Nemrég azt írta Karafiáth Orsolya a Hír24-en, hogy az olvasás kevesek kiváltsága, majd a Könyvhét apropóján, meg úgy egyébként is, azt javasolta, hogy tartozzunk ezen kevesek közé. Tényleg egyre kevesebben olvasnak, szépirodalmat pedig annál is kevesebben, de mindezek ellenére van egy olyan szubkultúra, akik értékelik az elolvasott könyveket.
Ilyenkor van, aki az ötös skálán egy, vagy még annál is kevesebb (fél, esetleg nulla) csillagot ad, majd indokol is. Ezekből válogat az Egycsillagos értékelések, az egyik legjobb tematikus tumblr jelenleg. Az elképzelés hasonló, mint másik nagy kedvencemnél, az orbanviktor.tumblr-nél, ő a miniszterelnök Facebook-oldalára írt bejegyzésekből válogat.
A pár napja indult Egycsillagos értékelések a moly.hu oldalán böngészve gyűjti össze a bejegyzéseit, a neveket kitakarva – mert itt tényleg nem ez a lényeg – lehet mosolyogni vagy elszörnyedni az egészen, vérmérséklet szerint.
Lev Tolsztoj – azt hittem, értem
Stephenie Meyer – ezt pedig mi nem értjük
Coelho – fél csillag
Coelho – újratöltve
Bulgakov – mintha
A kis herceg – rövid, tömör
Zabhegyező – jó kedvemben
Egri csillagok – kétszer
A Pál utca fiúk – szomi :(((((
A szürke – ötven árnyalat
Ezek után igazságtalanságnak érezném, ha nem mondanám el, én mit olvasok. Kertész Imrétől A végső kocsmát, nem olvastam még ki teljesen, csillagokat nem is osztogatnék rá, de annyi biztos, hogy Kertésznek rengeteg dolog van a fejében, ezt próbálja átadni az olvasónak, de mire leírná, addigra eltűnik a pillanat szenzációja, így marad az emlékezés-foszlány, ami gyakran követhetetlenné válik. Kicsit olyan ez, mint Iñárritu Birdman-je, ahol Keaton (a főszereplő) még egyszer megpróbálja, neki sikerül a színházat összehozni, aztán dolga végeztével elrepül. Kertésznek nem sikerül minket maga mellé ültetni a végső kocsmájának egyik eldugott asztalánál, ő nem repülhet, de mi magára hagyjuk őt, mert nem marasztal, egyedül poharazik tovább.
Kommentben jöhetnek, hogy önök mit olvasnak, mi a véleményük, csillagozhatnak is nyugodtan.