Végigolvastam a Demokrata interjúját Kerényi Imrével, ami nem szokásom, sőt, de, már az első kérdésért megérte: „A tudatos nemzeti gondolkodás kialakítása mennyire reményteljes vállalkozás? Lehet közös nevezőt találni a kérdésben?”
A választ hagyjuk is, meg ennyiért nem szemléz az ember Demokratát, de.
A beszélgetés egy pontján rákanyarodik a Nemzeti Könyvtárra, ami „kimondatlanul is egy új kulturális kánon létrehozásának vágyából született” a kérdező szerint, ami Kerényi nélkül nem lehet sértődés nélkül csinálni.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Rehabilitációk tömegére van szükség, mondja, Nyirővel, Wass Alberttel, Tormay Cécile-lel az élen.
Nagy lesz a felháborodás, mert a Nemzeti Könyvtárban meg fogom jelentetni Bayer Zsoltot és Szabó Dezsőt is.
Majd hozzátettet, mielőtt bárki megijedne, ez nem harci cselekmény, nem is annyira rehabilitáció, inkább kiegyensúlyozás, véli.