Ez a fickó sokkal többet tud, mint repkedni a Star Warsban

Llewyn Davis világa

A Coen fivérek egyik legjobb filmje, ami akár az Ó, testvér, merre visz az utad? folytatásának is tekinthető. Itt már nem a Mississippi-delta blues balladáit, hanem azok kultúrtörténeti leágazását, az urbánus folk dalokat keltik életre: feltérképezve a 60-as évek New Yorkjában akusztikus gitárjukkal bolyongó zenészek (lelki)világát. Llewyn Davis egy az elveszett zenészek közül, akikből hiányzott valami a sztársághoz, így elkerülte őket a reflektorfény és egy életen át Bob Dylan árnyékában énekelgették dalaikat magányról, reménytelen szerelemről és elmúlásról.  A film majdnem kútba esett, mert Coenék sokáig nem találták meg a főszereplőt, aki színészként és zenészként egyaránt képes lehet helytállni a filmben.

Gyakorlatilag mindenkit végighallgattak, és már épp kezdtek kétségbeesni, hogy létezik-e egyáltalán ilyen ember, amikor besétált a 33 éves Oscar Isaac. Nem elég, hogy színészként is gyönyörűen énekelt, de még ritka pengetéstechnikákat is ismert a gitáron, amiket a Llewyn Davis mintájául szolgáló Dave Van Ronk használt. És persze megvolt az a mélyre hatoló, szomorkás tekintete, ami tökéletesen passzolt a film melankolikus hangulatához. Senki sem tud olyan tragikus sorsszerűséggel belelépni egy fagyos pocsolyába, mint Isaac, aki tökéletes választásnak bizonyult a szerepre, jól ellenpontozva Justin Timberlake, Carey Mulligan, John Goodman és Adam Driver komikusabb figuráit. Az újgenerációs Star Wars két fontos szereplője tehát már évekkel az Ébredő Erő előtt összeállt, hogy dalban tiltakozzanak az űrutazás ellen. Hogy mennyivel viccesebbek voltak, mint Kylo Ren és Poe pilóta, arról itt bizonyosodhattok meg:

Egy durva év

Az Egy durva év a 2010-es évek egyik legjobb, méltatlanul elfeledett gengszterfilmje, ami olyan klasszikusok nyomdokain jár, mint A keresztapa, vagy A sebhelyesarcú. A sztori középpontjában egy feltörekvő New York-i vállalkozó kálváriája áll, aki próbál tiszta maradni egy velejéig mocskos játszmában. Eredetileg Javier Bardem játszotta volna a vívódó főhőst, aki biztos szintén nagyot alakított volna, ám egy pillanatra sem bánjuk, hogy végül Oscar Isaac került a helyére. A lassan kibomló cselekmény nagy teret hagy a pszichológiai folyamatok megjelenítésének és Isaac él a lehetőséggel, akárcsak a rendező, J. C. Chandor. Észrevétlenül nő pattanásig a feszültség, hogy aztán feloldódjon a finálé katarzisában. Az Egy durva év ütős tanmese, ami egy pillanatra sem válik didaktikussá. Emlékeztető arról, hogy a morális bukás sokszor nem nagy, látványos gesztusokban, hanem apró dózisokban mérgez.

Ex Machina

2014 legokosabb sci-fije, ami a mesterséges intelligencia veszélyeit járja körül. Alex Garland filmje tökéletesen bizonyítva, hogy jó sci-fit aprópénzből is lehet csinálni. Ha erős a forgatókönyv és jók a színészek, nem hiányzik majd a CGI és a nagy akciójelenetek sem. Az Ex Machina ugyanis egy feszült kamaradráma, amely egy furcsa szerelmi(?) háromszögre épül. Isaac alakítja a zseniális ám elvetemült programozót, Nathant, aki meghívja egyik alkalmazottját (Domhnall Gleeson) a világtól elszeparált luxusotthonába, hogy vesse alá teremtményét, Avát (Alicia Vikander) a Turing-tesztnek. Innentől aztán persze elkezdenek bonyolódni a dolgok, egyre inkább elbizonytalanítva az ember és gép közötti határokat. Az Ex Machina a végére kicsit enged a thrillersémáknak, ami nem tesz neki olyan jót, de Isaac mindvégig zseniálisan hozza az isteni hatalmától megrészegedett teremtőt, akit saját teremtménye büntet meg.

Mutassatok egy hőst

David Simon a Dróttal és a Tremével bizonyította, hogy egy sorozat rettentő izgalmas maradhat annak ellenére, hogy közben szociológiai alapossággal tárja fel egy város működését. A Mutassatok egy hőstben ugyanezt csinálja, csak egy kicsit szűkebbre vonja a fókuszt, hogy a várostabló beleférjen hat epizódba: Baltimore és New Orleans után a New York állambeli Yonkers lakhatási programján keresztül mutatja meg, hogy működik ez a politikának nevezett valami – végső soron pedig mi magunk az előítéleteinkkel és gyengeségeinkkel. Isaac alakítja a főhőst, Nick Wasicskót, aki Amerika történetének legfiatalabban megválasztott nagyvárosi polgármestere lett. Az ambiciózus politikus egy országos vita középpontjában találta magát, ami arról szólt, hogy beköltözhetnek-e fekete családok egy fehérek lakta negyedbe. Wasicsko megpróbált az elvei szerint helytállni, és dörzsült riválisait még csak-csak le is győzte, ám a választók mélyen kódolt előítéletei őt is két vállra fektették. A Mutassatok egy hőst nem vidám darab: módszeresen mutatja be, hogy a politikai valóság miként darálja be szép lassan az idealistákat. Isaac pedig hihetetlen érzékenyen alakítja a makacs bürokratának tűnő, hétköznapi hőst, aki nem kerülheti el a tragikus végkimenetelt.

Kiemelt kép: AFP