Az adótörvény tervezete szerint a települési önkormányzatok adóztatási mozgástere jelentősen bővülhet. Ez azt jelenti, hogy ha a tervezetet megszavazzák a parlamentben, akkor a jelenlegi helyi adók mellett (pl. iparűzési adó) úgynevezett települési adókat vezethetnének ki. Méghozzá bármely adótárgyra, feltéve, hogy arra már nincs valamilyen törvényben meghatározott közteher.
Csak a lakosságot terhelhetik vele
A települési adó lehetne az indoklás szerint lehetne bármilyen adó, ha annak működtetését törvény nem tiltja. Rendelet-alkotási korlát még, hogy a települési adót nem lehet szervezetekre vagy vállalkozásokra kivetni. Vagyis csak a lakosságot lehet vele megcélozni.
A tervezetre az interneten vadabbnál vadabb adóötletek születtek. De vajon mi az, amivel tényleg megsarcolhatnak minket, és mi az, amivel nem. És egyáltalán mi a realitása annak, hogy újfajta fizetnivalót kapjunk a nyakunkba. Adószakértőket és az önkormányzati vezetőt kérdeztünk erről.
Először is: lehetséges-e, szabályos-e?
Ruszin Zsolt adószakértő azon a véleményen volt, hogy az adóztatás jogkörét nem lehet levinni önkormányzati rendeletalkotási szintre. Mert az adóztatást csak törvényben lehet szabályozni.
Viszont Zara László és Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértők szerint ha törvényben rögzítik, hogy az önkormányzatok rendelettel adót vethetnek ki, onnantól kezdve nincs akadálya a dolognak.
Füstadó nem, fürdőkádadó igen?
Ezek után arról faggattuk őket, vajon az interneten terjengő vad ötletek közül minek lehet realitása. Az adószakértők egyébként mindhárman azt mondták, hogy az önkormányzatoknál biztosan meglesz a kellő kreativitás, ha lehetőséget kapnak rá, hogy új adókat találjanak ki.
Építményre például nem lehetne kivetni adót (tehát a kéményre/füstre, ablakra, ajtóra sem), de például a kerítésre, a telken lévő fákra, a magánutakra szedhetik elvileg a települési adót. De akár az esőre is – ilyen Zara László szerint Kecskeméten volt úgy tíz évvel ezelőtt. Jöhet a fürdőkádadó is, ami Vámosi-Nagy Szabolcs szerint a XIX. században dívott az USA-ban, mert akkoriban luxusnak számított ez a berendezési tárgy.
És a macskaadó sem kizárt. Persze ha figyelembe vesszük, hogy az ebadó lehetőségével sem igen élnek az önkormányzatok, akkor ez sem valószínű. És itt el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon élnek-e a lehetőséggel az önkormányzatok. Sokan azon a véleményen vannak, hogy ez egészen biztos.
Nem kezdeményezték, de üdvözölnék
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára azt mondta megkeresésünkre, hogy nem ők kezdeményezték a törvénymódosítást. De ha életbe lép, akkor azt jónak tartja Zombor Gábor, hogy ahol van rá fizetőképes lakosság, ott szabad kezet kaphassanak az önkormányzatok az adókivetésre. Tehát például ha van valamilyen közös cél, amire a helybéliek szívesen áldoznának, akkor ne legyen akadálya a forrás megteremtésének.
Nem fogja megoldani a forráskérdést
Zongor azonban attól tart, nem nagyon vannak ma olyan alanyok, akik tudnának pluszadókat fizetni. Főleg a kisebb, szegényebb, zömében öregek lakta településeken nem. De például budapesti agglomerációban el tudja képzelni, hogy élnek majd a lehetőséggel az önkormányzatok.
Jó lesz a nagyobb mozgástér, de a másik aggálya, hogy egyelőre nemigen lát olyan adótárgyakat, amiket megfogalmazása szerint „értelmesen” lehetne megadóztatni. Úgy gondolja továbbá, hogy ez a lehetőség önmagában nem fogja megoldani általánosságban a települések finanszírozási problémáit.
Párbeszédet sürgetnek
Az önkormányzatok egyébként azt szeretnék, hogy az ő bevonásukkal tüzetesen vizsgálják át az adórendszert, és ez alapján állapítanák meg, melyik az az adó, amely helyiként, melyik az, amely központiként, és melyik az, ami megosztva funkcionálhat a legjobban.
Egy ilyen egyeztetésre azonban Zongor szerint többszöri kérésükre sem került sor. Pedig úgy véli, hogy egy ilyen lépéssel egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá és kevésbé bürokratikussá lehetne tenni az adórendszert.