Hogyan lett India kistesóból Oroszország nagy testvére?

Július elején Narendra Modi indiai miniszterelnök Moszkvába látogatott, 2019 óta az első volt az hivatalos oroszországi utazása. Az esemény kiemelt fontosságú volt Vlagyimir Putyin orosz elnök számára is, hiszen így a találkozóval mérsékelhette a diplomáciai és gazdasági izoláltságát, másrészt demonstrálhatta is ezt az őt karanténba zárni kívánó nyugati államok felé. Mindez ráadásul egy időben történt a washingtoni NATO-csúccsal.

A megbeszélés már régóta időszerű volt, hiszen Putyin és Modi legutóbb 2022-ben találkozott – akkor Kínában –, márpedig a két állam között olyan szerződés van érvényben, mely szerint a vezetőknek legalább évente kell találkozót tartaniuk.

Moszkvai látogatás a lebombázott kijevi kórház árnyékában

Modi a „különleges és stratégiai viszonyt” elmélyítéséről beszélt, ami „nagyban segíti majd India népét.” A kormányfő emellett köszönetet mondott Putyinnak az Indiának eladott orosz olajért, az ugyanis segített az infláció által sújtott lakosságot olcsó energiával ellátni. Putyin válaszul megköszönte, hogy Modi segíti az ukrajnai konfliktus megoldását.

Modi moszkvai látogatásának különös hangsúlyt adott az a szerencsétlen véletlen, hogy egybeesett a kijevi gyermekkórház elleni orosz támadással. Az indiai kormányfő megemlékezett a tragédiáról, sőt el is ítélete azt, ám nem tette egyértelművé, hogy Oroszországot teszi érte felelőssé.

Bárki, aki hisz az emberiességben, érzi a fájdalmat, amikor emberek halnak meg, főleg, ha azok ártatlan gyerekek. Amikor ilyen fájdalmat érzünk, megszakad a szívünk. Ezekről is tudtam tárgyalni önnel

– mondta az indiai vezető az orosz elnökkel közös sajtótájékoztatóján.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezen általános szólamok miatt csalódottságának adott hangot:

Nagy csalódás és hatalmas csapás a béketörekvéseknek, hogy a világ legnagyobb demokráciájának vezetője a világ legvéresebb bűnözőjével ölelkezik Moszkvában, ráadásul pont a mai napon

– írta az ukrán vezető az X-en.

India vezetésére egyébként általánosságban is ez a magatartás jellemző a háborúval szemben. A szankciókhoz való csatlakozás vagy Oroszország elítélése helyett a magyar kormány álláspontjához hasonló, általános „békepárti” szólamokra szorítkozik. „Hiszünk abban, hogy a háború nem lehet megoldás. Nincs harctéri megoldás. A bombák, a rakéták és a fegyverek nem hozhatnak békét. Éppen ezért fektetjük a hangsúlyt a dialógusra” – fogalmazott például Modi.

Az Egyesült Államok természetesen nem repesett az örömtől. Matthew Miller, a külügyi tárca szóvivője elmondta, hogy az USA „nyíltan hangot adott aggodalmának” Modi moszkvai látogatása kapcsán, és felszólította Indiát, hogy „támogassa az igazságos és tartós békét Ukrajnában.” Ezzel szemben az indiai kormány azt hangsúlyozta, hogy a találkozó nem irányult senki ellen: „Nem szeretnénk, ha bárki többet látna bele, mint, ami, főleg a jelentőségét illetően, azt leszámítva, hogy az éves találkozónak komoly súlya van” – mondta Vinay Mohan Kwatra indiai külügyminiszter.

Multipoláris világrend orosz olajjal és fegyverekkel

India számára bevallottan létfontosságú, hogy olcsó orosz energiához jusson. A látogatás fő kérdése ennek megfelelően a további energiaimport volt, valamint a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak általános bővítése. A két vezető főleg kereskedelmi és gazdasági egyezményeket kötött, a kimondott cél pedig az, hogy Oroszország és India kereskedeleme 2030-ra elérje a 100 milliárd dollárt.

India – bár jó diplomáciai kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal – az Oroszországot sújtó szankciók 2022-es bevezetése óta kulcsszerepet játszik abban, hogy Moszkva ne szigetelődjön el globálisan.

Ők lettek például, Kína mellett, az orosz olaj legnagyobb importőrei. Ez Oroszországnak is kapóra jött, hiszen a legtöbb nyugati állam megszüntette vagy erősen korlátozta az energiavásárlást, Moszkvának így új partnerekre lett szüksége. Az ázsiai ország nyilvánvalóan szintén profitál az olcsó energiából.

A két országot nemcsak az olajüzlet köti össze, hanem atomerőműveket is építenek közösen. A fentiekből könnyen kitalálható, hogy India nem léptetett életbe szankciókat Oroszországgal szemben, csupán néhány – nagyon korlátozott – megszorításhoz csatlakozott, de összességében

• nem kapcsolták le magukat az Oroszországgal folytatott kereskedelemről,
• nem ítélték el az orosz agressziót,
• és semmiféle segítséget nem küldtek Ukrajnának.

India természetesen nincs egyedül, a legtöbb harmadik világbeli állam nem csatlakozott a szankciós rezsimhez. Ehelyett a saját gazdasági és geopolitikai érdekeiket akarják érvényesíteni, vagy pedig orosz függésben vannak. Számos egykori gyarmati államnak kifejezetten imponál, amikor Putyin egyfajta „antiimperialista”, a nyugati hegemónia ellen fellépő küzdelemnek láttatja az ukrajnai háborút. A Pew Research nevű közvélemény-kutató cég felmérése szerint az indiaiaknak csak 16 százaléka látja negatívan Oroszországot, amíg közel 60 százaléknak pozitív képe van az országról.

Talán az energiahordozók eladásánál és a diplomáciai kapcsolatoknak a háború által sem megtépázott stabilitásánál is fontosabb, hogy a két ország a hadiipari együttműködését is fokozni kívánja. Mostantól egyes orosz fegyverek alkatrészeit Indiában fogják gyártani. Mindazonáltal a hadiipari együttműködés kétesélyes: az ázsiai országnak ugyanis továbbra is célja diverzifikálni a katonai beszerzéseit, és nem akar kizárólag a sokszor elavult orosz technológiára hagyatkozni, például nem tervez újabb repülőgép-beszerzéseket Moszkvától. A diplomáciai nyomás mellett ez volt a másik oka annak, hogy az elmúlt években fokozták az amerikai fegyverimportot is. Viszont az USA most akár vissza is táncolhat, főleg a szenzitív modern technológiák esetében, ha India és Oroszország túl szorosra fűzi az együttműködést. Nandan Unnikrishnan, az Observer Research Foundation eurázsiai tanulmányok programjának vezetője azonban úgy véli, hogy India orosz kapcsolata

bár irritáló lehet az Egyesült Államok számára, mégsem elég ahhoz, hogy Washington felmondja a katonai együttműködést Indiával.

A találkozóval szinte egy időben a Rosboronexport nevű orosz állami fegyvergyértó cég bejelentette: megegyezésre jutott egy indiai vállalattal, ennek értelmében olyan tanklövedéket gyártanak majd Indiában, amelyekre az ázsiai ország által használt orosz harckocsikban van szükség.

India tehát úgy próbálja diverzifikálni a fegyverimportját, hogy közben továbbra is támaszkodik az orosz forrásokra, az USA-nak pedig nem igazán van mozgástere fellépni ez ellen.

Egy gyönyörű barátság kezdete

Moszkva és Újdelhi jó kapcsolata a szovjet időkig nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió fegyverezte fel az ázsiai országot. Azóta is Oroszország India fő fegyverszállítója, mindez csupán az elmúlt években változott – amerikai nyomásra.

A Szovjetunió már nagyon korán, 1947-ben elismerte India függetlenségét. A két ország akkoriban nemcsak diplomáciai kapcsolatot, de partnerséget is kötött, ami azóta is fennáll. 1951-ben például a Szovjetunió arra használta a vétóját az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy Indiát támogassa Pakisztánnal szemben a kasmíri konfliktusban. A kétoldalú kapcsolatok még szorosabbá váltak, amikor a desztalinizáció alatt Moszkva eldöntötte, hogy közeledik az el nem kötelezett államokhoz, köztük is leginkább Indiához. Nyikita Hruscsov Újdelhibe utazott, ahol találkozott Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnökkel. Ezután a szovjetek nemcsak a Pakisztánnal szembeni határvitáikban támogatták Indiát, de az 1960-as évekre már Kínánál is több katonai felszerelést és támogatást juttattak nekik. Mivel Pekingnek is voltak határvillongásai a szomszédjával, így ezt nem nézte jó szemmel, ami hozzájárult  a kínai-szovjet szakításhoz. Ezután pedig Moszkvának már eszközként szolgált a jó indiai-szovjet kapcsolat arra, hogy visszaszorítsa Kínát.

A baráti viszony az 1970-es években is megmaradt annak ellenére, hogy az Indiában ekkor hatalomra jutó jobboldal az USA-hoz is közeledni kezdett. A nyugati nyitás ellenére a szovjet partnerséget Indiának nem állt érdekében feladni, és ez fordítva is igaz volt. Több szovjet vezető is ellátogatott Indiába, és közülük néhányan egy olyan tervet is megfogalmaztak, hogy India hozzon létre egy, elsősorban Kína ellen irányuló, ázsiai kollektív védelmi szervezetet. Ez nem történt meg, de ez mit sem változtatott Újdelhi és Moszkva jó viszonyán. Ahogyan az sem, amikor az 1980-as évek végén Moszkva Pekinggel is rendezte a viszonyát.

A kétoldalú kapcsolatok a Szovjetunió széthullása után sem váltottak irányt. A két ország 2000-ben kodifikálta a köztük fennálló viszonyt, és stratégiai partnerségről szóló szerződést írt alá. Ezután ismét megszaporodtak a látogatások a két állam vezetői között. India csatlakozott a BRICS-hez is, amelyet sokan a „multipoláris” vagy a nyugati világgal szembenálló országok szövetségének tartanak.

A 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően a két ország kapcsolata még szorosabbá vált. Nemcsak azért, mert Moszkva rászorult Indiára mint gazdasági partnerre, hanem azért is, mert a Kínának egyre inkább kiszolgáltatott Oroszország pozícióját azzal tudta javítani, hogy tovább közeledett Indiához. Ezzel sok elemző szerint a kétoldalú kapcsolat kölcsönös előnyökön alapuló lett, másrészt pedig Indiát emelte az erősebb, de minimum azonos fontosságú szereplővé.

Ez egy időtálló kapcsolat, és Indiában a politikai oldalakon átívelő konszenzus van abban a kérdésben, hogy az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat meg kell őrizni, nem szabad azokat felrúgni

– fogalmazott Raja Menon, a londoni City College professzor emeritusa. A kutató azonban úgy véli, hogy India az USA-val is fenntartja majd a jó viszonyt – amennyiben nem kell oldalt választania.

Kis testvérből nagy testvér?

A New York Times elemzése szerint India a találkozóval egyrészt a saját autonóm külpolitikáját szeretné demonstrálni, másrészt viszont gyakorlati okokból is szüksége van Oroszországra. Az elemzők úgy vélik, hogy Indiának számos különböző motivációja van, melyek egymást erősítik.

Újdelhi legfőbb riválisa, a rá leselkedő legfőbb fenyegetés: Kína.

Indiai és kínai csapatok 2020-ban is és 2022-ben is összecsaptak a két ország között húzódó, vitatott határszakaszon. Márpedig Peking ellensúlyaként Indiának mind Moszkvára, mind Washingtonra szüksége van. Happymon Jacob, a Dzsaváharlál Nehru Egyetem szakértője szerint India most azért is igyekszik közelebb kerülni Oroszországhoz, mert utóbbi egyre jobb viszonyt alakít ki Kínával. Putyin májusban Pekingbe látogatott Hszi Csin-ping elnökhöz. Az orosz és a kínai elnök júliusban is egyeztetett egy kazahsztáni nemzetközi csúcson. Ráadásul India már kitapasztalta, hogy nem számíthat retorziókra Washingtontól a hintapolitikája miatt, mivel az USA is Pekinget tekinti fő ellenfelének.

A The Wall Street Journal cikke szerint az indiai „stratégiai autonómia” úgy írható le, hogy közel akarja tartani magához Oroszországot, de az Egyesült Államokat még közelebb.

Oroszország és Kína is multipoláris világrendet akar, de olyat, ahol nincsen amerikai befolyás. Az amerikai dominancia megszüntetése India számára ellenben nem cél

– mondta el a lapnak Brahma Chellaney indiai kutató.

Indiában létezik egyfajta „hidegháborús nosztalgia” is, ami azt jelenti, hogy a politikai elitnek mindig is fontos lesz a történelemben mélyen gyökerező szovjet-orosz kapcsolat. A The Hindu című indiai lap például szerkesztőségi véleménycikkben állt ki Modi moszkvai útja mellett. A lap szerint a Nyugatnak meg kell értenie, hogy

a független külpolitikájára hagyományosan büszke Indiát nem lehet arra kényszeríteni, hogy oldalt válasszon, ráadásul képmutatás, hogy a nyugatiakat csak az orosz háborús bűnök érdeklik, míg az izraeli hadsereg által Gázában elkövetett bűnök felett szemet hunynak.

Indiának emellett van egy másik, ehhez szorosan kapcsolódó célja is, ami miatt szeretne baráti viszonyban maradni Moszkvával. Újdelhi úgy véli, hogy a szankciók és az izoláció Oroszországot Kína felé löki. Ezt pedig India számára létfontosságú lenne elkerülni. India álláspontja az, hogy amennyiben nem engedik elszigetelődni Moszkvát, azzal Peking befolyását csökkenthetik Oroszországban – és így a világban is.

Bár inkább következmény, semmint cél és motiváció, India még egy módon profitálhat a kapcsolatból. Mivel Oroszországnak nagy szüksége van mind gazdasági, mind diplomáciai partnerekre, így India szerepe megnövekedett, sőt bizonyos szempontból az erősebbé féllé válhat a két ország kapcsolatában. Ehhez az is hozzájárul, hogy Oroszország gazdasági súlya az elmúlt években csökkent, míg Indiáé nőtt.

Mivel Oroszországot elvágták a nyugati technológiától, így kínai vagy másodkézből vett nyugati technológiákra kell hagyatkoznia, illetve jelenleg saját maga számára sem képes elég fegyvert gyártani, így az ország jövője ipari nagyhatalomként is kétségessé vált, főleg Indiával összehasonlítva

– fogalmazott Eugene Rumer, a Carnegie Intézet Eurázsia-programjának vezetője.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Putyinnak ne lennének céljai, vagy tudatosan rendelődne alá más államoknak. Oroszország az indiai kapcsolat felmutatásával ismét a nagy nyilvánosság előtt demonstrálhatta, hogy nincs teljesen elszigetelődve a nemzetközi porondon. India hatalmas felvevőpiac és fizetőképes partner, így Moszkva valóban mentőövet kap Újdelhitől a szankciókkal szemben. Ráadásul India a fejlődő világ és a szellemiségében még létező „el nem kötelezettek” közösségének egyik vezérállama. A kisebb országok megerősítve érezhetik magukat abban, hogy nem ördögtől való az orosz kapcsolat fenntartása.

Oroszországnak viszont mindezzel nő a kitettsége. Ráadásul, mivel a legtöbb technológiát még mindig Kínából pótolja, így az indiai közeledés érdemben nem igazán csökkenti Moszkva függését Pekingtől. Úgy is lehet fogalmazni, hogy Oroszország az egyoldalú függést kétoldalúra cseréli, a kettő viszont nem oltja ki egymást.

India ugyanakkor biztosan nyer ezen a kapcsolaton: Újdelhi növelheti a bevételeit, olcsó energiához és hadianyaghoz juthat, valamint lekötelezetté teheti Moszkvát. Mindezt úgy, hogy nem sározódik be, legalábbis az USA és a nyugati világ nemigen tehet ellene semmit. Úgy tűnik tehát, hogy az orosz-ukrán háborút India ügyesen használta ki, megerősítve a Nehru óta fő célként kezelt stratégiai autonómiát.