Az 1950-ig önálló városként (sőt, 1923-ig faluként) működő, az Üllői és Soroksári út közé szorult Pestszenterzsébeten 1893-ban alakult egyházközség, templomépítésre viszont csak több, mint négy évtizeddel később álltak rendelkezésre a szükséges források:
1937 őszén Szeghalmy Bálintot kérték fel egy templomterv elkészítésére, az erdélyi gyökerekkel rendelkező építész pedig a határon túlra szakadt egyházépítészeti kincsek, erdélyi fatemplomok, illetve Kós Károly életműve által inspirálva készítette el a magyar környezetben egyáltalán nem megszokott épület rajzait.
A munkák 1939. július 2-án indultak el, az alig négy hét múlva kitörő második világháború azonban pillanatok alatt elsöpörte a munkálatokat. 1940. október 13-ra azonban végül elkészült az alagsor, ahol százak vészelték át a bombázásokat.
A soroksári protestáns közösségek honlapja szerint a háború után még mindig a falak mellett váró építőanyagokat az egyház inkább a lebombázott házak újjáépítésére, illetve a Városháza befedésére adományozta, de megemlékezik az illetéktelen kezekről is, akik szintén segítettek csökkenteni a téglahegyek méretét.
Az ötvenes és hatvanas évek folyamán aztán befedték az alagsort, és 1967-re kialakult a ma is látható épület, de az egyházközség nem adta fel a reményt, hogy egyszer talán megvalósulhatnak Szeghalmy harminc éves, faburkolatú-koszorús tornyot mutató tervei.
Szeghalmy Bálint (1889-1963)
A nagyváradi gyökerekkel rendelkező, Kós Károly által inspirált Szeghalmy a budapesti Műegyetemen tette magáévá az építészet tudományát, majd 1919-től tíz éven át Nagykanizsa, 1929-1945 közt pedig Miskolc főépítészeként dolgozott.
Világi épületek – a nagykanizsai mozi, kultúrház, a vásártér, a piaci csarnok, valamint a Teutsch- és Beák-villák mellett az ő nevéhez kötődik a hódmezővásárhelyi iparosegylet székháza, a karcagi kultúrház és a szombathelyi felső kereskedelmi iskola is – mellett egyháziakat is szép számmal tervezett, így a soproni evangélikus teológiai internátust, a miskolci Martin-kertvárosi és a Deszka-tempomot, a kisbéri, keszthelyi, mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi, valamint a Nagyvárad-réti templomot.
A második világháború után feleségével együtt a németországi Deggendorfba költözött. Hamvaikat 2000-ben szállították vissza Magyarországra, ma pedig mindketten a miskolci Deszka-templom kertjében nyugszanak.
Erre azonban még évtizedeken át nem volt lehetőség, bár 1994-ben elrendelték az építés folytatását, sőt, megszületett az anyagi háttér megteremtését céljául kitűző Klapka Téri Református Egyházért Alapítvány is.
A terveket azóta Nagy Béla építészmérnök a XXI. századi igényekhez igazította, így a megfelelő fűtési, energetikai, valamint tűzbiztonsági paraméterek mellett az akadálymentességre is figyelt.
A több mint ezer négyzetméterre kiterjedő kivitelezésre kiírt közbeszerzésen a kecskeméti Zsigó és Társa Kft. adta a nyertes ajánlatot. Az új szerkezetek építése előtt el kell bontani a 350 négyzetméteres tetőt, a térdfalakat, a tévesen épült két oldalsó kijárati lépcsőt és a torony körüli meglévő födém egy részét. A meglévő vasbeton födémet megerősítik, a főbejárati résznél az újonnan kialakítandó vizesblokk és az előlépcső, valamint a liftakna új alapozással készül el. A tetőszerkezet hagyományos ácsmunka lesz, melynek külső és belső látható részein az erdélyi népi építészetre és Szeghalmy Bálint terveire tekintettel fűrészelt deszka díszítés kerül.