Két új uniós vezetőről döntöttek az Európai Unió miniszterelnökei június 27-én. A dátum aligha véletlen: pár nappal a magyar soros elnökség megkezdése előtt rendezték a legfontosabb személyi kérdéseket, feltehetően mert nem akarták a magyar soros elnökség idejére hagyni ezt. A vártnál gyorsabb személyi döntések után érzékelhető volt Charles Michel, a jelenleg még hivatalban lévő tanácsi elnök megkönnyebbülése, ami az utódjának megválasztásáról szóló kommünikéből is kiolvasható: „António Costát az Európai Tanács elnökévé választottuk. (…) Ma este mindössze néhány óra alatt – a vártnál sokkal gyorsabban – le tudtunk zárni minden kérdést, még a kinevezések és jelölések kérdését is. Ezzel nagyon határozott üzenetet küldünk az európai polgároknak az európai demokráciával kapcsolatban.”
Az ülésen döntöttek arról is, hogy az Európai Bizottság régi-új elnöke Ursula von der Leyen lesz, akit azóta az Európai Parlament (EP) is megválasztott – ez szintén szükséges volt az Európai Néppárt jelöltjének újrázásához. Orbán Viktor az EU miniszterelnökeinek és államfőinek legfőbb döntéshozó testületében, a tanácsban Von der Leyen ellen szavazott június végén, de nem ellenezte a volt portugál szocialista miniszterelnök, Costa megválasztását.
Costát Orbán régóta ismeri, ám nem világos, mi kapcsolja össze őket azon kívül, hogy szeretik a focit – a tavalyi Európa Liga-döntőt Orbánnal együtt nézte a portugál politikus Budapesten, ami miatt magyarázkodnia is kellett, mert nem hivatalos útjára állami géppel ment, ami a portugál közvéleményt felháborította. További hasonlóság, hogy
A G7 cikke szerint a portugálok ugyan az Ukrajna elleni orosz invázió után leállították aranyvízum-programjaikat, de érvényben volt egy visszahonosítási program is. Ha valaki bizonyítani tudta, hogy a portugál szefárd zsidó közösség leszármazottja (egyes esetekben elég volt egy ennél gyengébb kapcsolat igazolása is), akkor portugál állampolgárságot kaphatott. Ezt a Vlagyimir Putyin közeli orosz oligarchák közül tizenhatan használhatták ki.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2965" width="4449" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A legnevezetesebb, aki így szerzett portugál állampolgárságot, a Chelsea korábbi tulajdonosa, a számos nemzetközi szankcióval sújtott Roman Abramovics, az egyik legismertebb orosz oligarcha. Ő ugyan ukrajnai és fehéroroszországi zsidók leszármazottja, és ott nem igazán éltek szefárd zsidók, Abramovics mégis portugál állampolgársághoz jutott (feltehetően 2021-ben).
Amikor Alekszej Navalnij, az időközben egy orosz fogolytáborban elhunyt ellenzéki aktivista nyilvánosságra hozta ezt, kitört a botrány: Portugáliában szigorították, majd gyakorlatilag megszüntették a visszahonosítási programot. Igaz, Abramovics a jelenlegi információk szerint portugál állampolgár (is) maradt. A Vanity Fair szerint letartóztatták azt az Izraelből származó portói rabbit is, aki a portugál ügyészség gyanúja szerint közreműködött az Abramovics-féle állampolgársági ügyben. A többi között korrupció gyanúja merült fel Daniel Litvak ellen, bár a vádakat később ejtették vele szemben, és a portugál ügyészek kerültek kereszttűzbe, mivel állítólag nem megalapozottan gyanúsították meg a rabbit.
Ezt az érzést António Costa is megtapasztalhatta nem sokkal később. A 2015 óta hivatalban lévő szocialista miniszterelnök is ügyészségi vizsgálatok fókuszába került, miután 2022-ben óriási fölénnyel, abszolút többséget szerezve megnyerte a parlamenti választást. Pártja élt és virult, és persze kormányzott is, ám az ügyészség korrupció gyanújára bukkant, és lehallgatásokat indítványozott.
Costa pechjére a gazdasági miniszterét szintén António Costának, pontosabban és teljes nevén António Costa Silvának hívták, az egyik lehallgatás szövegszerű leiratában pedig összetévesztették a két politikust. Az ügyészség mindenre és szinte mindenkire kiterjedő nyomozása, házkutatásai nyomán olyan közhangulat keletkezett, hogy 2023 novemberében a miniszterelnök kénytelen volt lemondani. Mire kiderült a tévedés, már kiírták az új választást, a jobbközép erő, a szocialisták fő riválisa, a szociáldemokrata párt pedig minimális győzelmet aratott. (A szocdemek 28,8, a szocialisták 28 százalékot kaptak.) Ezek után az egyébként nevükkel ellentétben konzervatív-liberális, jobboldali programot hirdető szocdemek Luís Montenegro vezetésével, kisebbségi kormányt alakíthattak.
António Costa tehát zaklatott múltú politikus, hiszen egy egyszerű névelírás mégsem vezethetett volna a 2023. novemberi lemondásához. Kormányáról egyre-másra derültek ki zavaros ügyek már a megelőző hónapokban is: egy állami légitársaság körül kialakult korrupciós botrány miatt kellett távoznia az infrastrukturális miniszternek és kabinetfőnökének, 2023 közepére pedig már 11 államtitkár és két miniszter vette a kalapját.
Az egyik korrupciós ügy lítiumbányákkal és zöldhidrogén-termeléssel kapcsolatos koncessziók kiadásáról szólt. A Lisszabontól délre található Sines kikötőjében zöld hidrogént terveztek termelni, és egy nagyszabású adatközpontot is a városba telepítettek volna – ám ezek a projektek is botrányba fulladtak. Ezután jött a névelírási skandalum. Az ügyészségi tévedés nyomán viszont áldozatként tudta magát feltüntetni a veterán politikus, akit Brüsszelben rehabilitáltak.
António Costa nehéz időszakban kerülhet az Európai Tanács élére. A legfontosabb uniós döntések a tanácsban születnek, amelynek jelenlegi vezetője a volt belga miniszterelnök, Charles Michel, akit december 1-jétől vált a volt portugál szocialista kormányfő az EU által követendő általános politikai irányvonalat és prioritásokat meghatározó testület élén.
Costa az Európai Szocialisták Pártja jelöltjeként kerül a tanács élére, az uniót vezető néppárti, szocdem és liberális frakciók alkujának eredményeként. Így lett
- újra a német néppárti Von der Leyen az Európai Bizottság vezetője,
- a portugál szocialista Costa a tanácsi elnök,
- a liberális Kaja Kallas volt észt miniszterelnök pedig az EU új külügyi főképviselője lesz.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3360" width="5040" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Costa kapcsán az Euronews azt hangsúlyozta, hogy először kerül dél-európai állam politikusa a tanács élére azóta, hogy 2009-ben bevezették az állandó elnöki posztot (az Európai Bizottság élén már állt portugál politikus: 2004 és 2014 között a néppárti José Manuel Barroso vezette az unió kvázi kormányát, azaz végrehajtó testületét). Costa rendkívül tapasztalt politikus:
- 1991-ben választották először parlamenti képviselőnek.
- 1995-ben már államtitkár volt,
- aztán 1997-ben parlamenti ügyekért felelős miniszterré nevezték ki,
- 1999 és 2002 között igazságügyi miniszterként dolgozott.
- Ezután a Szocialista Párt elnöke lett,
- de volt EP-képviselő, sőt az Európai Parlament alelnöke is.
- 2007-től nyolc éven át vezette polgármesterként Lisszabont,
- majd és 2015 és 2024 között miniszterelnökként dolgozott.
Így aztán jól ismeri az Európai Tanács működését, hiszen kilenc évig kormányfőként vett részt az EU csúcstalálkozóin.
A 62 esztendős Costa igazi „political animal”, ahogyan az angol hívja a politikai lényt. Ösztöneire tényleg szüksége lesz most, amikor szerinte is „nagy erőfeszítésekre” kell készülni az EU-ban a politikai különbségek miatt, amelyek a kormányok érdekei és az országok fejlettsége között feszülnek.