A flották mérnökei évszázadokon át megelégedtek néhány, megtévesztésként felfestett extra ágyúnyílással, vagy szürkére festéssel, de a XIX. század végén, Vasarelyt úgy ötven évvel megelőzve megkezdték a fekete-fehér csíkos hajók gyártását, melyeknek köszönhetően kevésbé észrevehetővé váltak egy csatában. Az első és második világháborúban, valamint a köztes időszakban hasonló, úszó halálosztók ezrei kerültek vízre.
A hasonló rejtőmotívumokat máig alkalmazzák – az elmúlt években épített hajók például így festenek:
Most pedig nézzük a műfaj nagy klasszikusait, melyek hosszú időn át segítették győzelemre Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat:
A USS Narkeeta 1892-ben tett szert téglafal-szerű kísérleti festésére, mely úgy tűnik, nem igazán vált be. 1923-ban leselejtezték.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="606" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A USS Nebraskát 1904-ben bocsátották vízre, végigszolgálta az első világháborút, majd 1920-ban megsemmisítették.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="400" width="636" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A brit RMS Mauretania, mely 1906-ban még óceánjáróként kezdte meg pályafutását, de az első világháborúban kórházhajóvá alakították, illetve katonákat szállított. Ideje 1935-ben járt le.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="441" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az RMS Olympic, a Titanic 1910-ben vízre bocsátott testvérhajója, mely 1915-től a háború végéig katonákat szállított – 1917-től már színes festéssel. 1935-ben került a roncstelepre.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="328" width="700" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Arthur Lismer festménye szerencsére a hajó egykori színeit is megőrizte:
A USS K-5 nevű, 1914-ben gyártott K-osztályú amerikai tengeralattjáró 1916-ban néhány hónap erejéig zebracsíkokat kapott, de a szétbontásáig hátralévő időt újra átlagos vízalatti járműként töltötte.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="316" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az 1917-ben szokatlan festésével csatába indult brit HMS Polyanthus, ami négy évvel később már mezei teherszállító hajóként olvadt be a kikötők többi járműve közé
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="548" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A US West Mahomet, mely 1918-1919-ben teherhajóként úszott az óceánokon, majd 1930-ig kereskedelmi célokat szolgált. Nyolc évvel később darabokra vágták.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="532" width="740" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az első és második világháborúban is szolgált (1918-1944) brit HMS Argus
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="516" width="636" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="687" width="636" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az 1918-1919-ben teherszállításra használt SS, majd USS Alloway
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="575" width="740" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
És végül az 1935-ben, Vasarely pályájának kezdetén feltűnt Gloire, a francia haditengerészet 1958-ban bezúzott gyöngye
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="546" width="970" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Fotók: Mass Communication Specialist 1st Class James R. Evans/Wikimedia Commons, Xiziz/Wikimedia Commons, Chiswick Chap, U.S. Navy, Navsource, National Archives and Records Administration, Naval Historical Center, Toshism, Canadian War Museum, Public Domain Review, Imperial War Museums