meg.
A rajzok néhány héten belül elkészülnek majd, ezeket, valamint a tervezés gondolati irányait pedig a jövőben természetesen hosszú cikkben mutatjuk be.