Megbénultak a drogkartellek: a kábítószer drágul, a háborúk még véresebbek

A latin-amerikai kábítószer-kereskedők olyan szorult helyzetbe kerültek, amibe még az ellenük harcoló nemzetközi koalíciónak sem sikerült őket belekényszerítenie. A koronavírus-járvány miatt a perui kokacserje-termesztőktől a mexikói kartelleken keresztül egészen az európai dílerekig mindenki hatalmas veszteségeket szenved, ami Közép- és Dél-Amerika egyes országaiban csak felgyorsította a véres drogháborúkat.

A szektor szereplői a nehézségekre már nincsenek hatással, és nem is igazán tudnak mit kezdeni vele, mert példátlan a helyzet. A hatóságokat meg lehet kenni, de a fertőzés által okozott globális folyamatokat még egy drogbáró is kevés megállítani. Márpedig ezek a folyamatok az alvilágban is egymásra épülnek, és szép lassan döntik be az egész kábítószer-kereskedelmi hálózatot. De ne szaladjunk ennyire előre.

Se import, se export

A drogkartelleknek – és ezáltal minden velük összeköttetésben álló bűnözőnek – a legnagyobb fejfájást a határzárak okozzák, ami miatt tulajdonképpen minden oldalról satuba vannak szorítva. Az alapanyagokat nem tudják importálni, a kész termékeket képtelenek exportálni.

Dél-Amerikában az év kezdete óta több mint 70 százalékkal csökkent a kokain előállításához is szükséges kokalevelek ára, ez pedig a kereslet visszaesésére vezethető vissza. Peru és Bolívia a legnagyobb kokacserje-termesztő a kontinensen, de az elmúlt hónapokban összeomlott a teljes ágazat. Ennek egészen egyszerű oka van: nem tudják kivinni az árut külföldre, ahol úgy 90 százalékban kábítószer-kereskedők a felvásárlók.

A fennakadások viszont nemcsak a kokaint érintik, hanem minden más szintetikus kábítószert is, ugyanis a legtöbb kémiai anyagot korábban Kínából, Indiából esetenként Németországból importálták, de ez most teljesen esélytelen.

Még ha a kartelleknek van is felhalmozott alapanyaga a droggyártáshoz, a kész termékeket földön, vízen és levegőben sem tudják olyan egyszerűen kijuttatni az országból.

A mexikói kereskedők legnagyobb felvásárlója az Amerikai Egyesült Államok, de hiába voltak lefizetve korábban rendőrök egyes határátkelőkön, a mostani szigorítások miatt rendkívül veszélyes csempészni az árut. Ami a légteret illeti, mivel nagyon kevés kereskedelmi járat van most, a kartellek kisrepülőit nagyon könnyű kiszúrni. Hajóval még csak-csak ki lehet küszöbölni a problémát, de az USA egy ideje már a tengert is fokozottan figyeli.

Mindenhol drágul a drog

A kínálat visszaesése szinte minden kábítószer esetében azonnali drágulást okozott. A Vice riportja szerint Ismaerl Zambada, a Sinaloa kartell vezetője, akit az alvilágban csak El Mayo néven ismer mindenki, a közelmúltban utasítást adott ki arra vonatkozóan, hogy hatszorozzák meg az árát a metamfetaminnak éppen azért, mert Kínából nem tudják behozni az előállításhoz szükséges összetevőket. A drogbáró figyelmeztetett mindenkit, tartsák magukat a döntéséhez, ellenkező esetben következményekkel számolhatnak.

Értelemszerűen az áremelkedés nemcsak Latin-Amerikában, hanem a többi célországban, így Európa jelentős részén is érzékelhetővé váltak.

A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (MCDDA) friss jelentésében azt állapította meg, hogy az ellátórendszerben komoly fennakadások voltak a koronavírus-járvány idején, de ez gyors léptékben rendeződni látszik. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy bár a kábítószerek importálását a kereskedők a szokott és új útvonalakon megoldják, egyre több országban kezdtek el növekedni az árak, ami egyértelműen arra utal, hogy ellátási hiány állt be.

A 32 oldalas dokumentumban részletes, országok szerinti bontásban is közölték a piacon tapasztalható változásokat. Eszerint a legtöbb államban a kokain, a heroin, a fű, az amfetamin, az MDMA és a metamfetamin is enyhe vagy jelentős mértékben drágult, miközben a kínálat ugyanilyen szinten csökkent. Magyarország esetében minden drogról az mondható el a szakértői vélemények alapján, hogy nem történt érdemi változás az elmúlt hónapokban.

A droghiány és a drágulás azt is eredményezi, hogy sok fogyasztó a külföldről importált drogok helyett áttér inkább az otthon termesztett marihuánára, a heroinfüggők pedig például a sokkal veszélyesebb fentanilra szoknak rá. Új trend továbbá az is, hogy a sötét weben alaposan megnőtt a kábítószeres megrendelések száma a járvány idején, ami új fejezetet is nyithat a kereskedelemben.

Adnak is a népnek, de engedelmeskedni kell

A bűnszervezetek Latin-Amerikában a bevételkiesés ellenére is profitálnak a járványból. Mexikóban és Kolumbiában a legnagyobb kartellek segélycsomagokat kezdtek el osztogatni a rászorulóknak, amivel önmaguk népszerűsítése a legfőbb céljuk. Ez nem újdonság, kartellek a világ minden táján évtizedek óta érzelmi manipulálással próbálják maguk mellé állítani a népet.

Valójában sem a mexikói, sem a kolumbiai alvilág nem akar kormányozni, de csak úgy tudnak befolyást szerezni lakossági és politikai körökben, ha segítő kezet nyújtanak a szegényeknek. Ez bejött Pablo Escbarnak, aki ételt osztott és fesztiválokat rendezett Medellínben, bejött a Sinaloa kartell jelenleg börtönben ülő vezérének, Joachin „El Chapo” Guzmannak, aki templomokat és stadionokat épített, és bejött a Gulf kartellnek, amely a 2013-ban pusztító Ingrid hurrikánt követően felajánlotta segítségét a bajba jutottaknak.

Bejöhet most is, de az éremnek van egy másik oldala. Ezekben az országokban sok esetben a kartellek látnak el bizonyos állami feladatokat. Így történt ez a közelmúltban is, amikor a drogbárók uralta területeken előbb vezettek be saját hatáskörben kijárási korlátozásokat, mint a kormány, az intézkedéseket pedig kíméletlen kegyetlenséggel be is tartatják.

A Human Rights Watch friss jelentése szerint Kolumbiában például fegyveres csoportok öltek meg több civilt csak azért, mert nem tartották be a szabályokat. A kartellek a közösségi médiában és szórólapokon tájékoztatják az állampolgárokat a döntéseikről. Tumaco kikötővárosában például a lakosok nem mehetnek halászni, pedig többségük ebből él, a távolságtartást pedig 5 méterben szabták meg a kartellek, ami miatt az utcai árusoknak le kellett húznia a rolót.

Több olyan tartomány is van Kolumbiában, ahol az utcára se mernek kimenni az emberek a felfegyverkezett bandatagok miatt. Ha valakinél koronavírus-gyanús tüneteket észlelnek, két opciót ajánlanak fel a számára: vagy elmegy jó messzire, vagy megölik. A lakosoknak pedig nem nagyon van más választásuk, mint engedelmeskedni, mert a hatóságok ezekre a helyekre be sem teszik a lábukat.

A gyenge kartelleket kivéreztetik

Ami megmaradt a járvány előtti időszakból a kartellvilágban, az a háborúzás. Most, hogy a nemzetközi piacon senki nem tud terjeszkedni, a már meglévő területek jócskán felértékelődtek, és mivel senki nem válik meg csak úgy az általa uralt tartománytól, véres harcok robbantak ki.

Azt már a számok is alátámasztják, hogy Latin-Amerikában a koronavírus-járvány idején megugrott a rivális csoportok közötti erőszakos összecsapások száma. Mexikóban például 13 éve nem volt ennyi bűnszervezethez köthető gyilkosság.

Valószínűleg a kábítószer-kereskedelem hanyatlása csak ideig-óráig tart majd, és amint elmúlik a járványveszély, minden ott folytatódik, ahol márciusban abbamaradt. De a mostani helyzetnek még így is lehetnek hosszú távú hatásai.

A drogkartellek elvesztik a likviditásukat, ezért bankokat, üzleteket és luxusingatlanokat támadhatnak meg, hogy bevételre tegyenek szert. Nem elképzelhetetlen, hogy visszatérnek a régimódi váltságdíjas emberrablásokhoz. És felpöröghet az a korábban elindult trend, hogy a kábítószer mellett kíbertámadásokkal, egzotikus állatok kereskedelmével és más Kínából importálható hamis termékekkel üzletelnek majd a bevételeik stabilizálása érdekében.

Ami biztos, hogy a kartelltérképet a járvány végére teljesen átrajzolják Latin-Amerikában. A kisebb bűnszervezetek nem lesznek képesek talpon maradni, mert ha még életben is hagyják őket, nincs kiépítve olyan infrastruktúrájuk, amivel a most kiesett bevételeiket pótolni tudnák.

Kiemelt kép: Horacio Villalobo /Corbis /Getty Images