Most végre kiderül, meg tudja-e állítani a gyűlöletet a Facebook és az Apple

Egy ideje az internet egyik legtöbbet vitatott kérdése az, hogy meddig hagyják a nagy, és többségükben liberális techcégek, hogy a platformjaikon szabadon terjedjenek olyan szélsőséges politikai nézetek, amelyek gyakran a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, vagy a konkrét nácizmus kategóriájába esnek, és sokszor álhír formájában jelennek meg.

A jelenség nem egyedülálló, de leginkább a Youtube-ot érinti. A Google videómegosztója ugyanis egy komplett generáció számára jelenti szinte kizárólagosan a televíziózást, miközben az amatőr és félamatőr konzervatív politikai kommentátorok egyik legkedveltebb központjává vált.

A konzervatív, vagy szélsőjobboldali politikai véleményeknek két hagyományosabb terepe van az Egyesült Államokban. Az egyik a rádiós beszélgetőműsoroké, de ezt leginkább az idősebb generáció hallgatja. Itt lett híres a korai szélsőjobbos Rush Limbaugh és Sean Hannity, Donald Trump kedvenc műsorvezetője is. A másik ilyen platform viszont a Youtube, ahol inkább a fiatalabb generáció fogyaszt hagyományos konzervatív, szélsőjobboldali, alt right vagy más tartalmakat.

A Youtube működése pedig tökéletes hellyé tette azt a fiatal politikai kommentátoroknak. Zeynep Tüfekci technoszociológus beszél mostanában sokat arról, hogy a Facebook algoritmusának tökéletes velejárója az, hogy minden rajta elérhető tartalom előbb-utóbb radikálissá válik. Az algoritmus olyan videókat ajánl nekünk, amilyeneket korábban is néztük, de mindig kicsit durvábbat, hogy lekösse a figyelmünket. Ez pedig hamar spirálszerűen eldurvul.

Trumptól a nácikig

Szerinte, ha megnézünk egy vegetarianizmusról szóló videót, akkor előbb-utóbb vegánokról szóló videókat fog nekünk mutatni, utána pedig olyanokat, amelyekben már mézet sem esznek. Ha a baloldalon kezdjük, akkor is egyre radikálisabb videókat fogunk kapni, a szociáldemokratáktól egészen az anarchokommunistákig. Ugyanez viszont a jobboldalon a legerősebb, mert ha megnézünk egy Trump-gyűlésről szóló videót, akkor az algoritmus nem a visszafogott állításokra fókuszálva fog nekünk új tartalmat ajánlani, hanem az erősebbekre, így pár kattintás alatt már a fehér felsőbbrendűségről és a holokauszt fikciójáról beszélő fiatal fejeket láthatunk.

Ennek köszönheti a sikerének egy részét Alex Jones is, az Infowars műsorvezetője. De Jones még ebben a közegben is extrém és érdekes tudott lenni. A többórás műsorok alatt felváltva gyíkemberekről okoskodó, majd Hillary Clintont anyázó, majd kontrollálatlanul ordító, később félmeztelenül őrjöngő Jones emberek millióit kötötte magához, hogy aztán teljesen hatástalan étrend-kiegészítőket adjon el nekik a saját boltjából.

De Jonesnak vannak ennél sokkal károsabb hatásai is. Jones új világrendről és kamu-holdraszállásról szóló őrjöngései közé ugyanis bekerülnek olyanok is, mint a Sandy Hook-i iskolai lövöldözés relativizálása. Jones szerint konkrétan nem történt meg, a nyilatkozó túlélők pedig színészek. Az egész odáig fajult, hogy két szülő, akiknek meghalt a hatéves gyerekük a lövöldözésben, beperelték Jonest, mert az összeesküvés-elméletei miatt ötödszörre kellett költözniük, annyit zaklatják őket.

Jones eddig kihasználta azt, hogy a nagy techcégek a szólásszabadság enyhén félreértelmezett jelszavát követve úgy döntöttek, hogy nem fognak ellentmondásos döntéseket hozni, és szabadon hagyják beszélni a legkárosabb őrülteket is.

Igazából nem könnyű kezelni ezt a kérdést, A Youtube egy darabig úgy próbálta meg, hogy a videók egy részét demonetizálta, tehát levette róla a hirdetéseket, hogy a készítő se kaphasson értük pénzt, és megpróbálta az így megjelölt videókat eldugni az algoritmusban. A szélsőjobbos Youtube-kultúra ezt nevezte shadowbanningnek, vagy árnyéktiltásnak, mert így sokkal nehezebben érhettek el a szerzők új nézőket, miközben hivatalosan nem voltak betiltva.

De a shadowbanning nagyon kellemetlenül működött. Ha a Youtube csak a legszigorúbbban náci tartalmakat szűri, akkor egy csomó olyan figura átjut rajta, mint Jones, aki szintén káros, alaptalan összeesküvés-elméleteket ad el tényként. Ha viszont túl tágra engedi a szűrőt, akkor olyan konzervatív tartalmak is belecsúsznak, amelyek csak a mainstream politikai véleményeket kérdőjelezik meg, gyakran teljes joggal. Ráadásul nem is mindig működött ez a fajta demonetizáció.

Aztán jött az Apple

Az Apple, a Facebook és a Spotify mind ezzel a zavaros, igen is, meg nem is módszerrel próbálkozott a múltban, amit azért tehettek meg, mert a cégek politikája a gyűlöletbeszédre és a tiltott tartalomra egészen tág, ezért lehetőséget ad a szelektív értelmezésre.

De aztán jött egy másik cég, akinek tökei is voltak. Az Apple Jones minden tartalmát letiltotta hétfőn az iTunesból.

Ezután viszont a többi, eddig bénázó cég is képes volt dönteni, és szépen sorban mindenki leszedte Jones tartalmait. Azt érdemes persze hozzátenni, hogy nem az Apple kezdte az egészet, hanem egy sokkal kisebb podcast-cég, a Stitcher, de az Apple az első, amely tényleg számít a piacon, hiszen az Egyesült Államokban még mindig az iPhone a legnépszerűbb telefon.

A Youtube-on 2,5 millió követőt vesztett el Jones, a Facebook pedig négy oldalát törölte, miután két héttel ezelőtt még vehemensen védték az ellenkező álláspontjukat. Jones a Twitteren fennmaradhatott, ahol egy többórás videóban magyarázza a tiltást, Hillary Clintontól Soros Györgyön át a New York Timesig mindenkit hibáztatva.

Ez az egész azért érdekes, mert a techcégek látványosan nem szeretnek ellentmondásos döntéseket hozni, szinte mindig a könnyebb utat választják. De azzal, hogy az Apple döntött, már Jones videóinak fennhagyása jelentette volna az ellentmondásos és konfliktusos döntést. Így tudta egyetlen cég megváltoztatni a teljes iparág hozzáállását.

És az is kiderülhet végre, hogy pontosan mekkora hatása van ezeknek a nagy cégeknek a gyűlöletbeszéd és a kamuhírek terjedésére. A cégek eddig mindig valamilyen kifogás mögé bújtak, amikor fel kellett volna lépni a látványosan rengeteg kárt okozó tartalmak ellen.

Pedig a határozott fellépés akár működhet is, ráadásul olyan cégeknek van ebben hatalmas ereje, amikről szinte nem is hallottunk. Ott van például a Cloudflare, ami a gyakorlatban azért felelős, hogy az interneten elérhető random címeket valóban összekösse domainnevekkel. A másik viszont, amint a Cloudflare csinál, hogy megvédi a weboldalakat a túlterheléses támadásoktól. A cég vezetője egyik nap felkelt, és úgy döntött, hogy visszavonja a Cloudflare regisztrációs szolgáltatását az Egyesült Államok egyik legnagyobb náci oldalától a Daily Stormertől. Ez olyan volt, mintha a kis oldalt egyszercsak kilökték volna a biztonságos kikötőből a legviharosabb óceán közepére, hogy élje túl a vihart. A cég vezetője szokatlanul önkritikus posztot írt a döntésről, ami azt feszegeti, hogy mekkora hatalmuk is van ezeknek a cégeknek és kezdhetnek-e ezzel valamit.

A Cloudflare döntését szintén dominóhatás követte, a GoDaddy-től a Discordig szinte minden cég legiltotta a Daily Stormer oldalát, vagy az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. A weboldal Andrew Anglin, az egyik leghíresebb amerikai náci vezetésével az oroszokhoz menekült, ahol Anglin is él, de itt is letiltották. Később a fél világon és a deepweben keresztül jutottak el a .name domainig, ahol most is működnek. De az oldal pénzügyeit és működését, valamint a lehetséges terjesztési modelljeit alaposan megviselte a tiltás.

Kérdés, hogy mi lesz ezek után Alex Jones sorsa. Ha a tiltás sikeres lesz, akkor végre egyértelműen kiderül, mekkora felelőssége és hatalma van a techcégeknek a gyűlöletbeszéd és a kamuhírek terjedésében.

Kiemelt kép: Facebook/Alex Jones