Az Erzsébet téri óriáskerék építésével a magyar művészvilág egykori épületének maradványait teszik tönkre

Ebből az átlagos budapesti számára csak annyi látszik, hogy a tér jókora része az építési és bontási munkák, a szerkezet működési időtartama, valamint a talajrendezés ideje alatt, tehát az év túlnyomó részében teljesen zárt – ezzel pedig épp a park lényegét, a pihenés lehetőségét veszik el a belvárosiaktól.

Az LMP belvárosi, közéleti blogja, a Doktor Ötker nemrégiben megjelent posztjainak egyikéből kiderül, hogy az óriáskerék ugyan nem építési engedély-köteles, de a markológépek több méter mély gödröket ásnak a parkban, valamint masszív beton alapot készítenek a jókora tömeg biztonságos megtartásához.

Egy régész ugyan mindig volt a helyszínen, de a kitermelt téglamennyiség és a dr. Csonka Krisztián által készített fotók tanúsága szerint a rombolás ettől függetlenül zavartalanul folyt.

A romok egyébként a Belváros rekonstrukciójának részeként, a József Attila utca-Bajcsy Zsilinszky utca sarkán álló épületekkel, valamint a mai Akvárium Klub helyén álló Marokkó-udvarral együtt elbontott Nemzeti Szalon épületének maradványai.

Az épület alapját a Hauszmann Alajos által tervezett Erzsébet téri Kioszk adta, mely Hauszmann Alajos tervei szerint készült el az 1870-es évek derekán, és óriási kávéházként igen hamar népszerűvé vált.

Az 1894-ben a magyar képzőművészek és műpártolók egyesületeként megalakult egyesület, a Nemzeti Szalon 1907-ben költözött az épületbe, melyet a kor igényei szerint átalakította: a neoreneszánsz épület bejáratát áthelyezték a másik oldalra – mintegy hátat fordítva az addigi stílusirányzatoknak –, új főhomlokzata pedig a magyar szecesszió egyik legtehetségesebb testvérpárja, Vágó József és László tervei szerint valósult meg, Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár által tervezett üvegablakait pedig Róth Miksa szállította.

Olyan művészek rendezték itt életmű-kiállításukat, mint Paál László, Szinyei Merse Pál, Vaszary János, vagy épp Zichy Mihály, de az olasz futuristák, a francia impresszionisták, a Nyolcak, a KÉVE és a MIÉNK is itt mutatkoztak be a magyar művészvilág és a műértő publikum előtt.

Az épület a világháború során sérült, de újranyitott. 1953-ban a Műcsarnok fennhatósága alá került, és itt mutatkozhattak be újra a korábbi évtizedekben háttérbe szorított avantgárd és modern alkotók is – így például Kassák Lajos.

1960-ban aztán elrendelték a lebontását, mely a tervezett öt hónap helyett mindössze tíz nap alatt ment végbe.

Csonka felhívta a figyelmet a műtárgyat építő Óriáskerék Kft. tulajdonosi körére is: az egyikük, Scheer Sándor például Garancsi István cégének, a Market Zrt-nek társtulajdonosa, illetve vezérigazgatója, de azt is kiemelte, hogy a fővárosiakat senki sem kérdezte meg arról, hogy egyetértenek-e további négy évre a park zöldfelületének csökkentésével, vagy a korábbi fakivágásokkal.

Fotó: Gabriell, egykor, Thaler Tamás