Az apró Jinsan-öböl halászai évszázadok óta egy igen rendkívüli módszerrel szerzik be a sokáig napi betevőnek számító apróhalakat: egy óriási tüzes bottal.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1363" width="2048" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A naplemente után kihajózó szardellahalászok kénes keveréket kennek hosszú bambuszpálcáik végére, majd azt a vízbe lógatják. A kén és a víz találkozásakor keletkező gázok meggyújtják a pálcát, a halak ezrei pedig riadtan ugranak ki a vízből, egyenesen a hálókba.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="851" width="1280" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A japán uralom (1895-1945) során kitalált módszert egykor háromszáz hajóval művelték, de ez a szám mára mindössze háromra csökkent – annak ellenére, hogy a tajvani kormány egyáltalán nem ellenzi, sőt, még támogatja is a gyakorlatot.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1108" width="1477" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A képeken kitűnően látható, hogy fogás van temérdek, így egy hatórás út alatt a halászok akár három-négy tonna szardellát is foghatnak, ez pedig a legénységnek akár több, mint egymillió forintos bevételt is jelenthet.
Elsősorban azért, mert a szardellaszezon mindössze három hónapon át, májustól júliusig tart, a fiatalokat pedig ez az egész egyáltalán nem érdekli, annak ellenére, hogy a kormány turisztikai vonzerőt lát benne, és minden bizonnyal örömmel vennék, ha a mostanra már hatvanas éveiket taposó lánghalászoknak is lenne utánpótlása.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="600" width="900" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Erre azonban vajmi kevés esély mutatkozik, hiszen az egyre modernebb halászati eszközök mellett senki nem akar törődni az efféle idejétmúlt dolgokkal, és a környező falvak fiatal férfijai inkább a nagyvárosokba költöznek, hogy tanuljanak, majd egy stabil munkahely megszerzése után a középosztály tagjaivá váljanak.
Fotók: NTPC Fishery