A nemesi otthonból lett, mára elhagyatott árvaház, melyet egykor színészóriások tartottak életben

Az angol vidék tele van elhagyott villákkal és udvarházakkal, de ennyire egyikükbe sem voltunk még szerelmesek.
Kapcsolódó cikkek

Az angol vidék tele van elhagyott villákkal és udvarházakkal, melyek közül számos még az összedőlés határán is őrzi a századforduló brit felső tízezréhez kötődő atmoszférát, hiszen a tölgy lépcsősorok és gyönyörű csillárok mellett sok helyen még a kandallók és a drága berendezés egy része is várja megmentőjét, bár a vég sokukat biztosan előbb éri majd el.

Nem kizárt, hogy ilyen sors vár majd a Surrey grófságbeli Chertsey határában álló lenyűgöző épületre, a Silverlands-re is, mely több, mint két évszázaddal ezelőtt, 1814-ben készült el a környék egyik sörgyárosa, Robert Porter megrendelésére. Az épületet később többször átalakították, harmadik tulajdonosa, Sir John Brunner alatt például kibővítették, sőt, gyönyörű előcsarnokot és könyvtárat is kapott.

A férfi a harmincas évek derekán költözött ki az épületből, ahol 1938-ban egy, a közeli kórház és elmegyógyintézet nővéreit képző intézmény, illetve az elhunyt brit színészek és színésznők árváit nevelő Actors Orphanage (Színészek árvaháza) nyílt meg, melyet olyan legendás színészek támogattak és tartottak fenn, mint Noël Coward, vagy az intézményt irányító alapítvány vezetését 1956-ban átvevő Oscar-díjas Laurence Olivier, és helyettese, Richard Attenborough, akik gyökeres változásokat hajtottak végre az addig óriási hálószobákkal teli épületen:
apró szobácskákat alakítottak ki, bennük ággyal, tükörrel és néhány bútorral, valamint családi csoportokba osztották a gyerekeket (minden csoportba különböző korú fiúk és lányok kerültek, vezetőjük pedig a rangidős árva volt), akiknek külön ebédlőjük és nappalijuk volt, sőt, az átlagos árvaházakkal szemben viszonylagos szabadságot is kaptak: megválaszthatták ruháik egy részét, popzenét hallgathattak, vagy épp szombat esti táncesteket szervezhettek egymásnak.

A jó világnak 1958-ban azonban egyszer csak vége szakadt, hiszen az épület teljes felújítása egyre halaszthatatlanabbá vált, ezt pedig az alapítvány nem tudta volna kigazdálkodni.

A házat ezek után teljesen átvette a nővérképző, mely egészen a kilencvenes évek elejéig működött, mikor az épület örökre bezárta a kapuit. Az ezredforduló körül a brit Igazságügyi Minisztérium terveket dolgozott ki a Silverlands felújítására, hogy aztán az otthont adhasson egy pedofilokat és szexuális bűnözőket gyűjtő pszichiátriai klinikának, de a közelben élők heves tiltakozása miatt ez végül nem valósult meg.

A Silverlands immár huszonöt éve megállás nélkül halad a végzete felé, de a következő években talán valaki felfigyel majd rá, és megmenti, hiszen a falak közt máig óriási értékek és két évszázad történelme rejtőznek.

A Daily Mail nyomán