Stohl András nem túl gyakran nyilvánul meg politikai kérdésekben, ám a Színművészeti Egyetem körül folyó propagandabotrányról, melyben Székely Gábornak is nekiment a kormánymédia, ő is írt néhány keresetlen szót. Minthogy neki annak idején épp a Színművészeti új kuratóriumának megalakulásakor elsőként felmondott Zsámbéki Gábor és Székely Gábor volt az osztályfőnöke, így elég jól ismeri a két szakembert, és, mint írja, amit meg lehet tanulni a szakmából, azt tőlük tanulta, Székelynél tisztességesebb, odaadóbb tanárt pedig nem ismer.
Szinte már a puritánságig menően csak a színésznevelés, az elemzés, a pályára segítés, a helyes útra terelés foglalkoztatta
– írja, hozzátéve, hogy óriási szerencsének tartja, hogy Székely és Zsámbéki volt a mestere.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy azok, akik bírálják soha nem lehettek ennek a két embernek a tanítványai, mert ha ebben a kegyben részesülhettek volna, akkor tudnák, hogy sosem egy az igazság és az ember nagyszerű. Azt is tőlük tanultam, hogy a kultúra nem politikai ügy. (…) Azt hiszem az pedig erősen jelzés értékű, hogy két ilyen MESTER már nem vállalja az oktatást a Színház – és Filmművészeti Egyetemen
– írja Stohl, Székely Gábort idézve utolsó soraival, miszerint az őt bántók kérjenek bocsánatot vagy szégyelljék magukat.