55 éves a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola. Az egyetlen olyan iskola az egész országban, amely úgy vette fel a 130 éve született háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató nevét, hogy ehhez ő maga is hozzájárult. Kodály 1957-ben avatta fel az iskolát a városban, amelyben 150 éve indult a zeneoktatás.
Ezt a három évfordulót ünneplik egy jótékonysági koncertsorozat záróhangversenyével december 2-án. Az esemény fontossága miatt a szakközépiskola volt diákjaiból zenekar, énekkar kamaraegyüttes alakult. A koncerten Gál Tamás Liszt-díjas karmester és Somos Csaba, a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya vezényel.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="338" width="514" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Felvételi a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Fotó: MTI / Kollányi Péter
A jótékonysági koncertekből befolyt összeg a szakközépiskola felújításához járul hozzá. A hangversenysorozat fővédnöke a Köztársaság Elnökének Érdemérmével kitüntetett Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, aki egész életét annak szentelte, hogy érvényt szerezzen annak a kodályi gondolatnak, amely szerint a „Kultúrát nem lehet csak úgy örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
Kodály csodagyerekként tanult meg önerőből négyféle hangszeren játszani. 18 évesen már nemcsak bölcsészkarra járt, hanem párhuzamosan a Zeneakadémiára is. Doktori disszertációját 26 évesen írta a népdalok strófaszerkezetéről. A Psalmus Hungaricus, a Háry János és a Székelyfonó szerzője mintegy ötven művet írt kifejezetten gyerekkaroknak.
Zenetanítási módszerét a mai napig világszerte alkalmazzák. Annak lényege, hogy a napi éneklés ugyanolyan a léleknek, mint a napi torna a testnek, ezért fontos, hogy a gyerekek az óvodától kezdve naponta találkozzanak az énekléssel, a zenei anyanyelv pedig a népdal legyen.