Két kis Öböl-monarchia határozhatja meg a Gázai övezet jövőjét

Függetlenül attól, hogyan végződik a háború Izrael és a Hamász között, biztosra vehető, hogy a Gázai övezetben új kormányzati rendszerre lesz szükség. A 2023. október 7-ei terrortámadást követően az izraeli kormány és társadalom számára tolerálhatatlanná vált a radikális palesztin mozgalom 2006 óta tartó gázai uralma. Magától értetődő lenne a Palesztin Hatóság visszaengedése, Izrael ugyanakkor ezt a szervezetet is elutasítja, a többi között a nagymértékű korrupció és a radikalizálódás elősegítésének vádja miatt.

Ennek megfelelően ha a Benjamin Netanjahu vezette kormány el akarja kerülni a káoszt Gázában – és nem mellesleg meg akarja osztani az újjáépítés költségeit – szüksége lesz más szereplőkre, amelyek hajlandók szerepet játszani a terület jövőjében. Több állam, így Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok is befolyással lehet arra, hogy mi történik Gázában. Ahhoz azonban, hogy valaki kulcspozícióba kerüljön, két dologra mindenképp szükség van:

• politikai akaratra
• és pénzügyi erőforrásokra.

Mindkettővel pedig kevés ország rendelkezik, közülük két Perzsa-öböl menti állam emelkedik ki: Katar és az Egyesült Arab Emírségek.

Két hasonló állam, eltérő külpolitikával

Első ránézésre a két kis Öböl-menti országot könnyű egy kalap alá venni: európai szempontból autoriter politikai kultúrával rendelkező monarchiák, amelyek a kőolaj- és földgázexportra szakosodva modernizálták gazdaságukat az elmúlt évtizedekben. Szoros biztonságpolitikai kapcsolatot tartanak fenn az Egyesült Államokkal, ugyanakkor különböző puhahatalmi és gazdasági eszközökkel önállóan is kiterjedt befolyást építettek ki a Közel-Keleten és a világon.

A két állam vezetése azonban eltérő külpolitikai stratégiával rendelkezik, ami Izrael és Palesztina kapcsán kifejezetten látványos. Egyrészt kettejük közül csak az Emírségek normalizálta a viszonyát Izraellel. A 2020-as Ábrahám-megállapodásokkal a regionális stabilitást és az üzleti lehetőségeket prioritásként kezelő, Abu-Dzabi vezetett föderáció nyílt politikai és gazdasági kooperációt épített ki a zsidó többségű országgal, és feltételezhetően összekötőként is szolgál közte és az arab világ többi országa között.

Katar ugyanakkor szorosan együttműködik a palesztin Hamásszal, amelynek számos politikai vezetője az ország fővárosában, Dohában él. Katar mindig is nyitott volt a térségbeli iszlamista mozgalmak támogatására, nemcsak ideológiai, hanem stratégiai okokból is. E szereplőkön keresztül tudott nagy befolyást építeni a térségben, csökkentve kitettségét egyetlen szárazföldi szomszédjának, Szaúd-Arábiának.

Az elmúlt évtizedekben Katar jelentős humanitárius segítséget nyújtott a 2006 óta a Hamász uralma alatt lévő Gázai övezetben, ezzel is stabilizálva a csoport helyzetét. Ezt ugyan tavaly október óta rengetegen felrótták Dohának, de ezt a tevékenységet Katar nem titokban végezte, hanem Izraellel konzultálva és a hatóságok tudtával.

Ezzel szemben az Emírségek számára a Hamász nem szalonképes partner. Abu-Dzabi szemében a militáns iszlamista csoportok aláássák a regionális stabilitást, veszélyeztetve az ország biztonságát és jólétét. Az Emírségek tehát rossz szemmel nézte a Hamász tevékenységét (és a nekik nyújtott katari támogatást) már a háború előtt is. Bár Katarhoz hasonlóan rengeteg segélyt juttatott az elmúlt évtizedekben a palesztin területekre, ezek nagy része nem Gázába, hanem a Hamász riválisai által uralt Ciszjordániába irányult.

A háború megítélése

E stratégiai különbségek miatt a jelenlegi válságot sem egyformán ítéli meg a két ország. Persze a nagy kép szempontjából láthatunk hasonlóságokat: egyikük sem volt érdekelt a háború kirobbanásában vagy a további eszkalációban. Ugyanakkor eltérő dilemmákat jelentett számukra a tíz hónapja zajló gázai háború.

Az Egyesült Arab Emírségek Izraellel való kapcsolata került nyomás alá: Abu-Dzabi úgy írta alá az Ábrahám-megállapodásokat, hogy nem kért Izraeltől érdemi előrelépést a palesztin kérdésben (szemben Szaúd-Arábiával, amely ehhez kötött bármiféle kiegyezést). Az Emírségeket 2023 októbere előtt is kritizálták emiatt, mostanra azonban ez a kérdés kifejezetten előtérbe került. Ugyan Abu-Dzabi nem függesztette fel a kapcsolatait Izraellel, az ENSZ Biztonsági Tanácsában számos határozati javaslatot nyújtott be a Netanjahu-kormánnyal szemben.

Katar a jelenlegi válság egyik nagy politikai vesztesének tekinthető. A Hamásszal fenntartott viszonyát nemcsak Izrael, de már az Egyesült Államok, Katar legfontosabb biztonságpolitikai partnere is bírálta. A Hamász uralmának felszámolásával bizonyos, hogy Katar elvesztette a háború előtti befolyásos szerepét a Gázai övezetben. Ugyan az Izrael és a Hamász kötötti közvetítéssel fontos munkát végeztek a katari diplomaták, ezzel sem elégedett mindenki.

Katar és az Emírségek szerepe Gáza jövőjében

Nem véletlen, hogy Izrael alapvetően az Emírségeket szeretné előtérbe tolni, hiszen kettejük érdekei nagyrészt megegyeznek: Gázában mindketten a Hamásztól független, stabil és az október 7-eihez hasonló akciót megszervezni képtelen szereplőt akarnak pozícióban látni. Ráadásul az Emírségek osztja az izraeli kritikák egy részét a Palesztin Hatósággal kapcsolatban. A Ciszjordániát irányító, mérsékeltnek tartott Mahmúd Abbász mögött álló Fatahot mindketten korrupt, rosszul működő szervezetnek látják.

Az Emírségek által támogatott palesztin körök Netanjahunak is elfogadhatóbbak lennének. Abu-Dzabihoz elsősorban Mohamed Dahlan kötődik, aki korábban a Fatah progresszív szárnyához tartozott, ám megromlott a viszonya az Abbász-féle vezetéssel. Dahlan befolyása ma még korlátozott a palesztin területeken (hiszen régóta az Emírségekben él), szerepe ugyanakkor nem elhanyagolható: egy májusi felmérés szerint a harmadik legnépszerűbb politikusnak számított. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha támogatottsága (8 százalék) messze elmarad a bebörtönzött Marvan Bargúti (28 százalék) és az időközben, július végén likvidált Hamász-vezető, Iszmáíl Hanije (14 százalék) népszerűségétől.

Katart jelenleg senki nem akarja a Gázai övezetben látni, de ettől még nagy szerepe lehet a palesztin politika jövőjében. A dohai vezetés már bizonyította, hogy megvan a politikai akarata befolyást építeni Gázában. Ráadásul a Hamász minden valószínűség szerint az izraeli fellépés ellenére túléli a háborút. Márpedig amíg a mozgalom életben van, addig Katarnak lesz befolyása a palesztin politikára – még akkor is, ha a Hamász politikai vezetését kiutasítják az országból (amit a pletykák szerint Washington elvár).

Ráadásul ha a háború után fel is áll egy emírségi támogatású, mérsékelt gázai vezetés, a Hamász akár azonnal visszatérhet valamilyen formában. Már most arról közölt elemzést a CNN, hogy a Hamász katonai ereje sokkal nagyobb annál, ahogyan az izraeli vezetés láttatni szeretné.

A jelenlegi iráni-izraeli eszkaláció árnyékában a korábbiakhoz képest is nehéz előre jelezni a gázai események alakulását. Középtávon a területet mindenképp újra kell építeni, és valamilyen politikai struktúrának kell kialakulnia. Sok múlik majd azon, hogy Szaúd-Arábia milyen szerepet játszik ebben a folyamatban, bár a legfrisseb hírek szerint Izrael egy ideig nem erőlteti a szaúdi kapcsolatok normalizálását. Katar és az Emírségek azonban már bizonyították, hogy nagy szomszédjuktól függetlenül is képesek eljárni, ezért is kell rájuk odafigyelni, ha meg akarjuk érteni a palesztin politika jövőjét.