Sorozatunk legújabb epizódjában a Csőke József és Miszlay Gyula közös munkájaként készült Hazai tájak (1965) című rövidfilmet mutatjuk be, mely a térképek készítésének sokak számára rejtélyes módját árulja el, sőt, még néhány szép légifelvételt is mutat a hatvanas évek Magyarországából.
A pécsi székesegyház, a szegedi dóm és a debreceni Nagytemplom
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="480" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szemünk előtt kirajzolódott tájat légifényképen, sztereó fémlemezen rögzítik
A felvételt először üveglapos acélkeretbe foglalják
Ezt követően az egész lemezt a térképkészítő készülékbe, az úgynevezett sztereoplanigráfba helyezik
A lemezeket átvilágítják, a kép megjelenik a műszerben, majd a látómező közepén a gép gömbmérő jele végighalad a vonalon
A rajzolófej ennek megfelelően húzza meg a vonalakat, sőt, a rétegvonalakat is letapogatja.
A rajzolt térképeket előbb retusálják…
…majd gondosan átvizsgálják és lefényképezik.
A kész lapot aztán nyomdában sokszorosítják – így készülnek városok, ország- és világrészek térképei.
Hazánkban mintegy négyezer különféle térképet nyomtatnak. A térkép segítségével jobban, alaposabban megismerhetjük hazánk szép tájait, hegyeit, völgyeit, vizeit.
Így a Badacsonyt és környékét…
Tihanyt…
…vagy a siófoki kikötőt:
A térképgyártás a hatvanas évek dereka óta eltelt ötven évben ugyan mélyrepülésbe kezdett, és a kétezres évek végére felváltották helyüket az apró, középkonzolra tapasztható GPS-ek, de persze ma is számos cég készít hagyományos értelemben vett térképeket.
A felvétel teljes hosszában itt érhető el: