A svédországi Lund egyetemének kutatói az itthon is jól ismert széncinegéken figyelte meg a látványos különbségeket. Két, egymáshoz közel álló csoportot tanulmányoztak, melyek egyike Malmöben, másikuk pedig az erdőkben élt. Az első markáns különbségek már a kéthetes fiókáknál látszottak, mégpedig a DNS-szálak végein található rövid szakaszok, az úgynevezett telomerek hosszában, ez pedig korai elhalálozáshoz, illetve gyorsabb öregedéshez vezet.
Természetes körülmények közt a telomerek méretét genetikai jellemzők befolyásolhatják, de most először sikerült bizonyítani azt, hogy az apró madarakra a stresszes környezet is komoly hatással van. Erre minden betűnél jobb bizonyítékot hoz ez a két fotó, melyeken egy természetben felnőtt (balra), illetve egy városi környezetből kiemelt,
egyedet (jobbra) láthatunk:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ezeket látva persze kérdések egész sora merül fel a városokban élő állatok (és persze emberek) egészségével kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy a különbségek nem minden faj esetében kimutathatóak.
A vizsgálat csak a széncinkékre tért ki, de a magyar fővárosban is előforduló feketerigók, varjak, szarkák és a pesti ember legnagyobb ellenségének számító (ide most nyomdafestéket nem tűrő szavak egész sorát képzelje el) galambok esetében nyilván nem beszélhetünk hasonlóról, hiszen láthatóan kitűnően érzik magukat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="686" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Mindenképp különbséget kell tehát tenni a városi élethez könnyedén alkalmazkodott állatok, illetve az ezt vélhetően csak egy hosszabb folyamatot követően elérni képes, vagy egyszerűen teljesen képtelen madarak közt, akik természetes élőhelyeik elvesztése miatt kényszerülnek a városokba, és egyáltalán nem szoktak hozzá a légszennyezettséghez, a szegényesebb élelemforrásokhoz (a lassan talán hungarikummá váló törött térkőből például elég ritkán lehet gilisztát szerezni), a fura fényekhez, vagy épp a zajokhoz.
Természetesen pozitívumai is vannak a kényszeres költözésnek, hiszen a nagyvárosokban a nagy mértékű beépítettség és a természetesen párolgó felszínek, így a zöldterületek hiánya miatt kialakuló hőszigetek magasabb hőmérsékletet eredményeznek, a természetes tápanyagforrások mellett pedig rengeteg, emberek által kidobott ételre is rávetődhetnek.