Néhány külföldön tartózkodó állampolgár és halász kivételével helyi idő szerint este hat óráig minden regisztrált választó leadta voksát – közölte az állami média. A választáson a Legfelsőbb Népi Gyűlés 687 tagjáról kellett szavazniuk a 17. életévüket betöltött észak-koreaiaknak.
Tánc és népünnepély
Az állami televízió ünneplő ruhába öltözött nőket, és a szavazóhelyiségekhez vezető utakon táncoló, ujjongó embereket mutatott, valamint a következő szavakkal kommentálta az eseményt: „a szavazókörzetek tele vannak olyan választókkal, akik tovább akarják erősíteni a forradalmi hatalmat, és dicsőítik a szocialista hazát.”
Az ötévente rendezett választás eredményét hivatalosan még nem tették közzé, a szavazás kimenetele azonban egy pillanatig sem kérdéses. Az előző, 2009-es választáson egy nappal a voksok leadása után az állami média jelentette, hogy a 687 jelölt mindegyike a szavazatok száz százalékát szerezte meg, a részvételi arány pedig 99,98 százalékos volt. (Minden körzetben egyetlen egy jelöltet indított csak a hatalom.)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="446" width="650" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kép: Europress Fotóügynökség
A választásnak azért sincs tétje, a hivatalosan az ország legfőbb politikai szervének számító Legfelsőbb Népi Gyűlés felhatalmazása kimerül a rezsim mindenkori döntéseinek egyöntetű és lelkes jóváhagyásában. A hatalmat Kim Dzsong Un vezető és a mögötte álló szűk legfelső politikai-katonai hatalmi kör gyakorolja.
Népszámlálásra jó
A hatóságok számára ugyanakkor a voksolás az egyik legfőbb eszközt jelenti a lakosság ellenőrzésére, kvázi népszámlálás lebonyolítására és a helyi szervek mobilizálási képességeinek tesztelésére.
A választáson maga Kim is indult, a jelképes 111. szavazókörben, amely a Pektu-hegyet, az ország legmagasabb pontját is magában foglalja. A jelenlegi vezető apja, Kim Dzsong Il a hivatalos krónikák szerint e szentnek számító, 2744 méter magas vulkáni hegyen született, amikor a nagyapja, az északi kommunista rezsimet megalapító Kim Ir Szen az ellenállást vezette a japán megszállók ellen 1945-ig. (A történészek többsége szerint Kim Dzsong Il a Szovjetunióban látta meg a napvilágot.)
Kim Dzsong Un hetek óta versekkel és félreérthetetlen üzenetekkel kampányolt „megválasztása” mellett. Egyik felhívásában például „az öröm és az érzelmek hullámaként” jellemezte a szavazást.