Angela Merkel az ősszel egymás után szenvedett vereségeket, nemcsak Bajorországban gyengült meg erősen a kereszténydemokraták testvérpártja, a CSU, hanem Hessenben is – bár nyert, mégis – csúfos bukás érte a CDU-t a helyi tartományi választáson, több mint tíz százalékpontot bukott a legutóbbi tartományi választáshoz képest. Ráadásul a két helyi voksolás előtt saját pártja is megpuccsolta a német kancellárt, Merkel jelöltjével szemben Ralph Brinkhaust választották meg frakcióvezetőjüknek a Bundestagban.

A hesseni vereséggel felérő győzelem után nem is várt tovább, bejelentette, hogy lemond a pártelnöki tisztségéről (kancellári posztját a ciklus végéig, 2021-ig megtartaná). Decemberben tehát új elnököt választ a CDU. Egyelőre 12 jelöltet tartanak számon, köztük például egy marburgi vállalkozót, egy berlini egyetemi hallgatót és egy bonni jogászprofesszort is, ők azonban nem tartoznak az esélyesek közé, nem úgy mint

• az 56 éves Annegret Kramp-Karrenbauer, aki nyolc éven át volt Saar-vidék miniszterelnöke, míg februárban megválasztották a CDU főtitkárának;
• a 38 éves Jens Spahn, aki március óta a Merkel-kormány egészségügyi minisztere;
• a jelenleg legesélyesebbnek pedig a 62 éves Friedrich Merz tűnik, aki a semmiből térne vissza, de komoly politikai tapasztalata van a német és európai politikában.

Friedrich Merz

Merz 15 éven át volt a német törvényhozás, a Bundestag tagja, 2000 és 2002 között a CDU/CSU frakcióvezetője, egészen addig, míg a posztot meg nem szerezte tőle Merkel, miután az utóbbi által irányított CDU kikapott a szövetségi választásokon, és ellenzékben kellet maradnia.

Hasonlót érezhetett Merz, mint nemrégiben Merkel, amikor nem a saját jelöltjét választották meg képviselők frakcióvezetőjüknek, nem is birkózott meg a vereséggel, és inkább lassan (teljesen csak 2009-re) kiszállt a politikából, és jogászként, cégvezetőként és lobbistaként tevékenykedett tovább. Így tagja volt a Köln–Bonn repülőtér és a HSBC felügyelőbizottságának, a világ legnagyobb alapkezelője, a BlackRock németországi leányvállalatánál pedig a felügyelőbizottság elnöke lett.

Merznek emellett uniós tapasztalata is van, öt éven át volt az Európai Parlament képviselője.

A párton belül a gazdaságilag liberális szárnyhoz tartozik, a fókuszban nála a pénzügy-, a biztonság- és a családpolitika áll. Korábban szorgalmazta az adózási rendszer egyszerűsítését és – a magyar kormányhoz hasonlóan – szerette volna elérni, ha az adóbevallás egy söralátéten is elférne. A szabályok csökkentése, a dereguláció és a privatizáció pártján áll, valamint a nyugdíjkorhatár emelését, a szociális kiadások csökkentését szorgalmazza, az energiafordulatkor pedig az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítása mellett voksolt.

Ő tette naggyá a „német Leitkultur” (domináns kultúra) kifejezést, ami alatt a bevándorlók számára kötelezően követendő értékeket, szokásokat érthetjük.

Jens Spahn

Spahn csak 22 éves volt, mikor bekerült a Bundestagba, ezzel ő lett a legfiatalabb tagja a német parlamentnek, ha megválasztanák pártelnöknek, akkor a CDU elnökei közül is ő lehetne a legfiatalabb.

Minisztersége előtt helyi szinten politizált, majd a szövetségi pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára volt. Spahn Merz-cel szemben a konzervatív szárny tagja. Merkel egyik legaktívabb kritikusa, elemzők szerint éppen azért is jelölte őt miniszterének a kancellár, hogy kicsit háttérbe szorítsa. Komolyan bírálta a kormányfő wilkommentskulturját, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban írt vendégcikke, amiben bejelentette a kandidálását a pártelnöki pozícióért is ecseteli a német kormány kudarcát a bevándorlás ügyében, és szigorúbb szabályozást sürget.

Spahn gyerekkora óta azt szeretné elérni, hogy egyszer Németország kancellárja legyen.

Jó kapcsolatot ápol a szabaddemokrata FDP és a Zöldek fiatal nemzedékével, egy esetleges Jamaica-koalíciót (a pártok színei alapján a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP lennének a tagjai ) is támogatott volna korábban. Egyébként, noha vallásos katolikus, tavaly év végén, nem sokkal azután, hogy a Németországban lehetségessé vált az azonos neműek egybekelése, összeházasodott újságíró barátjával.

Annegret Kramp-Karrenbauer

Kramp-Karrenbauer (akit gyakran csak AKK-nak neveznek) Németországban legtöbben mint Saar-vidék miniszterelnökeként ismerik, nagy népszerűségnek örvendett a tartományában. Politikai karrierjét alulról kezdte, CDU Saar-vidéki szervezetének több vezető posztját is betöltötte, különböző minisztériumokat is irányított, majd lett tartományi kormányfő, míg most a szövetségi CDU elnökségének tagja és egyben főtitkára a pártnak.

A német katolikusok központi bizottságának tagja, a melegházasság és az abortusz ellen is felszólalt, mégis társadalmi kérdésekben balosabb, mint két fő ellenfele. Bevándorláspolitikája hasonló Merkeléhez, például a német határ lezárásával sem értett egyet, ahogy a kancellár sem.

Kramp-Karrenbauer egyértelműen Merkel embere, a kancellár jelölte pártfőtitkárnak, azóta pedig a jobbkeze a CDU-ban, bizonyára őt is támogatja a kancellár a pártelnöki tisztségért folyó harcban. Sokak szerint Merkel politikáját folytatná, nem annyira az elvek, mint a pragmatikus gondolkozás határozza meg döntéseit, de nála élénkebb és érzelmesebb.

Objektív, józan és nem olyan nyugtalan, mint a többi jelölt

– mondta róla Emanuel Richter, az RWTH Aachen Egyetem politológusa.

Mertz-cel, Spahnnal nem megy a kancellárnak

Ha Merz-cet választják meg pártelnöknek, akkor szinte biztosan lesznek konfliktusok a párt és a kormány között, nem véletlenül Merkel előrenyomulása után szállt ki a politikából addigi párton belüli ellenfele. Ami pedig nem igazán jelentene jót a CDU-nak: jövőre három keletnémet tartományban (Brandenburgban, Thüringiában és Szászországban) is választásokat tartanak, egyikben sem állnak túl fényesen, kettőben jelenleg is ellenzékben vannak. A közös munka konfliktusossága bele van kódolva Spahn pártelnökségébe is, egyedül Kramp-Karrenbauer esetében számíthat nyugodt kormányzásra Merkel, már ami a párton belüli viszonyokat illeti.

A Forsa közvélemény-kutatása szerint egyébként a CDU szavazóinak több mint a 60 százalékuk szeretné, ha maradna Merkel középutas politikája, a teljes választókörű népességen belül pedig 63 százalék azon a véleményen van, hogy nem szabadna jobbra tolódnia a kormányzásnak. Pedig Merz és Spahn is azt támogatja, hogy a párt forduljon vissza a konzervatív védjegyei felé. A megkérdezettek egyébként annak ellenére, hogy Merkel politikai karrierjének lassan vége, és talán a legnagyobb válságát éli a kormányzása, inkább rá szavaznának – ha közvetlenül voksolnának a kancellárra –, mint Merzre, ha a szociáldemokraták jelenlegi vezetője, Andrea Nahles vagy helyettese, Olaf Scholz lenne a kihívójuk.

Az állás bizonytalan

Mindennek ellenére decemberben – a jelenlegi állás szerint legalábbis – Friedrich Merz lesz a CDU következő elnöke.

A Bild am Sonntagnak készített felmérés szerint mind a teljes népesség, mind a CDU-választók között a legtöbben rá szavaznának (38 és 44 százalék), a második legtöbben AKK-ra (27 és 39) százalék, míg Spahnra a legkevesebben (13 és 9 százalék). A Welt újságírója szerint Mert titka, hogy karizmatikusabb politikus, mint két kihívója. Susanne Gaschke szerint Kramp-Karrenbauer bármennyire barátságosnak tűnik is, túlságosan is pártkatona ahhoz, hogy fajsúlyos politikai vezető váljon belőle. Spahn pedig az újságíró szerint inkább előbb vigye véghez sikeresen a gondozási reformot, és hogy

végre ne egy vízzel teli söröskorsót kelljen az Oktoberfesten a kamerák előtt tartania

– utal ezzel fiatal korára.

Merz Gaschke szerint hasonló hatást gyakorolhat, mint Sebastian Kurz Ausztriában, vagyis azokat a konzervatívokat is összegyűjtheti, akik nem szélsőjobbosak, de nem értenek egyet Merkel társadalompolitikájával. Pár hónappal később pedig – írja a Welt publicistája – elkezdődhetne egy közös kormányzás a Zöldekkel, amiben „álomcsapatot” alkotna Merz és a Zöldek társelnöke, Robert Habeck a helyetteseként. Ezzel elkerülhetnék, hogy meg kelljen alakulnia egy új középutas mozgalomnak, ahogy Franciaországban is történt, a szociáldemokratáknak pedig nem kéne 2021-ig kormányzati „fogságban” maradniuk, végre ellenzékből kritizálhatnák a kormányt.

Más szakértők szerint a jobbratolódással Merz és Spahn lehet, hogy visszahódítanának szavazatokat a radiákális AFD-től, de előfordulhatna, ami Bajorországban, hogy a Merkel alatt törzs CDU-szavazókká váló közepet veszítenék el.

Tény, hogy Merz felbukkanásának sokan megörültek, de a december elején kezdődő kongresszusig még rengeteg regionális konferencián, párton belüli szervezeti tanácskozáson kell átesniük a jelölteknek.

Még az is lehet, hogy Merz körül csak a felhajtás nagy.

A Forsa kutatóintézet igazgatója, Manfred Güllner szerint az is előfordulhat vele, mint az Európai Parlament után a német politikába visszatérő Martin Schulz-cal, aki pártja, az SPD kancellárjelötje lett 2017-ben, de a választási vereség után nemcsak az országot nem vezetheti, hanem a szociáldemokrata pártot sem többé.

Hármójuk közül elsőként valószínűleg Spahn húzhatja a legrövidebbet fiatal kora miatt, és mert nagyon sok a hasonlóság közte és Merz között. Leginkább a CDU ifjúsági szervezetére a Junge Unionra számíthat, míg a CDU nőszervezete a Frauen Union elnöke már támogatásáról biztosította AKK-t, és valószínűleg Saar-vidéki delegáltak is rá voksolnak majd (és persze ott van Merkel támogatása is, de ő nyíltan erről lehet, sosem fog beszélni).

A CDU gazdasági szárnya viszont Merz mögött áll, ahogy Wolfgang Schäuble is őt támogatja, sőt a terepet is előkészíti neki – írta a Spiegel. Schäuble jelenleg a Bundestag elnöke, és kevés olyan aktív politikus van ma a CDU-n, de Németországon belül is, akinek akkora hatása lenne, mint neki. 1972 óta parlamenti képviselő, volt a kancellária vezetője, kétszer bel-, és egyszer pénzügyminiszter, valamint a pártot és a frakciót is vezette 2000-ig, mígnem – legalábbis időlegesen – belebukott a párt adománybotrányába (kétszer is átvett egy fegyverkereskedőtől százezer márkát készpénzben). Épp ekkor lett az utódja a frakcióban Merz, a párt élén pedig Angela Merkel.