A vasfüggöny mögött hosszú évtizedeken át szinte futótűzként terjedtek a Szovjetuniót („Ha az egész világon győz a szocializmus, honnan fog a Szovjetunió búzát vásárolni?”), annak vezetőit („Ki a példaképed? Miért pont Lenin?”), vagy épp az ország technológiai fejlettségét („- Honnan lehet felismerni a szovjet mikrochipet? – Nem fér ki a gyárkapun.”) nem épp pozitív színben lefestő viccek, amik miatt az ember kevésbé szerencsés környezetben pillanatok alatt csúnyán megüthette a bokáját.
Ez a helyzet a földrésznyi ország, illetve a vasfüggöny összeomlása óta sem változott meg teljesen, erre pedig az elmúlt években számtalan kitűnő példát láthattunk: 2018-ban egy huszonhárom éves szibériai nő, Maria Motuznaja például az ország hivatalos, radikálisokat és terroristákat nyilvántartó listáján tűnt fel – mindössze azért, mert három évvel korábban többek közt az orosz ortodox egyházat középpontjába állító szatirikus mémeket posztolt az Oroszországban a Facebook szerepét betöltő, sokszor csak VK-ként emlegetett VKontaktén elérhető profiljára.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="976" width="976" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A nőt 2018 májusában a helyi rendőrség sértő tartalmakra hivatkozva hallgatta ki, az ügy hamarosan pedig a bíróság elé került – épp úgy mint két, ugyanabban a városban élő társáé:
– írja a BBC.
A hat éves börtönbüntetéssel fenyegetett Marija ellen 2019-ben végül ejtették a vádakat. Két sorstársának sorsa azonban nem ismert, de jó eséllyel ők is megúszták a drasztikus büntetést.
Ugyanezt az utat azóta számos sorstársuk járhatta be, hiszen az orosz állam évről évre százával indítja az eljárásokat, így bátran elmondhatjuk, hogy az ország ma egyáltalán nem biztonságos terep, ha az ember az államhatalommal, annak intézményeivel, vagy a vallással szeretne viccelődni. Más kérdés persze, hogy a mémek, vagy a leírt mondatok valójában viccesek-e, vagy épp ártalmasak,
amíg nem törvénysértő kijelentéseket tesznek, vagy épp uszítanak bármilyen csoport ellen.
Sokakat persze nem zavar, ha néha veszélyes terepre tévednek, így megállás nélkül gyártják a tartalmaikat – így gondolja ezt a YouTube-on 2020. novemberében feltűnt birchpunk nevű oldal mögött álló, Szergej Vaszilijev vezette csapat is, aminek anyagai egy elképzelt jövőt mutatnak be, vegyítve az orosz rögvalóságot, illetve a sztereotípiákat,
Vaszilijev persze nem a semmiből érkezett, hogy egy szempillantás alatt felkavarja az orosz YouTube állóvizét, hiszen a svédországi Fridhems folkhögskola padjaiban filmkészítővé vált, de forgatókönyvírást (Broby Grafiska), illetve filmelméletet (Lundi Egyetem) is tanult rendező 2012 óta része már a skandináv ország függetlenfilmes szcénájának. Néhány rövidfilm, illetve websorozat után, négyéves munkával elkészítette a PewPewPew (2019) című filmet, aminek középpontjában egy malmöi tizenéveseket támadó vírus áll. A néző a furcsa tüneteket – szédülés, émelygés, illetve a híressé válás iránti leküzdhetetlen vágy – tapasztaló fiatalok közül négy ember útját követi végig, akik próbálják megérteni a velük történteket, de napjaink értékeiről, illetve a mai ember álmairól is őszintén, sőt, néha maró humorral beszélnek.
A görbe tükör
A birchpunk nem ezt a vonalat szerette volna folytatni: a tíz hónappal ezelőtt elsőként megjelent, de mostanra már egy magyarországnyi nézőt vonzó Russian Cyberpunk Farm a nagyvárosoktól távol eső gazdaságok egyikét mutatja be, örökre leszámolva azzal a prekoncepcióval, miszerint a vidék elmaradott, és nem hogy rakéták és robotok, de még utak sincsenek.
A film főszereplőjétől, a tejtermékeket készítő, illetve különböző zöldségeket (köztük csodálatos fraktál-uborkákat) termesztő Nyikolajtól megtudjuk, hogy az Izsevszk Dynamics nevű gyárban készülő, különböző munkák elvégzésére tervezett robotokat az állam adja a gazdáknak – ezzel is segítve a kisvállalkozásokat –, sőt, azt is, hogy utakra egyáltalán nincs is szükség:
A kitűnő szálláshelyeket is magában foglaló farm fejlesztéséhez a világ minden részéről dolgozni vágyó embereket váró Nyikolajjal nem csak a toborzó videóban, de egy rövid szilveszteri bejelentkezés erejéig is találkozhatunk, amiben az időközben a Marsra költözött férfi nem egyszerűen csak megmutatja a karácsonyfáját, de a korábbi videó nézőinek legfontosabb aggályára is reagál, és bebizonyítja: abban egyetlen képkockát sem kellett digitálisan még vonzóbbá tenni.
A 2098-ban játszódó első két epizód után a nyilvánvalóan szintén a XXI. század végén közlekedő űrvonatot is megismerhetjük. A MÁV évtizedes kocsijainak kényelmi szintjét tökéletesen hozó, természetesen tökéletesen rendezett, tiszta és tágas szerelvényen egy angolul tanuló jegyellenőr egy útját követhetjük végig, aki az angol nyelvtanfolyamának egyik házifeladatát készíti épp el: angol nyelvű videót készít a munkájáról.
Az űrbe lehúzható vécéket, a hálókocsikat részben helyettesítő sztázis- és kriokapszulákat (hiszen egy hosszabb út akár évekig is tarthat), egy rátermett szerelőt, sőt, egy szerelmes katonát is bemutató filmmel persze még távolról sem ér véget a videósorozat, hiszen júniusban az állami tulajdonú izsevszki robotgyárba is bepillanthattunk. Az Oroszország Holnap című, természetesen fiktív hírműsor keretei közé helyezett kiderül: bármelyik orosz állampolgár benyújthatja az igényét egy robot megvásárlására, hiszen a cég új vezetőjének célja, hogy minden háztartásban legyen android.
A riport szerint robogón ücsörgő ételfutárok, illetve lassan döcögő autók helyett főként drónok és repülő Ladák által uralt város gyárában járt riporter az új modellek – amiket azért kellett kifejleszteni, mert a régiek csak akkor dolgoztak, ha valaki rájuk nézett – bemutatóján vett részt, a látogatás során pedig egyértelműen kiderült: a gépek bármit képesek megtanulni.
Az eredményeket megkérdőjelező, de azokat rossz minőségben persze mindig ellopni próbáló, néhanapján sikerrel járó hanyatló Nyugatról is beszélő cégvezér mellett a híradóban a 20G-mobiltornyok ellen tüntető embereket, a szavazást megelőző elnöki vita egyik fordulóját, illetve az izsevszki gyár munkáját károsnak tartó usszurijszki régió vezetője, illetve néhány lakója is megszólalt, akik arról beszéltek:
A mai időjárás-jelentéseket helyettesítő, az időjárást manipuláló műholdak helyes működéséről, illetve az egy régióban a számlatartozások befizetéséig büntetésként zúdított esőről beszámoló műsorrész után, zárásként az izsevszki gyár robotbemutatóját is láthatjuk, amit hosszú időn át nehéz lesz elfelejteni:
Június közepén a csapat az időközben egy országos díjra, az AI-Russiára (aminek egy saját honlapot is létrehoztak) is jelölt marsi farmra, ahol megtudjuk, hogy nemsokára érkezik a kitüntetés sorsáról döntő bizottság, ami a fraktáluborkákat is adó üvegházakat fogja megnézni.
Ember helyett azonban végül egy robot érkezik, ami előbb a teljes gazdaságot átvizsgálja, majd átnyargal a nemeuklideszi zöldségeket adó épületeket is, ahol többek közt zenével próbálják növekedésre bírni a termést, köztük a Möbius-répát, illetve a Schrödinger-tarlórépát, ami éppen nem látszik.
A kisebb-nagyobb balesetek persze itt sem maradnak el: a gazda ujjára csöppent fraktálfolyadéktól például minden jóérzésű embert azonnal kiráz a hideg.
A birchpunk legfrissebb, augusztus 5-én élesített videójában egy, az űrben való vonatutaknál, illetve a mezőgazdaság sokak számára titokzatos világánál egy fokkal egyszerűbb témát dolgozott fel, belefűzve egy olcsó repülőjegyek keresésére kihegyezett oldal nem túlzottan zavaró reklámját – a Russian Cyberpolice az orosz rendőrség két rendőr egy átlagos napját mutatja be, benne egy kereket oldó ékszerbolti tolvajjal, valamint egy nem épp csúcsteljesítményt nyújtó robotkutyával.
Az embereket elnyelni képes pocsolyák és kopott épületek közt folyó hajsza végül sikerrel jár, ehhez azonban nem a négylábúra, hanem a tolvaj őszinteségére volt szükség:
A birchpunk Youtube-oldalán még több, a színfalak mögé is betekintést engedő videóanyag látható, és minden jel arra mutat, hogy néhány hetente követik majd egymást az új rövidfilmek is – remélhetőleg még hosszú időn át.