Teheránban szerdán a hajnali órákban sikeres merényletet hajtottak végre Iszmáíl Hanije, az Izraellel háborúban álló Hamász palesztin terrorszervezet politikai szárnyának vezetője ellen. Hanije az új reformista elnöke, Maszúd Peszeskján beiktatására érkezett az iráni fővárosba, és aznap találkozott az országot három évtizede irányító Ali Hamenei legfelsőbb vezetővel is.
Habár Izrael hivatalosan egyelőre nem vállalta fel az akciót, Irán és az általa vezetett ellenállás tengelye szövetség fegyveres csoportjai – így a Hamász, a libanoni Hezbollah és a jemeni húszik is – az első pillanattól a zsidó államot okolták a történtekért. Csupán pár órával korábban, kedd este az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egy civilek elleni támadásra reagálva ellencsapást mért a Hezbollah egyik parancsnokára is Bejrút területén, bár Fuad Sukr halálát a terrorszervezet még nem erősítette meg.
Ha Izrael iktatta ki Hanijét az iráni fővárosban, miközben a Hezbollahhal továbbra is nő a feszültség a Golán-fennsík közelében, az megjósolhatatlan kimenetelű eszkalációhoz vezethet Jeruzsálem és Teherán évtizedes konfliktusában, és
Az iráni tisztviselőket sokkolta Hanije meggyilkolása, hatalmas csapást jelent ugyanis az ország biztonsági képességeinek megítélésére – írta az X-en a The New York Times tudósítója.
Hamenei ajatollah a merénylet után arról beszélt, kötelességüknek érzik megbosszulni Hanije halálát, aki „bátor és tekintélyes palesztin mudzsáhid vezető volt”. Mint mondta:
A bűnöző és terrorista cionista rezsim a házunkban mártírrá tette szeretett vendégünket, minket pedig gyászba taszított, így készülhet a kemény büntetésre.
A Hamász első hivatalos reakciója szerint Hanije „cionista rajtaütés” áldozata lett, Mussza Abu Marzuk, a szervezet egyik rangidős politikai tisztje pedig közölte, hogy a vezetőjük meggyilkolása „egy gyáva tett, ami nem marad büntetlenül”.
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter óvatosan úgy fogalmazott, nem tartja elkerülhetetlennek egy szélesebb körű háború kialakulását a Közel-Keleten, de az Egyesült Államok ellenséges támadás esetén megvédi Izraelt. Majd arról beszélt, keményen dolgoznak azért, hogy diplomáciai eszközökkel kezelhető legyen a feszültség.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2055" width="2940" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ami biztos, hogy
A hasonló konfliktusok „szabályai” szerint az irániaknak ezután valamilyen formában erőt kell mutatniuk, hogy komolyan vehető maradjon az ország elrettentő képessége. A kérdés csak az, hogy milyen és térben mennyire kiterjedt lesz a válaszlépés.
Nem olyan rég már felrúgták az eddigi szabályokat
A két fél közötti regionális hidegháborús helyzet pár hónapja egyszer már felforrósodott. Irán áprilisban első ízben közvetlen támadást hajtott végre Izrael ellen, több száz rakéta és drón kilövésével, amit szintén egy, az elrettentés logikáján alapuló válaszlépésnek szánt. Az izraeli légierő ugyanis előzőleg csapást mért egy damaszkuszi iráni diplomáciai épületre, amiben több magas rangú iráni katonai vezető is meghalt. Izrael is felrúgta a konfliktus addigi szabályait azzal, hogy először támadott diplomáciai komplexumra.
Viszont Teherán az Izrael elleni támadást akkor előre beharangozta, és az izraelieknek óráik voltak, hogy felkészüljenek, így végül szinte maradéktalanul elhárították a veszélyt. A történtek kimenetelét Izrael, Irán és az USA is győzelemként adhatta el, a félelmek ellenére egyelőre nem tört ki egy, a világgazdaságot magával rántó, hatalmas emberveszteséggel járó regionális háború. Viszont, ahogy a 24.hu Közel-Kelet szakírója írta:
Márpedig egyelőre kiszámíthatatlan, hogy Hanije megölése és a feszült libanoni helyzet közepébe csapódó bejrúti támadás érdemben új helyzetet idéz-e elő.
Ki volt Iszmáil Hanije, és miért vadászták le az izraeliek?
Az iráni médiában előkerült az utolsó kép a 62 éves Iszmáíl Hanijéről, amin egy, a muszlim ellenállás nevezetességeit bemutató kiállításon, az Al-Aksza mecset modellje előtt áll. A Farsz hírügynökség szerint helyi idő szerint éjjel kettőkor érte a végzetes lövedék a politikai iroda vezetőjét egy veteránoknak kialakított szálláson Észak-Teheránban.
Hanije 2017 óta irányította a Hamász politikai szárnyát, a terrorszervezeten belül a mérsékeltebb irányvonalat képviselte. Az utóbbi években a katari irodát vezette, és a Közel-Kelet többi országával tartott kapcsolatok ápolásán dolgozott. A Hamász Izrael elleni, október 7-ei terrortámadása után, szintén innen, a fő kapcsolattartó szerepét töltötte be az izraeliekkel közvetítőkön keresztül folytatott fogolycsere- illetve tűzszüneti tárgyalásokban.
A Hamász megölt vezetője egy gázavárosi menekülttáborban született. 1987-ben, az első palesztin intifáda idején csatlakozott az akkor megalakult Hamászhoz, és többször ült izraeli börtönökben. Később a Hamász alapítójának, Ahmad Jászín sejknek a pártfogoltja, 2003-ra pedig az egyik fő bizalmasa lett. Jaszint alapító társával, Abdel Aziz al-Rantiszivel együtt 2004-ben vadászta le Izrael.
A radikális Hamász a 2006-os palesztin választáson hajszálvékony többséget szerzett, nem sokkal később pedig Hanije lett a Palesztin Nemzeti Hatóság miniszterelnöke. Mahmud Abbász, a palesztin politikát a korábbi évtizedekben meghatározó mérsékelt Fatah, egyben a Palesztin Hatóság vezetője viszont nem tudott kiegyezni a Hamásszal, ezért 2007-ben feloszlatta a kormányt. Azóta kormányozza a Fatah és a terrorszervezet külön-külön Ciszjordániát, illetve a Gázai övezetet. A választás után a politikai vezetés döntése nyomán az izraeli hadsereg kivonult a Gázai övezetből, a Hamász pedig nem írt ki több választást.
Hanije 2017-ig irányította a Gázai övezetet, majd a politikai iroda vezetőjeként vezető szerepet játszott a szervezet harci képességének kiépítésében, részben az Iránnal való kapcsolatok szorosabbra fűzésével. Utódja a megszállt terület élén a keményvonalas Jahja Szinvár lett, aki több mint két évtizedet töltött el izraeli börtönökben. Jelenleg szakértők szerint az övé az utolsó szó a terrorszervezet fontos döntéseinél.
Bár Hanije a Hamász katonai szárnyának irányításában nem töltött be fontos szerepet,
Az izraeli hadvezetés a háború elején megígérte, hogy levadássza az október 7-ei terrortámadás szervezőit. A Hamászban azonban a politikai és a katonai szárny nagymértékben szétválik, és az izraeliek első számú célpontja továbbra is Szinvár, akit az októberi támadás első számú ötletgazdájának tartanak.