Dél-Amerika meghódítása során szép lassan a kereszténység is begyűrűzött az addig arról hírből sem halló országokba – így történt ez a Spanyol Birodalom által megszerzett Peruban is, ahol ma a három Magyarországnyi népesség 81,3%-a vallja magát katolikusnak.
Az egykori inka főváros, Cuzco uralkodójának palotáját a spanyolok a XVI. század derekán lerombolták, 1559-ben pedig ennek helyén kezdték meg a Szent Szűz mennybemenetelének katedrálisa és a hozzá tartozó Szent Ferenc-kolostor építési munkálatait. A munkákat persze siker koronázta, így röpke kilencvenöt évvel később, 1654-ben vére felszentelhették a templomot, húsz évvel később pedig a kolostort.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="768" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az évszázados falak közt ma számos védett műtárgy látható, így festmények egész sora, köztük a kolostor nagy ebédlőjét díszíti Utolsó vacsora, mely egy perui kecsua festő, Marcos Zapata tehetségét dícséri.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="480" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az 1753-ban elkészült festmény tökéletes példája annak, hogy a spanyolok, illetve a kereszténység terjesztésén dolgozó misszionáriusok minden egyes alkalmat megragadtak arra, hogy az addig ismeretlen tanokat beültessék a fejekbe, így a bibliai jeleneteket az azokra tekintő emberek ízléséhez és világnézetéhez igazították.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="723" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájával ellentétben itt gránátalma (?) helyett papaya és jukka, egy tál hal helyett egy lábaival az felé meredő sült tengerimalac, bor helyett pedig egy üveg chicha (legtöbbször darált kukorica erjesztésével készített ősi perui ital)
kapott helyet.