„A magyar bíróságot nem érdekli, hogy a gyerekem eszik-e valaha lángost, lát-e kalocsai hímzést vagy megtanulja-e a Himnuszt”

I will make sure you will never see him. He won’t even know who his mother is.

Azaz: „Gondoskodom róla, hogy soha többé ne láthasd. Azt sem fogja tudni, ki volt az anyja.”

A mondatot egy édesanya tette közzé néhány hete a Facebookon, így fordult segítségért a nyilvánossághoz, miután a New York-i bíróság úgy határozott, küldje vissza a kétéves gyermekét az apjához Amerikába – oda, ahol a fenti mondatot leíró édesapának ítélték a gyermek kizárólagos felügyeleti jogát, ráadásul Kovács Adrienn ellen elfogatóparancs van érvényben. A poszt megírásáig a család már számos ügyvéden és jogvédő szervezeten keresztül keresett megoldást, de mindenhol elutasító választ kaptak, mondván: egyetlen törvényes lehetőségük, ha a kisfiú visszakerül az Egyesült Államokba – az anyjával vagy nélküle.

Egy olyan személynek, aki járatlan a nemzetközi jogban, és nem ismeri tüzetesen a hágai egyezmény paragrafusait, a család történetét megismerve érthetetlennek tűnik, miért rendelte el a bíróság a gyermek visszavitelét Amerikába, miközben az általunk megkeresett ügyvédek egybehangzóan azt felelték: bár hozhattak volna más döntést is, az ítélet a jogrendszer törvényes keretein belül született. Az édesanyát a bejegyzése után többen megkeresték, akik a múltban ugyanennek az eljárásnak az útvesztőjében találták magukat, függetlenül attól, melyik irányból tévedtek bele, mi pedig a segítségükkel azt próbáltuk megfejteni, mit tehetnek azok a szülők, akik különböző országokban képzelik el önmaguk és elsősorban a gyermekük jövőjét.

„Nem a szülői felügyeleti jogról döntenek”

„Van két szülő, meg van a gyerek. Külföldre költöznek vagy eleve ott alapítanak családot. A kapcsolatuk megromlik. Legalább az egyik, de nem ritkán mindkét fél magyar. Az ő fejükben nem gyermekelvitel van, hanem az, hogy »magyar állampolgár vagyok, én csak hazajövök, miért ne tehetném meg? Úgy érzem, nem tehetek mást, menni kell« – ami azért nagyon rossz, mert ezzel a másikat minden beleszólásától teljesen megfosztom. Nullázom az egyik legfajsúlyosabb szülői felügyeleti kérdést vagy jogot, ami a másik szülőt ugyanúgy megilleti, mint engem.

A hágai egyezmény ezen része semmi mást nem szolgál, minthogy a gyermek visszakerüljön oda, ahol a jogellenes elvitel előtt az életvitelszerű tartózkodási helye volt, de fontos, hogy ilyenkor nem a szülői felügyeleti jogról döntenek

– mondja dr. Kölcsényi Soma ügyvéd, aki Kovács Adrienn gyermekének apját képviseli a bíróságon, így megkeresésünkre ő felelt kérdéseinkre a neve elhallgatását kérő férfi helyett.

Hétköznapian gyerekrablásnak, hivatalos kifejezéssel pedig

jogellenes gyermekelvitelnek hívjuk,amikor az egyik szülő – a másik beleegyezése nélkül – úgy dönt, külföldre költözik a közös gyermekükkel. Ha a másik fél mégis beleegyezett volna az utazásba, de ennek időkerete tisztázatlan maradt (vagyis az édesapa azt gondolta, csak néhány hétre utaznak el, aztán visszatérnek; vagy a gyerekek elmentek nyaralni az édesapjukhoz, aki a következő tanévre már nem engedte őket vissza), abban az esetben

jogellenes visszatartásról beszélünk.

Akár külföldről, akár itthonról szakítanak el egy kiskorút a „szokásos tartózkodási helyéről”, a szülő a hágai egyezményre hivatkozva benyújthatja a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére vonatkozó kérelmet. Ez gyorsított eljárás, amelyet hat hét alatt kell a bíróságoknak lefolytatniuk, és kizárólag azt vizsgálják, hogy az elvitel vagy visszatartás

• a kérelem benyújtását megelőző egy éven belül
• és az egyik szülő hozzájárulása nélkül történt-e,
• aki akkor még ténylegesen gyakorolta a szülői felügyeleti jogát,
• valamint azt, hogy annak idején hol volt a gyermek szokásos tartózkodási helye.

„A szülői felügyeletről nemzetközi viszonylatban is többnyire annak az országnak a bírósága jogosult dönteni, ahonnan a gyermeket elhozták. Épp ez az, amitől a legtöbben rettegnek. Idegen országban, idegen nyelvet beszélő ügyvéddel, sokszor nagyon magas költségek mellett belemenni egy ilyen perbe. Ehelyett választják azt az utat, hogy bízva a magyar bíróságban, hazaköltöznek a gyermekkel a másik fél engedélye nélkül. Ez sajnos egy hibás taktika, mivel nagyon kicsi az esélye, hogy a bíróság nem mondja ki a visszavitel kötelezettségét” – magyarázza dr. Győrbiró Dorottya Kriszta nemzetközi joggal foglalkozó ügyvéd.

„Muszáj bíznom egy felsőbbrendű igazságszolgáltatásban, mert a magyar bíróság kudarcot vallott”

A gyermek visszavitelének elrendelése tehát nem a szülői felügyelet tárgyában való döntés, hanem a megsértett szülői felügyeleti jogok helyreállítása

– olvasható a Kúria 2013-as, a gyermekek jogellenes elviteléről szóló véleményében. Van azonban, amikor a visszavitel elrendelése megtagadható.

„Én tökéletesen értem, hogy ő az apja, és neki is vannak jogai. Azzal pedig nem értek egyet, hogy egy szülő csak úgy fogja magát, és külföldre költözzön a másik beleegyezése nélkül. De nálunk, amikor beleegyezett, hogy Magyarországon éljünk, és pszichiátriai szakvélemény van a kezemben arról, hogy alkoholista, akkor egyszerűen felfoghatatlan, hogyan születhetett ez a döntés” – meséli az ügyükkel épp az Alkotmánybíróságra készülő Kovács Adrienn.

A hágai egyezmény 13. cikke szerint a visszavitel elrendelése a többi között akkor tagadható meg, ha

• a gyermek felett felügyeleti joggal rendelkező személy az elvitel vagy elrejtés időpontjában nem gyakorolta ténylegesen e jogokat,
• előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez/elrejtéshez;
• a gyermeket a visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.

Nézzük az elsőt.

A szülői felügyeleti jog tényleges gyakorlásának kérdésében a joghatóság megállapításakor – tehát hogy melyik ország bírósága dönthet erről – az uniós tagállamok közti viszonyban a Brüsszel II/b. rendelet az irányadó, míg például az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország vonatkozásában mindkét ország belső joga egyszerre érvényesül. A gyermek jogellenes elvitele esetében az 1980. évi hágai egyezmény mind a 103 tagállamában hasonló elvek mentén járnak el – de mint Kölcsényi Soma mondja, ez alapján nem gyakori, hogy megtagadják a visszavitel elrendelését.

Az általános szabály a gyermek azonnali visszavitelének elrendelésével a megsértett szülői felügyeleti jog helyreállítása. A kivétel pedig a visszavitel megtagadása.

Egy-két olyan esetet láttam, mikor erre hivatkozva állapította meg a bíróság, hogy a visszavitel megtagadható – például mikor egy szülő úgy kérte volna vissza a gyermeket Angliába, hogy ő maga egy dél-amerikai országba utazott fél évre, és még videón keresztül sem próbált kapcsolatot tartani a gyermekeivel, valamint nem fizetett gyerektartást. Pusztán abból még nem következik, hogy nem gyakorolta ezt a jogát a kérelmező, mert a másik szülő szerint nem vett részt a gyermek mindennapi gondozásában.”

Az előzetes vagy utólagos hozzájárulás az elvitelhez vagy visszatartáshoz már nehezebb ügy. Az ügyvéd szerint a magyar bíróság gyakorlatában rendszeresen felmerül a kérdés, mi számít beleegyezésnek – ő látott már olyan példát, mikor ehhez elég volt egy SMS, amelyben az egyik szülő leírta, melyik óvodába íratná be a gyermekét, a másik pedig azt válaszolta, hogy „oké”. Szóbeli beleegyezésre szinte lehetetlen eredményesen hivatkozni, de gyakran az írásbeli nyilatkozatok sem elégségesek ennek bizonyításához.

Kovács Adriennék példájából kiindulva az apa által vett, csak oda szóló repülőjegy vásárlása, a szintén általa aláírt magyarországi lakcímbejelentés és a bíróságra bizonyítékként benyújtott szó szerint leírt

• „beleegyezem”,
• „így lesz a legjobb”,
• „veled lesz Magyarországon, én nyaranta meglátogatlak titeket”

tartalmú üzenetek nem számítottak hozzájárulásnak.

Győrbiró Dorottya szerint ennek az az oka, hogy a hozzájárulásból a véglegességnek kell kiolvashatóvá válnia, amit szigorúan vizsgál a bíróság, miután ez alapjaiban befolyásolja a gyermek sorsát.

Ha a szülők megállapodnak a hazaköltözésről, akkor az ügyvéd tanácsa szerint az egyezséget mindenképpen foglalják írásba, mindkét országban nemzetközi családjogban járatos ügyvéd közreműködését kérve, hiszen így tudják minimalizálni, hogy az később sikeresen támadható legyen.

Ezt alátámasztja (a cikkben megváltoztatott névvel szereplő) Ágnes története is. Az édesanya már két éve hazaköltözött Ohióból a gyermekeivel – ugyancsak a férfi alkoholbetegsége miatt –, amikor 2021 nyarán Amerikába engedte őket, hogy néhány hetet az apjukkal töltsenek. Aláírták a papírt, miszerint a látogatás 2021. június 17-től kezdődően augusztus 9-ig tart, azonban a hazautazásuk előtt az édesapa elvette a gyerekek útlevelét, így ott ragadtak, Ágnes két kisebb lánya pedig azóta sem járt Magyarországon. Elindultak a jogi eljárások itthon és az Egyesült Államokban is, ami több tíz millió forintra rúgó költséget okozott a vétlen anyának.

Ebben az ügyben – mondja az Ágnest Magyarországon képviselő ügyvédnő – az a furcsa helyzet állt elő, hogy joghatósági anomáliák miatt mindkét országban lefolytatták a szülői felügyeletről szóló eljárást, és azonos tényállás mellett az amerikai bíróság az édesanyára nézve kedvezőbb döntést hozott, mint a magyar bíróság első fokon, amit az anya érthető okokból nehezen dolgoz fel. Ebbe az is belejátszik, hogy az angolszász jogrendszerben a kizárólagos és a közös szülői felügyelet, illetve a váltott gondoskodás megítélése más, mint itthon.

„Kaptam egy olyan feltételt, hogyha elengedem a magyar bírósági ügyeket, és soha többet nem pereskedek, akkor a gyerekek hazajöhetnek minden nyáron. Lett volna tizenöt napom, hogy fellebbezzek, és ne adjam föl az utolsó reménysugarat, hátha a bíróság jobb döntést hoz, de nincsen még két évem arra, hogy ne jöhessek velük haza. Elengedtem ezeket a jogi dolgokat és a teremtőre bízom.

Felfoghatatlan, hogy a magyar bíróság a korábban súlyos alkoholista volt férjemnek adta a kizárólagos felügyeleti jogot, és utolsó döfésként még arra is kötelezett, hogy fizessem ki neki a közel egymilliós perköltséget, miután már egy ház ára ráment erre az egészre. Muszáj bíznom egy felsőbbrendű igazságszolgáltatásban, mert a magyar bíróság kudarcot vallott, és egyáltalán nem érdekli, hogy a gyerekem eszik-e még valaha lángost, lát-e kalocsai hímzést, megtanulja-e a Himnuszt vagy a Szózatot

– meséli a gyermekei után Ohióba visszatért Ágnes.

„Extrém veszélyhelyzetet kell bizonyítani”

„A jelen eljárás élesen elkülönül a szülői felügyelet rendezése iránti eljárástól. Ha a kérelmezett önként visszatér New Yorkba, az ott eljáró bíróságtól kérheti a szülői felügyelet gyakorlásának biztosítását, a szülő nevelési alkalmassága is abban a perben vizsgálandó, kérheti esetlegesen a jogszerű Magyarországra költözését, tekintettel arra is, hogy a kérelmezett állítása szerint az amerikai ítéletet megfellebbezte” – olvasható Kovács Adriennék nem peres eljárásának elsőfokú határozatában.

Tehát: ha az édesanya visszaviszi New Yorkba a gyermekét, az nem egyenlő azzal, hogy lemond a szülői felügyeleti jogáról – csakhogy az amerikai bíróság mostanra már odaítélte az apának a kizárólagos felügyeleti jogot, a szintén a visszavitel elrendelése mellett döntő kúriai határozat idejére pedig már letartóztatási parancs volt érvényben az anya ellen az Egyesült Államokban,

így a visszautazás nemcsak a személyi szabadságát veszélyeztetné, de a gyermekével való kapcsolattartást is ellehetetlenítené.

A hágai egyezmény még abban az esetben nyújt lehetőséget a visszavitel megtagadására, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. A kivétel előremutató, más szóval a bíróság a veszélyeztetettség súlyos kockázatát vizsgálja – ami nem összekeverendő a kérelmezett szülő veszélyeztetettségével, habár ebben nehéz meghúzni a pontos határokat (hiszen ha egy gyermeket nem vernek, de valamelyik szülőjét a szeme láttára igen, ő éppúgy családon belüli erőszak áldozatának számít).

Extrém veszélyhelyzetet kell bizonyítani. Meghallgatják a hétéves gyereket, és elmondja, hogy az édesapám terpeszben állt, és én a két lába között láttam anyámat a földön fekve, ahogyan apám az oldalát rugdosta – és a látleleten is látszik a nő ugyanazon oldalán a sérülés. Ez egy konkrét, közvetlen és reális veszélyhelyzet. Vagy amikor szondán keresztül kell az agyvérzéses csecsemőt táplálni, és a kérelmező apa erre a 12 órás munkarendje miatt nem lenne képes. Ennyire extrém helyzet kell, hiszen a visszavitel megtagadásával gyakran kiíródik a gyerek életéből a másik szülő. Csak akkor szabad engedni visszavitel megtagadását, ha ehhez mérten súlyos veszélyt jelent a gyermekre nézve a kérelmező

– válaszolja Kölcsényi Soma a kérdésre, mi minősül súlyos veszélyeztetésnek.

Az általunk látott eseteknél az akár pszichiátriai szakvélemény által bizonyított szerhasználati probléma, a tanúvallomások, valamint az ittas vezetés miatti rendőrségi eljárások nem számítottak annak (hiszen jogi értelemben abból, hogy valaki illuminált állapotban ül volán mögé, még nem következik annak egyenes bizonyíthatósága, hogy ugyanezt akkor is megtenné, ha a gyermeke ülne a hátsó ülésen), ahogyan az sem, mikor a kérelmező félrészegen jelent meg a kiskorú gyermeke sorsát eldöntő tárgyaláson.

Az első magyar tárgyalás sokkoló volt, már csak az előzmények miatt is. Hiszen a gyermekem apja, ahogy megérkezett Magyarországra, a házunkhoz jött részegen, bemászott a kerítésen, bejött a bejárati ajtón, majd fenyegetni kezdett. Mindezt videóra vettem. A rendőrök, akiket kihívtam, bilincsben vitték el, mert ellenállt. Másnap reggel a tárgyalásra is részegen érkezett több mint fél óra késéssel, sérült arccal. Amikor az ügyvédem ezt szóvá tette, és kérte, hogy szondáztassák őt meg, a bírónő annyit mondott »jól van, ügyvéd úr«, és leintette őt

– olvasható Kovács Adrienn petíciójában, amelyben arra kéri Sulyok Tamás köztársasági elnököt, hogy függesszék fel az ellene zajló jogellenes gyermekelviteli eljárás végrehajtását.

Győrbiró Dorottya azzal egészíti ezt ki, hogy a veszélyeztetettség sem jelenti automatikusan a kérelem elutasítását, „ha a bíróság egyéb módon bizonyságot szerez arról, hogy megfelelő intézkedésekre kerülhet sor a gyermek visszavitelét követő védelmének biztosítása érdekében” – ilyen lehet a szokásos tartózkodási helyen benyújtott távoltartási végzés kérése, vagy ha a kezelésre szoruló gyermek számára rendelkezésre állnak megfelelő orvosi létesítmények.

„Hogy hova nem küldenek vissza gyerekeket? Itt egészen drasztikus dolgokra kell gondolni. Polgárháborús övezetbe, természeti katasztrófa, éhínség vagy fertőző betegség sújtotta zónába, vagy olyan országba, ahol a gyermekvédelem szintje annyira alacsony, hogy a veszélyeztetettség esetén az adott állam közigazgatása nem tudna megfelelő védelmet biztosítani” – mondja az ügyvéd, aki látott már olyan kúriai döntést, amely szerint, ha bizonyított lett volna az eljárásban, hogy a lánygyermeket olyan környezetbe küldik vissza, ahol vallási okok miatt fennáll nemiszervcsonkító beavatkozás kockázata, akkor az nyilvánvaló megtagadási ok lenne, azonban a Kúria az adott eljárásban az egyébként valós kockázatot mégsem látta bizonyítottnak.

„A bíróság először is nyomatékosítja, hogy a hágai egyezmény 19. cikkében foglaltakra is figyelemmel a gyermek visszaviteléről az Egyezmény szerinti eljárásban hozott határozat nem tekinthető a szülői felügyeleti jog érdemében való döntésnek!” Ismét ugyanonnét idéztünk egy szerkezetében új, de tartalmát tekintve már néhányszor látott mondatot, miután ennek leírása bármelyik, gyermekek jogellenes elviteléről szóló eljárás határozataiban megtalálható.

Győrbiró Dorottya fontosnak tartaná, hogy a vegyes házasságot kötő párok, valamint a külföldre költöző magyar családok már a gyermekvállalás, illetve a költözés előtt legyenek tisztában a nemzetközi családjog legalapvetőbb rendelkezéseivel.

Például azzal, hogy még akkor sem költözhetek vissza Magyarországra a gyermekemmel a szülőpárom engedélye nélkül, ha a család minden tagja magyar állampolgár. Nagyon hasznosnak tartanám, ha azok a személyek, akik bejelentik a külföldi letelepedés szándékát, vegyes házasságot kötnek, vagy akiknek kettős állampolgárságú gyermeke születik itthon, kapnának egy tájékoztató füzetet az olyan alapvető helyzetekről és jogszabályokról, amelyek nemzetközi családjogi viszonyban fontosak.

Érdemes lenne kiemelni azt is, hogy vannak országok, melyek nem részesei az egyezménynek – mint például a muszlim államok nagy része, valamint Kína, India és Mongólia –, így a hátramaradt fél még nehezebb helyzetbe kerül, hiszen csupán az adott hely nemzeti jogára támaszkodhat.”

Kölcsényi Soma hozzáteszi, hogy az egyezményhez csatlakozott 103 ország közt képződő eljárásoknál az országonként hasonló elvek mentén felállított központi hatóságok segítik a szülőket, iratokat továbbítanak, információt adnak és mediációt kezdeményeznek – még ha az ügyvéd szerint ez utóbbi tényleges megvalósulása egyelőre nem számít bevett gyakorlatnak itthon,

miközben nemzetközi szinten egyre több példát látni rá, amikor egy mediátor, vagyis közvetítő segítségével megelőzhető, hogy ne kizárólag az a fekete-fehér kérdés maradjon, hogy a gyermek menjen vagy maradjon, hanem árnyaltabb megoldások születhessenek mindenki közös érdekében.

„Pelenkát soha nem cserélt rajta, mindig koszosan, kisírt szemekkel, összehányva hozta őt vissza”

„A bíróság ismételten hangsúlyozza, hogy ez az eljárás nem a szülői felügyelet gyakorlásának rendezéséről szóló eljárás.” Megint ugyanabból a határozatból idéztünk. És hogy ez miért ennyire fontos?

Egy sokszorosan terhelt helyzetben, amikor két szülő úgy dönt, külön nevelik a gyermeküket, hiába tűnik a hazaköltözés az egyszerűbb megoldásnak, a jelenlegi jogszabályi keretek közt ez a lehető legrosszabb lépés, ha abba a másik szülő (minden jogi kiskaput kizáró módon) nem egyezett bele, és arra igen kevés esély látszik, hogy ezek a keretek a közeljövőben megváltozzanak. Amikor arról kérdeztük Győrbiró Dorottyát, indokoltnak tartaná-e a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés újragondolását – tekintettel az egyezség megkötése óta eltelt 44 év évre (ma már sokkal szabadabb az átjárás az országok határai közt, és a szülői felügyeleti jogokról is másként gondolkodunk) –, a következő választ kaptuk:

Nemzetközi kitekintésben a módosítás nem elsősorban a határok könnyebb átléphetősége miatt merül fel, sokkal inkább azért, mert a jogellenes elvitelben érintett kérelmezettek nagy része családon belüli erőszakban érintett édesanya és gyermek. Ilyen törekvések különböző szervezetek oldaláról amiatt vetődnek fel, mert az egyezmény szabályai rendkívül szigorúan vizsgálják, mikor áll fenn olyan veszélyeztető tényező, ami alapján a visszavitel megtagadható.

Amikor a módosításról gondolkodunk, nem szabad szem elől téveszteni, hogy az egyezmény két irányba működik. Puhább szabályokkal ugyan lehet, hogy kevesebb gyermek visszaviteléről döntene a magyar bírói fórum, viszont sokkal nehezebb lenne azoknak a szülőknek is, akiknek itthonról viszik el a gyermekét jogellenesen külföldre. Akadnak ugyanakkor már olyan országok, például az Amerikai Egyesült Államok vagy Ausztrália, ahol a hágai ügyekben eljáró bíróságok joggyakorlata tolódik el olyan irányba, hogy nagyobb teret enged a bizonyításnak a gyermek veszélyeztetettsége esetén, tehát valamelyest megvalósul az, amit Magyarországon sokszor számon kérnek – jellemzően a bántalmazó környezetből menekülő – édesanyák” – mondja az ügyvéd.

Csak néhány rövid példa az említett szigorra, és annak ismételt hangsúlyozására, hogy nem a szülői felügyeleti jogról döntenek.

Kovács Adriennt a posztja után egy nagymama is megkereste, hogy kifejezze az együttérzését: lánya az unokájával együtt évek óta bujkál. A nagymama engedélyével vele is felvettük emailen a kapcsolatot, azonban kétségbeesésük fokát mutatja, hogy hiába ígértünk névtelenséget és érzékeny adataik megváltoztatását, amikor történetük részletes leírása után kértük őket, küldjék el a jogellenes eljárásról szóló határozatokat (hogy ne csak az ő szavaik által láthassuk, mi alapján döntött a bíróság a gyermek Angliába történő visszavitele mellett), nem válaszoltak többet. Az eddigi példákhoz hasonlóan szövevényes történetüket nem részletezzük mélyrehatóan, de első, több oldalas levelükből egy rövid szakaszt idézünk:

„Olyan döntéseket hozott mind az angol, mind a magyar bíróság, hogyha azt betartottuk volna, a kisunokám ma egy szörnyeteggel élne, akit alig látott öt év alatt, és jogilag nem is az apja. Amíg kint éltek, láthatása volt az apának, de pelenkát soha nem cserélt rajta. Mindig koszosan, kisírt szemekkel, összehányva hozta őt vissza, mi pedig nem tudtunk mit tenni, a végzést nem lehetett megszegni. Többször rendőrt hívtunk rá, üvöltözött, és azzal fenyegette a lányomat SMS-ben is, hogy megöli. Ezután vészhívó gombbal éltünk a lakásban, majd a bíróság távoltartást szabott ki rá, és a közelünkbe se jöhetett. Hazajöttünk nélküle, amit ő az egy év letelte előtt valahonnét megtudott, és beadta a jogellenes elviteli kérelmet. A bíróság az apa bemondása alapján hozta meg az ítéletet, hogy a lányomnak vissza kell vinnie a gyermekét Angliába, és el sem olvasták azt a több száz oldalas stószt, ami a feljelentésekről, távoltartásról, bántalmazásokól és fenyegetésekről szólt.”

Álljon zárásként egy rövid, a Blikk által idézett anya története.

A kicsi tíz hónapos volt, amikor annyira összevert, hogy elmenekültem Szaffival, és három hónapig egy nővédelmi szervezetnél bujkáltunk. Egyedül voltam a babával, dolgozni nem tudtam, és lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy miattam fog a gyerekem csonka családban felnőni. Ezért hajlandó voltam rendezni a kapcsolatot a férjemmel. Megtépte a hajamat, megpofozott, az arcomba harapott, megvert egy tepsivel. 2015 áprilisában, egy újabb verés után elmenekültem Samintól, és ismét a nővédelem bujtatott a gyerekkel együtt másfél évig. Samint a bántalmazásomért elítélték, de csak közmunkát szabtak ki rá. 2017-ben elváltunk, és Szaffi lakhelyét nálam jelölték ki úgy, hogy a felügyeleti jogot pedig Saminnal közösen gyakoroljuk.

A sztori vége: Szaffi édesanyja, Varga Viktória Magyarországra menekült, volt férje, Samin beadta a jogellenes gyermekelviteli eljárást, és meg is nyerte. Az anya hiába fordult az akkori igazságügyi miniszterhez, Varga Judithoz, bár a tárca felajánlotta egy áldozatsegítő központ segítségét, ez nem változtatott a tényen, hogy végül a Kúrián is elbuktak – ennek két éve, azóta pedig nem tudja senki, hogy anya és lánya hol bujkálnak.

„Ha a gyereked érdekében eljössz, mert őt akarod kímélni, akkor bajba jutsz, ha visszaviszed, akkor is. Magyarán, ha jogkövető magatartást tanúsítasz, ha nem, sehogy sem tudsz ebből jól kijönni” – összegez Kovács Adrienn, aki kisfiával együtt egyelőre Magyarországon él, és amíg lehetséges, szeretné jogi úton tartani az ügyüket, de ha az Alkotmánybíróság is elutasítja a visszavitelről szóló kérelem megtagadását, ugyanaz a sors várhat rájuk, mint a névtelenséget kérő nagymama családjára és Varga Viktóriára.