95 éves korában meghalt Gina Lollobrigida, aki az 50-es, 60-as évek ikonikus olasz színésznője és szexszimbóluma volt, ám később fokozatosan visszavonult a filmkészítéstől.
Ahogy 90. születésnapjára írt portrécikkünkben írtuk, Lollobrigida a Rómához közeli Subiacóban nevelkedett három lánytestvérével. Fiatalon kitűnt társai közül szépségével, 1947-ben elnyerte a Miss Róma címet, a Miss Italia versenyen pedig harmadik lett. Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán fordult meg utána, így került tizenkilenc évesen a film világába. Statisztaként kezdte, majd Diana Loris néven kapott kisebb szerepeket, elsőként a Fekete sas című filmben. Az epizódszerepeket egyre nagyobb szerepek követték, így rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett.
Rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere, Az éjszaka szépeiben René Clair rendezte. Nevét 1953-ban, a Humphrey Bogart oldalán forgatott Afrika kincsei című szatírában ismerték meg világszerte.
A Kenyér, szerelem… vígjátéksorozatban keresztezte először útját nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró Lollobrigida kénytelen volt átengedni a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek. Kettejük rivalizálását a korabeli sajtóban kebelháborúként emlegették: bár soha nem nyilatkoztak rosszat a másikról, soha nem játszottak együtt, s ha csak lehetett, még a találkozást is kerülték.
Lollobrigida két ízben is játszott az Alberto Moravia regényéből készült A római lányban: 1954-ben, 27 évesen a naiv utcalányt, hatvan esztendősen az édesanyját alakította. Igazi nemzetközi karrierje 1955-ben jelképesen A világ legszebb asszonya című produkcióval indult, egy évvel később a cirkusz világába elkalauzoló Trapézban artistalányként Tony Curtis és Burt Lancaster partnere volt, majd a Victor Hugo regénye nyomán készült A párizsi Notre-Dame tragikus sorsú Esmeraldáját személyesítette meg.
Igazi hollywoodi sztár nem lett belőle, hiába reklámozták úgy, hogy ő a legjobb, ami a makaróni óta Itáliából érkezett. A Jó estét Mrs. Campbellért 1968-ban mégis Golden Globe-díjra jelölték, ahogy 1985-ben a Falcon Crest című tévésorozatért is.
A hetvenes évektől egyre kevesebbet szerepelt a vásznon, egyik utolsó emlékezetes alakítását a Pinocchio 1971-ben készült televíziós változatában, a tündér szerepében nyújtotta. Utoljára 2011-ben a Box Office 3D című olasz filmben szerepelt. A filmvászontól visszavonulva érdeklődése a fényképészet felé fordult, több könyvet is kiadott fotóival, ideje nagy részét a szobrászatnak szenteli, több kiállítást is rendezett. Megpróbálkozott a dokumentumfilmmel is, Fidel Castro exkluzív interjút adott neki, s énekesnőként sem volt sikertelen. 1999-ben elindult az európai parlamenti választásokon, de nem jutott be az uniós képviselőtestületbe.
Lollobrigida számos díj és kitüntetés birtokosa volt: a Firenzei Művészeti Akadémia – harmadik nőként – tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címével is kitüntették.
Magyar szempontból érdekesség, hogy Lollobrigida 50 évvel ezelőtt a Magyar Televízió szilveszteri műsorának sztárvendége volt, így 1973-at az olasz dívával köszönthették, aki nemcsak énekelt, de még Antal Imrével és Vitray Tamással is táncolt.