Olaszországban teljesen megváltozott az élet a koronavírus miatt

Miután csak hétfőn 97-en haltak meg Olaszországban a koronavírus miatt, és így már 463 halálos áldozata van a járványnak az országban, Giuseppe Conte miniszterelnök bejelentette, hogy keddtől az egész országra kiterjesztik az északi részen (16 millió embert érintően) már vasárnap bevezetett intézkedéseket. Vagyis 60 millió ember kerül „karanténba”.

Ez azt jelenti, hogy bár a munkába járást nem korlátozzák, április 3-áig bezárnak az iskolák és az egyetemek, nem rendeznek tömegrendezvényeket, sporteseményeket, még temetéseket és esküvőket sem. Országszerte zárva lesznek a kocsmák, bárok, a szórakozóhelyek, a mozik és az edzőtermek. A presszók, éttermek, sörözők este hatig tarthatnak nyitva. A 65 év felettieknek nem tanácsolják, hogy kimenjenek az utcára, márpedig Olaszországban a lakosság majdnem egyharmada 65 évnél idősebb, a vírus következtében elhunytak több mint nyolcvan százaléka pedig 70 év feletti, és a hivatalos adatok szerint az olaszok körében a legnagyobb (5 százalék körüli) a halálozási arány a koronavírus miatt.

Az óvintézkedéseket Conte azzal indokolta, hogy hiába az Észak-Olaszországban vasárnap bevezetett szigorítások, ezeket nem mindenki tartja be, és az északi régiókból több ezren indultak el a déli tartományok felé. A kormányfő hangsúlyozta, nincs többé vörös zóna, az egész országra ugyanazok az egészségügyi óvintézkedések vonatkoznak. A karantén be nem tartása 200 euró, azaz nagyjából 70 ezer forint bírsággal büntetik, vagy akár három hónapig terjedő szabadságvesztéssel.

Hétfőn és kedd reggel több Olaszországban élővel is beszélgettünk, egyikőjük, a korábbi cikkünkben is megszólaltatott Luca Lomardia régióban, a 15 ezer lakosú Codognóban él, az egyik olyan településen, amelyet már bő két héttel ezelőtt szigorú vesztegzár alá helyeztek, vagyis onnan nem volt ki- és bejárás. A gyanú szerint e településen élt az „1-es beteg” (egy 38 éves férfi), akitől átterjedhetett a vírus a régióban másokra, egy héten belül majdnem 900 emberre, akik közül 21-en el is hunytak.

Lucától tudtuk meg, aminek aztán az olasz sajtóban is megtaláltuk a nyomát, hogy Codogno, Lodigiano valamint a február végén készült videónkban is szereplő Vo’ kikerült a vesztegzár alá tartozó települések köréből. Vagyis már nincs állandó ellenőrzés a város határában, ki- és be is lehet lépni, és bár a régió elhagyását továbbra is csak „erős indokkal” tették lehetővé, Luca örül, hogy újra, illetve szabadabban dolgozhat, mint a város február 21-ei teljes lezárásától fogva.

A korábbi vörös zónás Vo’ mellett élő, a videónkat készítő Mihályi Barbara nem igazán volt kint az utcán az elmúlt napokban,

igyekszem bent maradni, én itthonról is tudok dolgozni,

mondta. Két héttel ezelőtt 1-2 hétre bevásárolt, ami azt jelenti, hogy hamarosan újra meg kell ezt tennie. Elmondta, hogy az utcán azért vannak emberek, de betartják a szabályokat, nem félnek, de elővigyázatosak. A pékség is nyitva van például, de kiírták, hogy egyszerre négy vásárló tartózkodhat bent, ők viszont csak egyenként mennek be.

Miközben két hete még nevetgéltek az egészen az olaszok, ahhoz képest egyre szigorúbban veszik ezt az egészet.

Szintén szerepelt korábbi cikkünkben Letícia, aki Milánóban él és dolgozik, ő az utolsó pillanatban tudott visszamenni a családjához. Eredetileg csak kedden utazott volna, de azt a járatot már törölték, szombat hajnalban azonban még sikerült jegyet vennie a Liszt Ferenc repülőtéren. Letícia lányával a tanárai még tartják a kapcsolatot, a Skype-on keresztül kommunikálnak, viszont a negyedikes gimnáziumi tanuló fiáékkal nem törődtek jó ideig a kényszerű iskolai szünet alatt.

Az olasz nyelv és irodalom tanár nem tudott Skype-olni, mert nem érti, hogyan működik. A többi tanár nem is jelentkezett hétfő délutánig,

mondta.

[Ahol még történik is valami], teljesen másképp történik, mint azelőtt. Két hét alatt, sőt gyakorlatilag két nap alatt, az életünk úgy, ahogy van, felfordult; konkrétan minden, amit ismertünk, amit csináltunk, megváltozott. Nincsenek már biztos pontjaink, napról napra mindent újragondolunk, kitalálunk

– írta a Facebookon Pécsvári Tünde, aki Milánót úgy jellemzi, mint egy „szellemvárost”, a több mint egymillió lakosú nagyváros annyira kiürült az utóbbi két hétben. „Betegek nem vagyunk, betegeket nem ismerünk. Ettől a helyzet csak még szürreálisabb lesz: mert konkrétan sem magunkon, sem máson nem látjuk, hogy mi az oka egy ilyen szintű intézkedésnek.” Leginkább abban látni a változást, hogy az olaszok kerülik az egyébként gyakori puszilkodást, ölelkezést.

Ma reggel elmentem egy baráthoz, hogy elvigyem tőle a gyerekeim néhány dolgát. Egy méterre álltunk egymástól, egy kicsit beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk egymástól. Mikor visszaültem a kocsiba, éreztem a változást. Az élet olyan gyorsan megváltozhat, pedig még csak egy hónap sem telt el

– írta hétfőn a Local olasz verziójában egy milánói író, Rachael Martin szintén a viselkedési szabályok megváltozásáról.

*

Gosztonyi Judit a vírus által kevéssé érintett Trieszt mellett él, ahol mindössze öt megbetegedésről lehet tudni. Az ő lányát a tanárai a Whatsapp nevű alkalmazáson keresztül tájékoztatják az új tananyagról.

Letícia szerint komoly probléma, hogy a fiatalok nem érzik át a helyzet súlyosságát, ahogy korábban ő sem.

Ugyanúgy összegyűlnek tereken vagy bulit csinálnak otthon. Nagy részük szerint a vírus csak az öregeket érinti, és ez hidegen hagyja őket.

Pedig a kormány és a média is folyamatosan hangsúlyozza, mire ügyeljenek az emberek, mondja Letícia, aki szerint az informálással nincsen gond, de a fiatalok „csak magukra és a szórakozásra gondolnak. Nem lehet velük megértetni és ez még nagyobb bajba sodorhatja az országot”, mert potenciálisan mindenki fertőző lehet.

Az idősek Judit szerint viszont nagyon is komolyan veszik az előírásokat, sokan még kórházba sem mernek elmenni az olyan bajaikkal, amik függetlenek a koronavírustól. Az utcán is kevés időst látni, igaz, nincs is nagyon hova menni, hiszen szinte minden hely bezárt. A templomok egyelőre nyitva maradhatnak (az egyméteres távolságot előíró szabály betartásával), de körmeneteket már nem lehet tartani. Megoldást jelenthetne, hogy a még dolgozó szülőket – azokat, akiknek a munkahelye még működik – tehermentesíthetik a nagyszülők, ugyanakkor a hatóságok nem ajánlják, hogy a vírusnak leginkább kitett idősekre bízzák a gyerekeket, akik nagyon könnyen fertőznek.

Abban az olaszok nagy többsége egyetért, hogy a hatóságok szigorítására szükség volt, Mihályi Barbara szerint talán még jobb lett volna korábban, de mivel Európában Olaszország az első, amelyet ilyen komolyan sújt a koronavírus, szerinte nagyon nehéz döntés lehet, hogy mit lépjenek a hatóságok.

Ezzel az erővel Magyarországot is le kéne már zárni lassan, nem?

– veti fel Barbara, mondván, két hete Vo’-ban is csak tíz-egynéhány megbetegedés volt még. Ő azt is ajánlja azoknak, akikkel beszélt Magyarországról, hogy „nem szabadna már sétálgatni, nagyon szigorúnak kéne lenni, és akkor nem kell pánikolni”.

Sokan attól tartanak, hogy elveszítik a munkájukat. Triesztben nyitva lehet elvileg minden bolt, de sokan inkább bezártak. Nem függetlenül attól, hogy a turizmus szinte megszűnt a városban.

Az a gond, hogy teljesen leáll a gazdaság

– mondta nekünk Judit, amivel egyetért Letícia is: „ezzel a zárral szörnyű ipari és kereskedelmi válságba kerültünk.” Pécsvári Tünde pedig arról írt, hogy Olaszországban nem szimpla recesszió lesz, hanem „gazdasági katasztrófa”.

Judit is csökkentett óraszámban tud most csak dolgozni, párja viszont egyáltalán nem tudott, mert cégének a lezárt területeken van mindkét telephelye. Most szervezik át úgy a munkát, hogy akárcsak a diákok, az interneten keresztül otthonról tudjanak valamennyit dolgozni.

A másik fő gond, amit Judit említett, az a kórházak telítettsége. Neki egy orvosnő mesélte, hogy nincs elég hely és eszköz a kórházakban, ha pedig tovább növekedik a megbetegedések száma, akkor az egészségügynek még komolyabb ellátási gondjai lesznek, így még több halálos áldozattal kell számolni. Főleg idősekkel, és olyanokkal, akiknek gyenge az immunrendszere, így nem tudnak megküzdeni a vírussal.

Hasonlóra, szinte háborús helyzetre panaszkodik egy bergamói orvos, Daniele Macchini is Facebook-bejegyzésében, amit több olasz újság is közölt (leirata angolul itt olvasható). A kórtermeket kiürítették, az osztályokat átszervezték, a sürgősségihez plusz konténereket vittek, más osztályokról helyeznek át a sürgősségire orvosokat, mindenki nagyon fáradt már, családjukra sincs egy szemernyi idejük sem, hiszen naponta 15-20 új betegük lesz, köztük a kollégáik és azok családtagjai is.

Kiemelt kép: Andrea Diodato/NurPhoto via Getty Images