Az egykor nyüzsgő trópusi sziget, ahol egy vulkán miatt húsz éve megállt az idő

A Karib-tengeren fekvő, indiánok által lakott szigetet, Montserratot előbb Spanyolország (Kolombusz Kristóf, 1493), majd az angolok (1632) vették birtokba, és a következő két évszázadban a rabszolgák általi cukortermesztés, rumfőzés, valamint gyapottermesztés adta a sziget gazdaságát. A rabszolgaság 1834-es betiltása után a cukornád-ültetvények lassan elsorvadtak, helyükön pedig megindult a citromlégyártás.

A sziget a következő évszázadban békés hellyé változott, az utóbbi három évtized azonban megváltoztatta a képét: 1989 szeptemberében a Hugo hurrikán jelentős károkat tett az épületek kilenctizedében, az újjáépítés végeztével, 1995 júliusában pedig az írott történelem során mindig is békésnek tűnt Soufriere vulkán tört ki.

Plymouth-t, a fővárost 1,2 méter vastag hamuréteg vonta be, de kikötője és repülőtere, sőt, a sziget egész déli része használhatatlanná, illetve lakhatatlanná vált. A kisebb-nagyobb hamuesők azóta sem szűntek meg. A hamuesők egy esetben sem jártak halálos áldozatokkal, noha egy 1997 júniusában indult piroklasztikus ár (ebben az esetben a hamu mellett kisebb-nagyobb kődarabok is kirepülnek a vulkánból) 19 emberéletet követelt.

Az új kikötő és repülőtér az új főváros, a sziget északi végénél fekvő Little Bay közelében, a Soufriere hatósugarán kívül épült fel, Plymouth pedig immár két évtizede dacol az évről évre rátelepedő újabb hamurétegekkel.

Shane Thoms fotós néhány évvel ezelőtt végigjárta Plymouth-ot és a közeli Richmond Hillt, most az ő fotóiból mutatunk be néhányat.