A férfi még márciusban egy éjjel részegen elkóborolt otthonából, majd eltévedt a fagyos sztyeppén, és egy szénakazalban keresett menedéket. Reggel fogalma sem volt arról, hogy hol lehet. Ráadásul a lábujjai is elfagytak, így meg sem kísérelte megtalálni a hazafelé vezető utat, nehogy még jobban eltévedjen. Visszamászott inkább a kazal melegébe, és várta a megmentőit. Az ott eltöltött összesen négy hát alatt szénát evett, és a kazal körül és alatt összegyűlt hóval oltotta a szomját.
A csonttá fogyott, kiszáradt és a végelgyengülés határán lévő embert a közeli mezőn dolgozó traktorosok találták meg. Ők mondták el, hogy családtagjai már halottnak hitték, és el is indították a holttá nyilvánítási eljárást. Az is kiderült, hogy a menedékéül szolgáló szénakazal mindössze 10 kilométerre, azaz 2-3 órányi járóföldre volt a falujától.