Kell egy kiút a külpolitikai zsákutcából

A magyar kormány elment a falig, de most ideje elgondolkozni azon, hogy talál vissza a szövetségeseihez. Az elmúlt években ad hoc intézkedések vezérelték a külpolitikát, eltűntek a stratégiai célok: a tévutak árát most fizetjük meg, nemcsak súlyos imázsvesztéssel, hanem konkrét eurómilliárdok formájában. A külpolitikai irányvesztés amellett, hogy szakpolitikai hiba, az ország és a következő generáció jövőjét teszi kockára. Hiszünk abban, hogy még nem késő változtatni, és létrehozható egy új külpolitikai nemzeti minimum.

Az elmúlt években a kormány számtalan alkalommal tagadta, hogy külpolitikailag elszigetelődött volna. Sokáig valóban védőhálót jelentett a szoros kapcsolat Angela Merkellel, Boris Johnsonnal és Donald Trumppal, az európai néppárti tagság is jelentős mozgásteret biztosított, és a kisebb országok vezetői közül az osztrák Sebastian Kurz, a cseh Andrej Babis, a szlovák Robert Fico, majd Peter Pellegrini, illetve a szlovén Janez Jansa is megbízható szövetségesnek bizonyult. A felsorolt vezetők távoztak a hatalomból, a Fidesz pedig távozott az Európai Néppártból. A várt nemzetállami fordulat, Orbán Viktor potenciális szövetségeseinek előretörése – Olaszországot leszámítva – elmaradt.

A stratégiai szövetségek megkopásával hangsúlyosabbak lettek a kapcsolatok a kevésbé demokratikus, egzotikus és posztszovjet országokkal, valamint az európai politika szélsőséges és nemzetközi értelemben elszigetelt figuráival. Ezek azonban csak arra alkalmasak, hogy elfedjék a helyzet súlyosságát. Biztonságos hátteret sokáig a V4 jelentett, azon belül is leginkább a magyar-lengyel kapcsolatok, ami az EU-n belüli mozgástér fenntartása és az Európai Tanács esetleges Magyarországgal szembeni eljárása során szükséges vétó miatt volt rendkívül fontos.

Az ukrán-orosz háború azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A magyar-lengyel kapcsolatok rendkívüli módon sérültek, az eddig is inkább tartózkodó cseh-szlovák tandem pedig behúzta a politikai együttműködés kézifékjét. Ezzel párhuzamosan a magyar kormány fokozatosan értékelte fel a magyar-orosz és magyar-kínai kapcsolatokat, miközben minden józan – gazdasági, biztonságpolitikai és történelmi érv – az euroatlanti szövetség megerősítése mellett szól.

A lengyelek támogatására bizonyos EU-s intézményeket és költségvetést érintő kérdésekben még számíthatunk, de a közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi varsói kormánykoalíció vesztésre áll, így rendkívül szűk a határidő az irányváltásra.

Mindössze egy éve van az Orbán-kormánynak, hogy hiteles szövetségesnek mutatkozzon, különben a helyzete kilátástalanná válhat.

Hogyan lehet váltani?

Váltani kell. Nincs alternatíva, nem kellenek hidak és nem kellenek béketárgyalók. Ezek hibás szerepek, amelyek semmilyen eredményt sem hoznak.

Szerkezeti átalakítások

• A külgazdaság és a külügyek összekapcsolása nem növeli, hanem csökkenti az ország  mozgásterét. Külgazdasági pozíciókért külpolitikai kompromisszumokat kérnek rendszeresen Szijjártó Pétertől. A két pozíciót szét kell választani, a külügyek élére új embert kell állítani. A külügyminiszter feladata a diplomáciai kapcsolattartás, az ország érdekeinek megfelelő szövetségek kötése és megtartása, nem az indulatok gerjesztése.
• A jelenlegi helyzetben legalább ideiglenesen vissza kell helyezni az EU-s koordinációt a külügyminisztériumhoz, hogy megfelelő hatáskörrel tudjon tárgyalni európai kérdésekben a külügyminiszter.

Hitelesség visszaállítása

• Minimálisra kell csökkenteni a vétók számát az Európai Unió intézményeiben. Jelenleg akkor is vétózunk, amikor csak elméleti kifogásaink vannak, vagy úgy gondoljuk, nem magvalósítható egy javaslat. Nem kell minden esetben nekünk megmentenünk Európát önmagától. Ez egy téves szerep.
• A 2024-es magyar EU-elnökséget előkészítő csapat élére hiteles és kompetens szakembereket kell állítani. Ez nem kommunikációs, hanem szakpolitikai feladat.
• A külpolitikához hasonló irányváltásra van szükség a nemzetközi kommunikációban is. Ami jelenleg zajlik, inkább káros és kínos. A feladat nem a média kioktatása, hanem egy tényszerű kommunikáció kialakítása. Amelyik azt is tudja, hogy mikor kell hallgatni.

Partnerek

• Újra kell építeni az európai  szövetségi rendszert. Csatlakozni kell EU-s koalíciókhoz, de nem feltétlenül kell ezeket vezetni. Többség most nem épülhet mögénk, ezt el kell fogadni, akkor is, ha valaki sérelmezi ezt.
• Regionális alternatívák szükségesek, de csak EU-tagállamokkal. A V4 önmagában nem elég. A valós alternatíva egy olyan szövetség, ahol Szlovénia, Horvátország és Ausztria is szerepet kap,  földrajzi értelemben ebbe Olaszország is beletartozhat.
• A Fidesznek érdemes új európai pártcsaládban gondolkoznia, de csak olyanban, ami nem szorul ki a szélre. Jelen összetételében az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) nem jelent valódi opciót, még ha néhány tagpártja, mint a cseh Polgári Demokrata Pár (ODS) vállalható szövetséges is lehet. De végleg el kell felejteni a spanyol Voxot, a német AfD-t és a francia Nemzeti Tömörülést.„Kreatív” megoldást jelenthet, ha a következő EP-választáson a Fidesz–KDNP közös pártlistáján az utóbbihoz tartozókat részesítik előnyben, akik a Fidesz kilépése után is az Európai Néppárt tagjai maradtak. Ezzel a kormány tágítaná a mozgásterét és és megtartaná az együttműködés minimális esélyét a legnagyobb és legbefolyásosabb európai pártcsaláddal.
• Új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat a mindenkori amerikai kormánnyal, személyes szimpátiáktól függetlenül, az ország tényleges érdekei alapján.

Kezdeményezések

• Felejtsük el Paks orosz bővítését. Ez önmagában már javítaná az ország megítélését. Alternatívát Franciaország, Dél-Korea vagy az Egyesült Államok jelenthet. A republikánusok nagyra értékelnék az amerikai partner kiválasztását, míg Dél-Koreával már most remek kapcsolataink vannak. Franciaország alulmaradt Lengyelországban az atomerőmű-tendereken, így szinte biztos, hogy Párizs politikailag is díjazná, ha őket választanánk.Egy dél-koreai atomerőmű ára nagyjából a fele annak, mint amennyit a Roszatomnak fizet az ország, de a francia és amerikai opció is jelentős megtakarítást jelenthet. Ez az ország pénzügyi helyzete miatt sem utolsó szempont.
• Szálljunk le a szerb EU-tagság döglött lováról. Álszent dolog úgy tenni, hogy hiszünk benne, és ez is rombolja az EU tagállamokon belül az országról kialakított képet. Oroszország támogatása miatt Szerbia megítélése tovább romlott és kilátástalanná vált. Ehelyett ápoljunk intenzívebb kapcsolatokat Észak-Macedóniával és Montenegróval.
• Próbáljuk jobban hangsúlyozni, hogy van szándék az orosz gázfüggőség csökkentésére. Készítsünk egy tervet és kommunikáljunk egy határidőt.
• Szükség van pozitív sztorikra, akkor is, ha ezekkel nem tudunk azonnal nyereséget realizálni. Több támogatást kell nyújtani Ukrajnának, és ezt jobban kell kommunikálni. Ez nem jelenti azt, hogy fegyvert kell küldeni, de energetikai, egészségügyi és humanitárius téren lenne mit tenni.
• Tetszik, nem tetszik, Németország megkerülhetetlen Európában. Építsük újra a kapcsolatokat a CDU-val és CSU-val, ha már a jelenlegi kormánykoalícióval ez esélytelen.
• Ne tegyünk Kínának szívességet az EU-n belül. Ettől még lehet ápolni a bilaterális kapcsolatokat, de válasszuk külön a kettőt.
• Legyen pozitív javaslatunk az Európai Tanácson belüli szavazások reformjáról, amit akár támogatni is készek vagyunk.

Egyetértünk a kormánnyal abban, hogy a nemzeti érdekek képviselete alapvető fontosságú. Magyarország nemzeti érdeke, hogy demokratikus alapokon álló, megbízható szövetségesei legyenek a világban és elsősorban az Európai Unióban.

A partvonal mentén nem lehet meccset nyerni.

Bartha Dániel igazgató,

Inotai Edit vezető kutató

Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID)