Az erdélyi napilap, akárcsak a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) egyaránt beszámolt arról, hogy a hétvégén – Csíkszeredában a II. Bécsi döntésre és Észak-Erdély Magyarországhoz való “visszatérésére” emlékeztek.
Ráduly Róber polgármester az ÚMSZ többszöri megkeresésére sem reagált, így a lap nem kaphatott tőle választ még a rendezvény előtt, hogy milyen önkényuralmi jelképek kapnak szerepet a megemlékezésen, és ennek tudatában engedélyezte-e a helyi testület az ünnepségsorozatot. A bukaresti napilap arra is választ szeretett volna kapni, hogy tekinthető-e politikai állásfoglalásnak a polgármester együttműködése a szélsőséges szervezetként számon tartott HVIM-mel.
Ráduly ezzel kapcsolatban azt mondta: “Polgármesterként egyetlen rendezvény engedélyezését sem utasítottam vissza, mert véleményem szerint a szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, de a valóságban is léteznie kell.”
A szombati megemlékezésen mintegy harminc huszár vonult be a városháza előtti térre, élükön egy székely népviseletbe öltözött férfivel fehér lovon, Horthy Miklós 1940. szeptember 11-i csíkszeredai bevonulását szimbolizálva. Mintegy tíz feketébe öltözött fiatal Nagy-Magyarország zászlaját, tíz idős férfi, a magyarországi vitézi rend képviselői Nagy-Magyarország címerét vitték. A rendezvényen Ráduly Róbert maga is is jelen volt.
Mircea Dusa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti csoportjának alelnöke felkérte a kormányt, hogy lépjen fel az ilyen és hasonló rendezvények ellen. Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa kifejtette: az ilyen rendezvényeknek nincs miért ellenérzést kiváltaniuk, azonban fontos, hogy ne ütközzenek törvénybe.
A Krónika vezércikkében kifejti: annak ellenére, hogy Horthy kormányzósága idején vezették be a szégyenletes zsidótörvényeket durva történelemhamisítás a kommunisták szóhasználatával “Horthy-fasizmusról” vagy diktatúráról beszélni, mint ahogy etnikai szempontból a bécsi döntés igazságosabb volt a trianoni diktátumnál – véli a kommentátor. Szerinte a visszafogott megemlékezés joga elvitathatatlan, de – mint írja – nem ártana odafigyelni arra, hogy az emlékezés ne tűnjön öncélú provokációnak,