Aki kicsit is ismeri filmográfiáját, az tudja, hogy Willem Dafoe igazán bevállalós színész, aki ugyanúgy felbukkan David Lynch szürreális látomásaiban, mint a nagy stúdiófilmekben, és Jézus Krisztustól kezdve a Zöld Manóig szinte mindenkit alakított már. Azonban pályája kezdeti szakaszában Dafoe még ennél is kísérletezőbb volt, aminek váratlan következményeiről fel is idézett most egy meredek történetet. A SmartLess című podcastban mesélt Jason Bateman műsorvezetőnek arról az időszakról, mikor experimentális színdarabokat csinált két kollégájával, és az egyikben volt egy bolondos táncjelenet: hawaii fűszkonyába öltözve táncikáltak valami giccses trópusi zenére. Az avantgárd jellegét erősítette a dolognak, hogy a szoknya alatt és fölött nem hordtak semmit, így két férfi és egy nő csaknem meztelenül ropta a színpadon egy festett naplemente előtt. A kamaradarab elég nagy figyelmet keltett, mire Dafoe-ékat meghívták egyszer egy privát buliba, hogy adják elő a jelenetet.
Fejenkét ezer dollárt ajánlottak, és mivel akkor szegények voltunk, ez nagyon jó pénznek számított, és úgy voltunk vele, hogy wow, persze, meg tudjuk csinálni!
– idézte fel az esetet Dafoe. A helyszínre érve a lakás wc-jében öltöztek át, majd kijöttek táncolni a díszletek nélküli szobába, ahol az emberek elkezdtek nekik bankjegyeket dobálni, és magukkal akarták hívni őket további szolgáltatásokra. Ekkor döbbentek rá, hogy itt félreértés történt, és a vendégek azt hiszik, hogy sztriptíztáncosnak vagy szexmunkásnak érkeztek a buliba. Az említett előadás címe amúgy Hula volt, és 1982-ben közölt is róla pikírt kritikát a New York Times rácsodálkozva Dafoe kontrollálatlan mozgáskultúrájára és a tényre, hogy még a fűszoknya sem fűből, hanem celofánból készült.