Hillary Clinton még mindig képtelen felfogni, hogy neki köszönheti a világ Trump elnökségét

Lassan kilenc hónap telt el a Donald Trump győzelmével végződött amerikai elnökválasztás óta, és Hillary Clintonnak ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy elfogadja: ő is tehet arról, hogy Trumpból elnök lett. A Demokrata Párt elnökjelöltje nem sokat nyilatkozott a választás után, de amikor megtette, nem győzte felhánytorgatni, milyen szörnyű igazságtalanságok vezettek ahhoz, hogy nem költözhetett be a Fehér Házba.

Most pedig egy egész könyvet szentel annak, hogy elmagyarázza, mi okozta meglepetésszerű elnökválasztási vereségét. És amit eddig tudni lehet az „Ez történt” címet viselő kötetről, abból egyértelmű, az semmi másról nem fog szólni, csak arról, hogy miért nem ő a felelős a végeredményért.

A kiadó beharangozója szerint Clinton „személyes élményeit osztja meg” a választásról, most először igazán nyíltan beszélve a vereségéről. Köztük „a hibákról, amit elkövetett”.  Az egykori külügyminiszter egyik közeli szövetsége azonban a The Hillnek elmondta, hogy a könyv középpontjában nem Clinton téves döntései állnak majd.

A fő vonal az lesz, amit veresége óta ismételget: hogy Oroszország, és a Trump által tavasszal kirúgott FBI igazgató, James Comey tehet arról, hogy nem nyert. És bár a könyv erre a két dologra fog koncentrálni mint vereségének két legfontosabb oka, megvizsgálja más tényezők szerepét is. Mint a szexizmus és a hímsovinizmus.

Egy dologra azonban ne nagyon várjunk. Hogy Clinton mélyen megvizsgálja saját szerepét is a vereségében. Arra ugyanis látszólag teljesen képtelen. Mert bár nem egyszer kijelentette, hogy „teljes felelősséget vállalok minden egyes döntésemért”, rögtön hozzátette, hogy „de nem azok miatt veszítettem”.

Clintont sokszor érte a vád, hogy nem őszinte. De abban mindenki nyugodtan biztos lehet, hogy egészen őszintén hiszi, hogy neki tényleg semmi köze saját vereségéhez, és a hibák, amiket elkövethetett, a végeredmény szempontjából lényegtelenek voltak.  És míg rossz döntéseiről alig tudtunk meg tőle bármit is, bűnbakok – lassan már végtelen – sorát említette.

Bűnbak, bűnbak hátán

Clinton május elején kezdte sorolni, mi minden okozta vereségét. Akkor egy nőjogi konferencián főleg a hímsovinizmusra és a nőgyűlöletre helyezte a hangsúlyt, természetesen nem kihagyva az orosz befolyást, valamint James Comey egykori FBI-igazgatót. Az utóbbit azért, mert alig több mint egy héttel a választás napja előtt bejelentette, újraindítják a nyomozást Clinton email-botránya miatt.

Majd május végén, egy pódiumbeszélgetésen lendült bele igazán. A lista vereségének okozóiról csak nőtt és nőtt:

• A Facebook, ahol a megjelent hírek „nagy többsége hamis volt”, amiket „ezernyi orosz ügynök” terjesztett. (Erre nincs bizonyíték.)
• A Demokrata Párt, ami semmilyen pénzügyi támogatást nem adott, választói adatbázisa pedig rossz volt. (A pártszervezet Clintont segítette demokratapárti kihívójával, Bernie Sandersszel szemben.)
• Az „orosz” WikiLeaks, ami közzétette a párt belső levelezését.
• A New York Times (!), mert szerinte túlságosan sokat („mintha Pearl Harbor lett volna”) foglalkoztak email-botrányával.
• Az elnökjelölti viták kérdései.
• A túl nagy figyelem a nagy Wall Street-i bankok előtt hatalmas összegekért mondott beszédeire.
• Az, hogy ő számított az esélyesnek, és mindenki úgy gondolta, hogy győzni fog.

Hogy Clinton szerint milyen sok oka volt vereségének, a Fox News gyűjtötte össze egy szép csokorba. Igen, 24 ok szerepel rajta.

És egyik sem Hillary Clinton, vagy a kampánya, a kampánya alatt hozott rossz döntések, és stratégiai hibák. Pedig azokból volt egy pár.

Hiba, hiba hátán

Az első hiba, amit elkövetett, hogy elnökjelölt lett. Mert így olyan politikust indított a Demokrata Párt, akiről közvélemény-kutatások egész sora bizonyította, hogy még saját pártjának választói sem szeretik.

A demokratáknak pedig gyakorlatilag nem volt semmi esélyük arra, hogy ne őt válasszák. Indulása ugyanis elijesztett minden valamirevaló demokrata politikust. Senki sem akart a Clinton-házaspár célkeresztjébe kerülni. Csak néhány csodabogár vállalta a kockázatot. És egyikük, egy 74 éves szocialista majdnem legyőzte.

Clinton végül csak a Demokrata Párt vezetőségének teljes támogatásával tudta csak nagy nehezen legyőzni Bernie Sanderst. Az eredmény: a demokratáknak sikerült egy olyan politikust indítaniuk, akit az ország több mint fele utál.

Clinton ugyanis egy személyben megtestesíti azt a politikai elitet, ami ellen pont lázadozni kezdtek az amerikaiak. A választók nagy részének szemében Clinton maga a hataloméhes politikus, akiről nem lehet tudni, valójában miben hisz, így egy szavát sem lehet elhinni.

Egy olyan emberről van szó, aki még arra az egyszerű kérdésre sem mert őszintén válaszolni, hogy a melyik ízű fagyi a kedvence. Nem csoda, hogy kételkedtek szavahihetőségében.

És akkor ott voltak a sorozatos rossz döntései,

• Elsőként a külügyminiszterként hivatali levelezésre használt emailszerver felállítása.
• Majd az, hogy nem ismerte fel, az abból kerekedő botránynak milyen pusztító hatása lesz, és hónapokat vártak annak kezelésére.
• Már tudta, hogy elnökjelölt akar lenni, mégis óriási összegekért mondott beszédeket olyan Wall Street-i pénzintézetek előtt, mint a Goldman Sachs.
• Amikor pedig a beszédek kampánytémává váltak, nem volt hajlandó azokat nyilvánosságra hozni, erősítve a képet, hogy az elitet védi a kisemberekkel szemben.
• Alig foglalkozott a fehér kétkezi munkásokkal, akik végül Trump kezébe adták a Fehér Ház kulcsait.
• Választási üzenete gyakorlatilag kimerült abban, hogy ő nem olyan rossz, mint Donald Trump.
• Olyan államokban kampányoltak (Arizona), ahol biztosra vehető volt, hogy nem nyerhet.
• Túlbecsülta a spanyolajkú választók jelentőségét.
• És meglepetésként érte, hogy a nők nem fogják csak azért őt választani, mert ő is nő.

Legnagyobb hibáját azonban akkor követte el, amikor pocsék kampányt folytatk Wisconsinban és Michiganben. Stábja annyira biztosra vette Clinton győzelmét az előző választások alatt biztosan demokrata jelöltekre szavazó államokban, hogy alig látogattak el azokba. Ahogy Pennsylvania nyugati részére sem, ahol nem kínált semmit az ott élő, és  gazdasági gondok miatt egyre inkább leszakadó, korábban biztos demokrata választóknak számító fehér munkásoknak.

Ha csak ezt a három államot (ahol Barack Obama négy évvel korábban erőteljesen kampányolt) megnyeri, ma Clinton lenne az Egyesült Államok elnöke.

Szóval Clintonnak lenne mivel foglalkozni, ha saját felelősségét szeretné megállapítani abban, mi okozta vereségét. De amíg nem képes erre, és csak hárít, addig a New York Daily News szerzőjét, Gersh Kuntzmant idéznénk, aki nem éppen visszafogottan üzente a bűnbakkeresésben profi Clintonnak: „Fogd be, és tűnj a francba”.

Kiemelt kép: Getty Images/Scott Olson